Mi történik, ha vonzódunk valakihez, akit egyáltalán nem ismerünk? Fantáziálni kezdünk róla, és mindenféle tulajdonsággal felruházzuk őt képzeletünkben. Ezt teszi hősünk is. Találkozik egy férfival, aki látszólag teljesen semmilyen, beleolvad a környezetébe, semmi érdekes nincs rajta. Mégis vonzza őt hozzá valami. Elképzeli, ki lehet ő. Minden fantáziálásban más és más jellemzőkkel képzeli el a férfit. De vajon melyik lehet az igazi? Ki ő valójában?

„– Hogy bírod? – szólalsz meg. Hangod is színtelen.
Megnyalom kiszáradt számat, mielőtt visszakérdezek:
– Mit vársz?
Szikra villan a szemedben. Na, végre valami…
– Azt várom, hogy megőrülj. Látni akarom, ahogy őrjöngesz.
– Az nekem nem megy – rázom a fejemet lemondóan.
– Majd fog. – Ezután elhallgatsz, és csak nézel. Ne, ezt ne… el akarok rejtőzni rémisztően üres kékeid elől, de nincs hová. Különben is, vonzó vagy a magad módján. És ijesztően kifejezéstelen. Ettől még jobban lehet rettegni, mint egy dühöngő őrülttől, mert teljesen kiismerhetetlen, mi zajlik benned. Nem tudhatom, mikor fogsz jeges nyugalommal kivégezni. Nem tudhatom, egyáltalán akarsz-e bántani, mi a terved velem. Azt hiszem, félek tőled, de ezt még magamnak sem merem bevallani, mert akkor tényleg összeroppannék. ”