|
„Éjszakánként, amikor elcsendesül a kinti világ, mindenki fantáziál valamiről. Egyesek gyertyafényes vacsorára vágynak a szeretett partnerrel, aztán habos fürdőre, és végül egy romantikus, gyengéd szeretkezésre, hogy aztán egymás karjaiban alhassanak el.
Egyesek.
No és mi van azokkal az emberekkel, akik másra vágynak? Vadabb dolgokra. Elvontabb dolgokra. Kevésbé ismert, kevésbé elfogadott dolgokra.
Nos, azok az emberek a legtöbb esetben mélyen hallgatnak vágyaikról, megelégszenek az átlaggal, a megszokottal, a „normálissal”. Belül szenvednek az ösztönös érzésektől, amelyek beléjük ivódtak valamilyen módon, de elfojtják, mert nem tehetnek mást.
Mi azzal a baj, ha az ember szexuális fantáziája eltér az átlagtól? Én azt mondom, semmi, amíg ezzel nem hivalkodnak. A normális vágyakkal bíró ember sem hivalkodik a magáéval, nem mutogatja, s tárja a világ elé (jó esetben). De nem is fojtja el. Akkor az átlagtól eltérő embernek sem kell elfojtania a maga vágyát. Miért ne élhetné ki zárt ajtók mögött? Ahhoz mégis kinek mi köze van? Miért ne találhatnának nyugalmat, édes beteljesülést ők is?
Ezekkel a gondolatokkal telve alapítottam meg a Masking szállót. Itt mindenkinek nyitva van az ajtó, akinek szüksége van rá…
Dritë”
| |