Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Váratlan' tűnsz fel...		2020.10.27. 15:23
Váratlan' tűnsz fel egy különös álomfoszlányban Mosolyogva érkezel angyalfehér ruhában Mellém állsz, közelséged a lelkemet nyugtatja Felnézek, tekintetem a tiédet kutatja Tiszta, égszínkék pillantás gyönyörűen néz rám Áthatolva a falamon, minden egyes téglán Már nincs veszély, veled biztonságban érzem magam Angyal vagy, egy tünemény, nincs is erre más szavam Átkarolsz, mosolygunk előre, bele a fénybe Bárcsak élnél, bárcsak visszahozhatnálak a létbe Eldobnám érted a saját, rongyos életemet Hogy Földre hívjam ezt az álmot, e képzeletet. (2020)

Suttog az emléked...		2020.10.27. 15:11
(Egy akrosztikon-vers Sabine-ról ((amelyben a sorok kezdőbetűinek összeolvasása egy nevet vagy mondatot rejt)). Suttog az emléked szívünk mélyén Angyalként dúdolsz egy rémálom végén. Bénítón fáj a hiányod nekünk Itt kellett volna maradnod velünk. Nem felejtjük el azt, amit adtál El kellett menned, de meg nem haltál.  Dalaiddal még élsz bennünk tovább Ünnepeljük az ittléted korát. Nem vagy halott, csak messzebb költöztél Súgod: most ott vagy, ahonnan jöttél. Egyszer majd újra láthatunk téged Rád emlékszünk most is. Ugye érzed? (2019)

Még három évtized sem...		2020.10.27. 15:10
Még három évtized sem teljesülhetett. Arcodat nézni már csak fényképen lehet. Szemed csillogását elnyelte a köd. Holttestedet óvón burkolja a föld. Fátyolos, lágy hangod fülemben szól még. Új otthonod immár a messzi-messzi ég. Kecses kézfejed már nem ír dalokat. Fejedben, elmédben nincs több gondolat. Mert a fejben történt egy őrült borzalom. Percek alatt történt. Miért? Nem tudom. Agyvérzéssel sújtott a könyörtelen Sors. S Te már többé nem látsz, nem hallasz, nem szólsz. Elragadott Téged a sötét, zord halál. Magyarázatot rá senki nem talál. Emléked azonban mindig itt marad. Dalaiddal hagytad hátra önmagad. (2009)

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk