„Csak Te vagy itt, eltévedve a démonaid között. Engedd, hogy kivezesselek.” /A Gyilkosok is alszanak/

„Hanna, miért mi szorulunk a szülők hibája miatt? Senki sem tehet arról, hova született!” /A jövőd hazudik/

„Törődésre vágytam, arra, hogy szeressenek. Hogy Te szeress. De… nem voltál sehol.” /Én is itt vagyok!/

„Sok kis csíra hiszi azt, hogy ami egy lánynál beválik, az mindenkinél működik. Hozzád másképp kell érni, téged jobban be kell melegíteni. Ez csak kitapasztalás kérdése. És lehet, hogy nem vetted észre… de én már kitapasztaltalak.” /Esküdt ellenségek/

„Itt élnek a kitaszított nők. Leszbikusok, biszexuálisak, egyéb olyanok, akiknek nem sikerült beilleszkedni a társadalomba. Ennek az országnak elég kicsi a tűrőképessége, és semmilyen átlagostól eltérő dolgot nem képesek elfogadni…” /Kitaszított nők/

„Úgy döntött, mostantól minden este elmegy abba a pubba, hátha újra találkozik a lánnyal. És akkor már nem fogja elszalasztani a lehetőséget!” /Lány a bárból/

„Smink. Szemhéjfesték, szemceruza, szempillaspirál, púder, és még ki tudja, mi minden kell ahhoz, hogy megfelelő álarcot alkossanak neki, elrejtve sírástól kivörösödött szemét. Vigyáznia kell erre az álarcra. Nem sírhat. Nem gyengülhet el.” /Melódiák/

„Maga sem értette, miért mondja ki ezeket hangosan. Ilyesmikről még soha senkivel nem beszélgetett. Igaz, nem is érdeklődött az érzései, gondolatai iránt egy ember sem, így meghallgatni sem akarta senki.” /Richardson-kúriák/

„Amint kiért, lassított, és ráérősen ballagva fedezte fel kedvenc helyeit. A fákat, amelyeknek hűsítő árnyéka alatt olyan jó elheverni; a régi játszóteret, ahová gyermekkorában a nagyszülei vitték; a dombokat, ahol bújócskázott az itteni gyerekekkel. Nosztalgikus érzések melengették a szívét, és szabad volt, szabadabb, mint máshol.” /Téged kerestelek/

„Itt olyan szép minden! A tó, a tájak. Folyton az jár a fejemben, hogy ez neki is mennyire tetszene. Fájnak ezek a szép tájak, mert az ember itt a szerelmével lenne szívesen, élete párjával…” /Tóparti keringők/

„Gyere csak, gyere, te gyönyörűség, hadd emeljelek erős karjaim közé, hadd öleljen körbe a felcsapó tűz, amely minden rosszat, minden bánatot elemészt. Ne félj tőle, téged nem bánt… Én majd vigyázok porcelántestedre, én majd magamba olvasztalak, és egyek leszünk. Gyere hát, ne félj…” /Tündérballadák/

„A napos oldal, az vagy igazán.” /Lélektánc/

„Elrejtőztem. Elbújtam a Semmiben. Itt már senki sem találhat meg." /Lidérckilátás/

„Úgy éreztem, helyben agyon tudnám verni azt a rohadt férget, amiért kezet emelt rád. És utána meghallottam, amit nekem üzentél. Hogy szeretsz.” /Megmentelek! - Crazy Town fanfiction/

„Hogyan is hallgassak észérvekre, ha lekötöd minden gondolatomat?" /Levelek a fiókban/