- Hölgyem! – hajolt meg röviden, majd kiegyenesedett. Gina nyelt egy nagyot, miközben felnézett rá. A férfi, komoly, rezzenéstelen arccal, szinte zordan állt előtte. A kislány nem tudta eldönteni, hová tegye ezt az embert.
- Georgina Farley? – kérdezte a férfi.
- Igen. De inkább Gina – felelte a lányka óvatosan. Az úr biccentett.
- Örvendek. A nevem Maxim Cromwell, a továbbiakban én fogok rendelkezésére állni mint tanítómestere és titkára. Fordulhat hozzám bizalommal, amennyiben bármilyen kérdés felmerülne kegyedben.
- Hogy mi? – tört ki Ginából. – Mármint… Mégis mit keresek én itt?
Maxim összevonta a szemöldökét.
- Ezek szerint kegyedet nem tájékoztatták ideköltözésének miértjéről?
- Nem.
- Ez különös, mindazonáltal bocsássa meg a mulasztást, hölgyem. Ha megengedi… - Maxim az egyik sarok felé intett, ahol egy asztal és két szék foglalt helyet. Gina bólintott, majd letelepedtek. Maxim előrehajolt, és összekulcsolta a két kezét.
- Mint azt talán ön is tudja, jelenlegi uralkodónk, Valentina Howard nem rendelkezik sem trónörökössel, sem közeli rokonnal – kezdett bele. – Őfelsége jó egészségnek örvend és még fiatal éveiben jár, mindazonáltal határozottan kijelentette, hogy nem kíván megházasodni vagy gyermeket szülni. Ezért amikor elérkezik az ideje, hogy a földi létet elhagyja, vele együtt a Howard uralkodói család is ki fog halni. Annak érdekében, hogy esetleges háborúzásokat előzzünk meg a koronáért, fel kell készülnünk a jövőre. Ön, Georgina Farley, a királynő egy távoli rokona, nemes származással. Hosszas kutatómunkát és tárgyalásokat követően Őfelsége úgy döntött, önt nevezi meg, hogy kövesse a trónon, amikor annak eljön az ideje.
Ginának zúgott a feje a hallottaktól. Hirtelen nem is talált szavakat. Azt sem tudta, hogy ő távoli rokonságban áll Elfa királynőjével. Mégis hogy lehetséges ez? Ezek szerint neki kell lennie a következő uralkodónak? Nem igazán volt ínyére a gondolat. Hiszen ő csupán egy nyolcéves kislány!

Maxim, mintha olvasott volna a gondolataiban, hozzátette:
- Természetesen, amennyiben a Jóisten is úgy akarja, ez csak hosszú évek múlva fog bekövetkezni, amikorra már ön is felnő. Mindazonáltal addig is fel kell kegyedet készítenünk minden lehetséges dologra, amit egy leendő királynőnek tudnia érdemes.
- Nincs választásom? – kérdezte Gina. Maxim kicsit oldalra biccentette a fejét.
- Hogy érti ezt, hölgyem?
- Muszáj nekem lenni a következő királynőnek?
A férfit látszólag meglepte a kérdés.
- Bocsásson meg, kisasszony, de sajnos nincsen más megoldás. Hacsak Őfelsége nem gondolja meg magát, és nem szül trónörököst a közeljövőben, ön az egyetlen felmerülő lehetőség.
Gina elhúzta a száját, mire Maxim tekintetébe mintha némi vidámság költözött volna.
- Ha megenged nekem egy gondolatot… én azt hittem, minden ifjú lánygyermek arról álmodozik, hogy királynő lehessen – jegyezte meg.
- Nos, én nem – rázta a fejét Gina hevesen. – Nekem ez túlságosan komor és unalmas. Jobban szeretek játszani, természetet járni, és nem akarok egy egész országot egyedül igazgatni, ügyeket intézni!
- Ne aggódjon, hölgyem, nem lesz egyedül. Számos alattvaló fogja segíteni tevékenységeit, amint korábban mondtam, mindenben számíthat rám is. Ami pedig érdeklődési köreit illeti, ezekről sem kell lemondania, királynőként ön bármikor eljárhat kirándulásokra, ha ahhoz van kedve és ideje!
- No és a szüleim?
- Kegyed szülei megígérték, hogy amikor csak lehet, meglátogatják önt. Saját kastélyt és birtokot kap a királyi udvar mellett, természetesen megfelelő anyagi támogatással, udvarhölgyekkel és szolgákkal. Önnek a következő években csupán az lesz a dolga, hogy odafigyelve tanuljon, és felkészüljön mindenre, amire kell.

Gina elgondolkodott, megrágta magában a hallottakat. Tulajdonképpen ez így nem is hangzik annyira rosszul. Ő nem ezt az életet szerette volna élni, de ha így döntöttek felette, eleget kell tennie az elvárásoknak. Kezdeti félelme elmúlt, helyét a kíváncsiság vette át. Mindig úgy tervezte, sok mindent fog tanulni, szomjazta a tudást, így hát talán kapóra is jön ez a neveltetés-dolog.
- Rendben, megértettem – biccentett végül.
Maxim felkelt a székből.
- Ha megengedi, most átkísérnénk önt új otthonába, ahol kényelmesen berendezkedhet.
- Igen – bólintott Gina.

*

Mialatt átsétáltak a Georginának szánt kastélyba, Maxim óvatos, titkos pillantásokkal méregette a lányt. Micsoda különös teremtés! Az biztos, hogy csinos, szép hölggyé fog érni egy napon. Mialatt ismertette vele a tényeket az udvar fogadótermében, alig-alig tudta elszakítani tekintetét a kislányétól. Georgina sötétbarna hajtincseihez szokatlan árnyalatú, szürkés-sötétkék, éjszínű szemek társultak. Maxim sosem látott még ehhez foghatót.

Miután megérkeztek a kastélyba, Gina összehúzott szemöldökkel nézett körbe. Bizonytalanul lépkedett, hogy bepillanthasson a szobákba, szemrevételezte az összes helyiséget.
- Remélem, megfelel kegyednek a kastély – szólt Maxim, amikor a lány visszaért hozzá.
- Virágokat szeretnék! – jelentette ki váratlanul Gina.
- Parancsol? – pislogott Maxim.
- Virágokat szeretnék az otthonomba. Orchideát, fokföldi ibolyát, rózsát, jácintot… minél többet. A virágok adnak életet a helyiségeknek.
Maxim lenyűgözve hallgatta a lányt. Szavaiból megállapította, hogy a korához képest Gina érettebb, noha némi szertelenséget is sejtett benne.
- Igenis, hölgyem. Kérem, hagyja meg nekem felszólító levélben, milyen fajta virágokat szeretne és mennyit, én pedig azonnal intézkedem.
- Köszönöm! – biccentett Gina.