Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Zsanett dala		2016.12.31. 19:07
Fél év. Fél éve fojtom magamba azt a leírhatatlan fájdalmat, amely minden napomat megkeseríti. Fél éve veszítettelek el téged is. Ez az egész az én hibám. Miért nem figyeltem rád? Amikor elveszítettük az édesanyánkat egy autóbalesetben, mindketten összetörtünk. Miután apánk még kiskorunkban elhagyott bennünket, csak te és én maradtunk egymásnak. Akkor kellett volna összefognunk. Fogalmunk sem volt arról, hogyan boldogulhatnánk, de együtt talán rájöhettünk volna. Ehelyett mindketten bezárkóztunk. Én az egyetemi tanulmányaimba, a munkába és a háztartás vezetésébe vetettem bele magam, hogy addig se kelljen gondolkodnom; mert amíg tennivalókkal terhelem le magam, addig nem jutnak el a legsötétebb, legborúsabb gondolatok az agyamig. Megfagyott a lelkem, magamba fordultam, nem szóltam senkihez. Te pedig gyakorlatilag ki sem léptél a szobádból. Ha nagy ritkán mégis, láttam, hogy vörös a szemed a sírástól. Mégsem tettem semmit. Oda kellett volna lépnem hozzád, magamhoz ölelni téged. Szavakra sem lett volna szükség, csak éreznünk kellett volna, hogy mi ketten összetartozunk, és átsegítjük egymást a gondokon. Talán ha akkor megteszem, ha magamhoz ölellek, akkor még most is velem lennél. Nem vagyok képes kiverni a fejemből, elfelejteni a képet… amikor… amikor valamiért mégis benyitottam hozzád, és te… ott feküdtél felvágott erekkel, vérbe fagyva… Ha előbb talállak meg, még megmenthettek volna, de én nem törődtem veled… ezt soha, de soha nem fogom magamnak megbocsátani! Tovább…

Hanna		2015.12.17. 09:33
Emlékszem, mennyire féltem. Már azelőtt, hogy bármi történt volna. Éreztem, hogy a nyomomban jár a végzetem. Öt percre voltam a lakástól. Öt percen múlt minden. Csak a közértbe szaladtam ki egy-két dologért. Könnyű szatyrot lóbálva siettem haza, de nem elég gyorsan. Két kar elragadott, a szatyor pedig a földön landolt. Én is. Mert fellökött, bevertem a fejem, egy pillanatra eszméletemet is vesztettem talán… Tovább…

Gyermektündérek párbeszéde		2015.11.30. 09:53
Kép ihlette vers. Tovább…

Angelika éneke Vojtához		2015.11.30. 09:51
Vojta. Te drága, elveszett lélek. Olyan régóta figyellek! Egészen kicsi korod óta magától értetődőnek tartottam, hogy vigyáznom kell rád. Sokkal gyengébb és esendőbb voltál a kortársaidnál, a szüleid pedig ezt nem vették észre. Ezért én fogtam észrevétlenül a kezedet, én állítottalak talpra, ha elestél, én mutattam az utat, ha eltévedtél. Mindezt természetesen titokban; nem szerettem volna felfedni a kilétemet, hogy megtudd, én egy rég halott ember vagyok, aki tündérként kapott még egy esélyt. Tovább…

Lilla		2015.11.30. 09:47
Lilla, kiderül-e valaha, miért nem vette észre e gyarló Föld a mindent beragyogó szépségedet, amely természetes bájosságodat éppoly természetesen lengi körbe? Hát nem látták aranyló szemedet, szőkésbarna hajadat, amely dúsan előrehullva kebleidet fedi? Nem vágyták csókolni érzéki, telt ajkaidat? Hogyhogy nem nyúltak önkéntelenül törékeny, bársonyos kezed után, hogy selymes bőröd érintését élvezhessék? Hiszen gyönyörű vagy. Földöntúlian gyönyörű… Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk