Beköszöntött az ősz.

S ezzel minden idők legsötétebb, legelvontabb korszaka vette kezdetét.
A rémképek lassanként megelevenednek, már nincs határ álom és valóság között.

Te csak az aluljárón szerettél volna keresztülmenni. Erre belecsöppentél egy euforikus óriásbuliba, amely egészen a Duna-partra sodródik. Mész a tömeggel, a hangulat a tetőfokára hág, minden másodperc az őrület, a hisztériát súroló határ felé sodor - mígnem egyszer csak robbanások vegyülnek a zajba.
Merénylet.
Rengetegen meghalnak, a túlélők menekülnek.
Az eufória maradványai még mindig a levegőben lógnak...

Valakit elrabolnak. Egy fiatal lány utánaered. Kiszabadítja az áldozatot, aki ekkor már haldoklik - így azonban őt ejtik foglyul. A gyilkos ide-oda cipeli, kínozza, megalázza. A lány mégis szimpátiát érez iránta, és kapaszkodik ebbe a labilis idegzetű emberbe...

Megint más egy azerbajdzsáni férfi rabszolgájává válik. Nem beszélik egymás nyelvét. A lány dacol, a férfi gúnyos. Lesz közös nevező?

Agyvérzésben elhunyt Sabine Dünser, huszonkilenc évesen. Akkor meg mit keres Magyarországon? Az idő felgyorsult, és két hét van hátra, hogy megakadályozzák a tragédiát, hogy megmentsék Sabine életét...

Bekopogtat hozzád egy férfi. Látszólag kedves úriember, valójában viszont egy pszichopata. A szállásodat követeli, majd minden éjjel megerőszakol...

Hullajtja könnyeit az ősz.
Mi lesz ebből?

Megjegyzés: 2008-ban kezdődtek el a súlyos rémálmaim. A fent elsorolt képek, jelenetek mind-mind egy-egy rémálmot írnak le.