|
Nicole és Kevin |
|
2022.03.19. 00:08 |
Nicole az előszoba kanapéján ült, és egész testében reszketett. Tudta, hogy Kevin ma este hazatér, de azt nem, milyen kedélyállapotban. Nagyon félt, mindazonáltal igyekezett elrendezni arcvonásait. Nem szabad elárulnia magát! Nem látszódhat rajta, hogy megcsalta a férjét.
Különösnek találta, hogy bár Kevin jelenlététől rettegett, ám bűntudatot nem érzett. Pedig hűtlen volt férjurához. Mégis… Nicole valahol mélyen úgy élte meg a történteket, mint egyfajta rég kijáró boldogságot. Csak azt sajnálta, hogy nem ismerte meg hamarabb Jay-t. Talán most az ő felesége lehetne, ahelyett, hogy fogolyként vergődne egy sötét házasságban.
„Bárcsak volna kiút – gondolta. – Bárcsak mindent magam mögött hagyhatnék, hogy elölről kezdhessem az életemet…”
|
Victor és Rose |
|
2022.03.18. 23:38 |
Csattogó kerekek hangja… megkötözve… Victor!... Segítség! Ne hagyj itt! Victor!... Közeledő vasút, sípoló hang, és nem áll meg… El fog ütni… centiméterek vannak hátra… vége mindennek… Segítség!...
- Rosie! Ébredj, picim, nincs semmi baj… Itt vagyok!
Rose zihálva tért magához. Ömlött róla a víz, könnyei elborították az arcát. Másodpercekig azt sem tudta, hol van, aztán lassanként tudatosult benne, hogy a szobájában, biztonságban, Victor pedig vigyáz rá. A férfi aggódva fürkészte az arcát, miközben Rose kócos haját simogatta.
- Mi történt? – kérdezte lágyan. Rose mélyet sóhajtott, és remegő kezével elmázolta a könnyeit.
- Csak rosszat álmodtam.
- Mit?
- Nem fontos, már vége van.
Victor feszült arckifejezéssel nézett rá.
- Rosie, napok óta hánykolódsz és remegsz alvás közben. Nyilvánvaló, hogy valami nyomaszt. Ilyenkor ugyanazt álmodod, igaz?
Rose lesütötte a szemét. Nem akarta beavatni Victort a visszatérő rémálmaiba. Attól félt, hogy a férfin úrrá lesz a bűntudat, amiért akkor úgy ráijesztett a vasútnál.
- Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz – cirógatta meg az arcát Victor.
- Tudom – lehelte Rose. – Csak… Tényleg nem szeretnélek a buta rémálmaimmal terhelni.
- Ezek többek buta rémálmoknál, édesem. Hiszen szenvedsz. És a szívem szakad belé...
Victor finoman a karjaiba vonta szerelmét, Rose pedig szorosan hozzábújt. Azt remélte, sikerül megnyugodnia az óvó ölelésben, de a lidérces félelem ugyanúgy kísértette.
- Még mindig reszketsz – állapította meg Victor, miközben elnyújtott mozdulatokkal simogatta a lány hátát. Rose elkeseredetten felsóhajtott, és újabb könnyek buggyantak ki a szeméből. Victor kicsit eltartotta magától őt, és aggódó tekintetét az övébe fúrta.
- Mit álmodtál, Rose? – kérdezte ismét, halk, de határozott hangon. A lány tudta, hogy nem titkolózhat tovább. Mélyet lélegzett, majd akadozva felelt:
- Azt, hogy… hogy a síneken fekszem… és… és jön a vasút… és… - Képtelen volt befejezni a mondatot, kitört belőle a zokogás.
|
Johann és Lotte |
|
2021.01.03. 21:21 |
Ahogy Johann meglátta Lotte-t közeledni, érezte, hogy egyre inkább felgyülemlik benne a vágy. Elhatározta, hogy ezúttal megszerzi magának a hölgyet. Éppen eleget legyeskedett körülötte, ő pedig túl régóta teszi neki a szépet. Ideje megszereznie, amit akar! Elég volt a játékból. Hiába adja neki Lotte az ártatlant a tejfölszőke hajával, égszínkék tekintetével, visszafogott viselkedésével. Hiszen minden nő egy szajha! Ez a mondat lassan már berögzült mantrává vált Johann lelkében. Makacsul ragaszkodott hozzá, eltorzítva egykori természetét.
|
Gina és Maxim 4. |
|
2021.01.03. 21:16 |
Gina kétségbeesetten hordozta körbe a tekintetét az egybegyűlteken, mielőtt bekötötték a szemét. Maxim nincs itt. Nélküle nem tudja végigcsinálni ezt az egészet…
Egy emelvényen állt két másik hölggyel együtt. Mindnyájan bekötött szemmel várták az esemény megkezdését. Ez egy bátorságpróba volt. Mindhárom jelentkezőnek – köztük neki is – bekötött szemmel le kell dőlnie az emelvényről, saját magára bízva, hogy megfelelően bemérje a leérkezést. A földre középen leterítettek jó néhány vastag takarót és matracot, ha erre esik, akkor azok felfogják a sérülésektől, de ha nem találja el a leesés előtti célzást, akkor súlyos sérülést szerezhet – amennyiben rosszul landol, akár életveszélyeset is.
Aki sikerrel végzi el a próbát, és jól ér földet, megkapja a Bravery rangot, amire egy leendő királynőnek sajnos nagy szüksége van.
|
Gina és Maxim 3. |
|
2021.01.03. 21:13 |
Maxim türelmetlenül várakozott a kapu előtt. Mi tagadás, hosszú volt ez a két év Gina nélkül. Észre sem vette, mikor nőtt ennyire a szívéhez a lány. Már kilenc éve szolgálja őt, és annyira gyorsan elszaladt ez az idő, mire feleszmélt, a cserfes nyolcévesből egy talpraesett, határozott fiatal hölgy érett, akinek továbbra is alaptermészete volt a vidámság, a derűs életszemlélet. Maxim egyre biztosabb volt abban, hogy nagyszerű királynő fog válni a lányból.
Gina már tizenöt éves volt, amikor két évvel ezelőtt útjára kellett engednie, hogy a lány Negediben tanuljon egy ideig. Ő nem tarthatott vele, mert túl sok fajsúlyos teendőt kellett Elfában intéznie. Addig is levélben tartották a kapcsolatot. Egy idő után Maximban különös hiányérzet támadt. Furcsa volt, hogy nem csacsog mellette a lány, nem nyúzza, hogy kártyázzanak, sakkozzanak, nem látja lovagolni a birtokon – egyáltalán, hogy nincs az oldalán. Különös, de ahogy most belegondolt, Gina az egyetlen bizalmasa, aki mellett ő is mer kicsit önmaga lenni, mert a lány kifejezetten ezt szorgalmazza. Maxim már évekkel ezelőtt elvált a feleségétől, minden idejét Gina taníttatására, szolgálására fordította. Míg az udvarban lakókkal csak udvarias és hivatalos kapcsolattartásban állt, Ginával valahogy minden más volt. Még mosolygott, nevetett is mellette. A lány sokszor kérte ki a véleményét különféle témákban, és mindig az őszinte gondolataira volt kíváncsi, nem pedig a formaságokra.
Igazság szerint az elmúlt két évben nagyon magányos volt nélküle, és csupán Gina levelei hoztak számára némi örömet. Nagyon felderült, amikor megtudta, hogy a lány visszatér Elfába, és folytathatják az itteni felkészüléseket.
|
Gina és Maxim 2. |
|
2021.01.03. 20:52 |
- Maxim!
A férfi a hang irányába kapta a fejét, és riadtan látta, hogy Gina zokogva szalad a királyi udvart a Farley-kastélyt összekötő ösvényen. Az ég szerelmére, mi lelhette?
Maxim már több mint fél éve szolgálta és tanította a lányt. Gina jó tanulónak bizonyult, okos volt, érdeklődő és nyitott, az alapvető műveltségek és tudnivalók mellett már tudott lovagolni, és elkezdte megtanulni a királyi játékokat, sportokat. Természete kicsattanóan vidám volt, melyben még ott lapult az ártatlan gyermekiség. Szabadidejében nagyon szeretett játszani, elvárta, hogy Maxim sakkozzon és kártyázzon vele.
Sírni ez idő alatt még sosem látta a lányt, pedig nagyon váratlanul dobták őt be a mélyvízbe, amikor idehozatták és kész tények elé állították. Most azonban Gina keservesen zokogott és magánkívül volt. Maxim érezte, hogy belesajdul a szíve a látványba, pedig ő ritkán él meg ilyesmit. Mindent hideg fejjel és gyakorlatiasan intéz. Nem volt hozzászokva az érzelmi megnyilvánulásokhoz. De Gina a leendő királynő, foglalkoznia kell vele!
|
Gina és Maxim |
|
2021.01.03. 20:42 |
A nyolcéves Georgina Farley félve nézett körül, amikor megérkeztek a királyi udvarba. Nem sok mindent fogott fel a vele történtekből, mert minden olyan gyorsan alakult. Az egyik nap még élte a gondtalan gyermeki életét, aztán elszakították a szüleitől, és Elfa királyi birtokára hozták, mondván, itt kell majd tanulnia. De mégis mit? És miért éppen az udvarban?
A lánynak nem volt túl sok ideje nézelődni, az érte küldött lovagok már vitték is tovább, ő pedig engedelmesen, bár rémülten lépkedett mellettük. Végül bevezették egy tágas terembe.
- Kérem, itt várjon, hölgyem! – utasította őt az egyik lovag, majd fejet hajtottak, és távoztak a helyiségből.
Gina nagy szemeket meresztett. Hölgyem? Fejhajtás? Egyre inkább összezavarodott. Úgy viselkedtek vele, mintha legalábbis királynő volna, holott legjobb tudomása szerint ő csak egy nemes lánya, semmi több. Kíváncsian nézett körbe a teremben, és azon tűnődött, miért ilyen sivár itt minden. Csupa sötét bútor, alig jön be a fény kintről, és miért nincsenek virágok? Ő imádta a virágokat, édesanyjától azt tanulta, mindenhol lennie kell belőlük, az hoz életet a szobákba, házakba, kertekbe.
Elmélkedéséből ajtónyitódás zökkentette ki. Egy ismeretlen férfi lépett be a terembe. Rövid, enyhén göndör, sötét haja volt, ránézésre a húszas éveiben járhatott. Fekete talárt, pompás ékszereket viselt, amely elárulta, hogy az uralkodó embere.
|
Johann és a Lynn-lányok |
|
2020.09.26. 21:07 |
Az ébenfekete tincsek jólesően megborzongatták Johann bőrét, ahogy Helga felemelte a fejét a férfi mellkasáról. Porcelánszerű arcán lusta mosoly kúszott szét.
- Kérsz még bort? – kérdezte. Johann nemet intett a fejével.
- Te anélkül is elbódítasz – vigyorgott csibészesen.
- No, ezt jó tudni – susogta Helga, és csókra hajolt.
- Remélem, én sem csak az alkohol miatt vagyok rád hatással – motyogta Johann a nő ajkainak.
- Ne butáskodj…
Miután forró csókot váltottak, Helga visszahajtotta a fejét Johann mellkasára.
- Talán abba kellene hagynunk – szólalt meg halkan.
- Mit?
- Ezt az egészet, amit csinálunk.
Johann szórakozottan cirógatta Helga hátát, miközben a mennyezetet bámulta. Nem érzett semmit.
- Nem jó neked velem? – kérdezte üres hangon.
- De igen. – Helga felpislogott a férfira. – Csak… Úgy érzem, veszélyes vagy.
|
Jay és Eliza |
|
2017.09.07. 18:21 |
Alkonyatkor Eliza elsétált a dombokhoz. Szíve hevesen dobogott, torkát félelem szorította össze. Fogalma sem volt, mire számítson, mit fog hallani Jaytől.
A férfi már ott várta. Komoran biccentett felé, aztán elkapta a tekintetét, és a távolba révedt. Eliza tétován leült mellé. Ezernyi kérdés kavargott benne, de úgy döntött, inkább kivár. Egy-két percig csendben gubbasztottak egymás mellett.
- Néhány évvel ezelőtt beleszerettem egy lányba – kezdte Jay halkan, miközben továbbra is a tájat nézte. – Market volt ő is, Kenneth legfiatalabb húga. Nicole. – A nevet szinte csak suttogva ejtette ki a száján, mintha óriási fájdalmat okozna. Eliza visszafojtott lélegzettel várta a folytatást.
- Férjes asszony volt. Egy boldogtalan házasságban élt, Kevin Spencer almirdi herceg oldalán. Ott laktak, de gyakran ellátogattak Pillendába, egy ilyen alkalommal ismertem meg. Első látásra egymásba szerettünk. De nem merte elhagyni a férjét, mert Spencer gyakran nyúlt az alkoholhoz, és ilyenkor bántalmazta őt. Később már józanul is kezet emelt rá.
Eliza belereszketett a gondolatba. Mindig is elítélte, ha valaki visszaél az erőfölényével.
- Én megpróbáltam őt kimenteni ebből a házasságból – folytatta Jay rekedten. – Szörnyű volt nézni, ahogy a szemem előtt elsorvad. Minden vágyam volt, hogy boldoggá tehessem. Mert velem az volt, úgy mosolygott, mint soha senki másra, és egy kis időre megnyugodhatott. Amikor már úgy tűnt, sikerrel járok, és meg tudom őt szöktetni… Kevin közbeavatkozott. Megölte Nicole-t.
- Tessék?! – kapta oda a fejét Eliza. Jay arca mintha szoborrá dermedt volna, tekintete sötétlőn háborgott.
- Leszúrta. Már csak a holttestét találták meg az erdő szélén. Az a féreg megúszta a börtönt, mert az apja közbenjárt az ügyében.
- Ez rettenetes… - hebegte Eliza halkan.
- Bennem akkor összeomlott valami. Évekig képtelen voltam feldolgozni Nicole halálát, és messzire elkerültem Pillendát, hogy semmi ne is emlékeztessen rá. Keserűvé, búskomorrá váltam. Gyűlöltem mindent és mindenkit magam körül. Egyszer, vándorlásom közben megpróbáltam összemelegedni egy hölggyel, aki szinte a megszólalásig hasonlított Nicole-ra, de rosszul sült el a dolog. Akkor úgy éreztem, soha többé nem fogok szeretni senkit. Csak jártam a világot, és belül szép lassan megdermedtem. Végül mégis visszatértem Pillendába, de csak azért, mert Kenneth a segítségemet kérte üzleti ügyben, én pedig úgy éreztem, tartozom ennyivel a régi barátságnak. És igen, lefeküdtem Amberrel. Mert abban reménykedtem, hogy ha eltöltök egy éjszakát egy olyan nővel, aki teljesen az ellentéte Nicole-nak, akkor talán megkönnyebbülök. Ez volt az utolsó lehetőség, amibe kapaszkodtam. De nem lettem jobban. Sőt, csak rosszabbá vált a helyzet, mert undorodom magamtól, amiért erre vetemedtem. Nem jellemző rám, soha nem volt, és nem is lesz.
Eliza hallgatott. Kezdte átérezni Jay helyzetét. Az elmondottak fényében már nem is tűnt szégyenletes dolognak, hogy együtt volt Amberrel.
- Aztán megláttalak téged, és valami történt bennem – mondta a férfi csendesen. – Megérintettél. Melletted újra elkezdtem élvezni a mindennapokat. Mert mi ketten sok mindenben hasonlítunk, és mert elbűvöl a személyiséged.
- Igazán? – suttogta Eliza.
- Igen. De van még valami, amit tudnod kell. Úgy döntöttem, őszinte leszek hozzád, és mindent elmondok neked, hogy aztán eldönthesd, akarsz-e még látni.
- Miről van szó? – kérdezte a lány baljós előérzettel.
Jay egy rövid ideig hallgatott.
- Vér tapad a kezemhez – szólt végül.
- Micsoda?!
- Képtelen voltam elviselni a gondolatot, hogy Kevin Spencer büntetlenül megússza, amit tett. Tönkretette Nicole-t, elvette a boldogságunkat, kioltotta a szerelmem életét. Így hát magam szolgáltattam igazságot.
- Megölted? – hebegte Eliza.
- Igen. Lelőttem, még mielőtt magam mögött hagytam Pillendát. Gyűlölöm, hogy gyilkossá váltam, de egyszerűen úgy éreztem, meg kell tennem.
Eliza nem találta a szavakat. Mindez túl sok információ volt számára. A gondolatok szinte túlcsordultak a fejében, és kétségbeesetten próbált meg rendet tenni köztük.
- Tudnod kell, hogy senki mást nem lennék képes bántani – tette még hozzá Jay. – De Spencer egy utolsó, aljas szemét volt, nem említhető egy napon emberrel, élőlénnyel. Örökké cipelni fogom a terhet a szívemen, hogy gyilkoltam, ám ezen már nem változtathatok, és talán nem is szeretnék. – A férfi felállt, és törődött pillantással nézett Elizára. – Most már mindent tudsz. Neked elmondtam, amit másnak soha. Nem szeretek beszélni magamról, de úgy éreztem, tudnod kell a teljes igazságot. Ha másért nem, hát azért, mert néhány napra visszaadtad az életkedvemet. Most magadra hagylak. Gondold át, amit elmeséltem, és ha döntöttél, akarsz-e még látni vagy soha többé, kérlek, egy sorral tudasd.
Azzal megfordult, és elsétált.
Eliza elkeseredetten nézett utána. Egek, hiszen ez a férfi mázsás súlyt cipel a lelkén! Most először érezte azt, hogy neki, egyszerű, fiatal lánynak még fogalma sincs igazán az életről. Az volt a legnagyobb baja, hogy nem élhet szabad életet. De neki nem halt meg senkije – illetve az édesanyja, de az annyira régen történt, hogy szinte nem is emlékszik rá. Még elképzelni sem tudja, mekkora fájdalommal járhat elveszíteni egy közeli hozzátartozót. Ráadásul ilyen rettenetes módon…
Most már értette, miért biztatta Monica arra, hogy meghallgassa Jay-t. Nicole az ő húga volt. Elvenni egy ilyen fiatal nő életét, micsoda szörnyűséges tett!
Jay pedig gyilkolt. Eliza mélyen magába nézett, és figyelte, milyen érzéseket vált ki belőle ez a tudat. Rettegnie kellene a férfitól emiatt? Eliza némán rázta meg a fejét. Nem. Jay nem egy elvetemült bűnöző. Nem azért ölt, mert ilyen kedve volt, vagy mert kirabolt valakit. Bosszút állt. S bár ettől még nem jó dolog, hogy ölt, de azért a körülményeket is figyelembe kell venni. Eliza igyekezett beleképzelni magát a helyzetbe. Ha neki lenne valakije, akit nagyon szeret, és egy gazfickó meggyilkolná, aztán a gyilkos szabadon élné tovább az életét… Talán ő sem bírná tétlenül nézni.
Eliza mélyet sóhajtott, majd feltápászkodott, és visszaindult a kastélyba. Úgy döntött, ad még magának időt, hogy a helyére tegye gondolatait. De egyben biztos volt: nem gyűlölte meg Jay-t.
|
Jay, Eliza, Amber és Monica |
|
2017.08.30. 21:42 |
Jay és Eliza valóban minden nap találkozott egymással. A lány pihenőideje mindig ugyanabban az időpontban volt, így már meg sem beszélték előre a következő napi találkát. Jay rendszerint ott várta Elizát a dombon az adott időben. Sokat mesélt neki a vándoréletről, a tájak szépségéről, a kalandokról, amikbe keveredett, Eliza pedig csillogó szemmel, mohón itta minden szavát. Ő is mesélt az életéről, vágyálmairól, mindennapjairól. Elmondása szerint viszonylag könnyen beilleszkedett az udvarhölgyek közé, bár nem sokat beszélgetett velük. Érdekes módon az sosem jött köztük szóba, kinek is az udvarhölgye a kastélyban. Eliza magától nem említette, mert kevés szót szánt az életének ezen részletére, Jay pedig valamiért abban a biztos tudatban volt, hogy Vanessának dolgozik, esetleg valamelyik szelídebb Market-hölgynek. Azt a legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy Monicának. Hiszen mit keresne egy ilyen angyali teremtés annak a kemény természetű nőnek az oldalán?
Márpedig Elizát Monica udvarhölgyei közé vették fel dolgozni, és ha Jay ezt időben megtudta volna, maga számol be a lánynak Amberrel megejtett légyottjáról.
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…