Amikor Maxim feszülten ismertette a lánnyal, min kell részt vennie, Gina megijedt, de kifelé igyekezett nyugodtnak és összeszedettnek tűnni. A férfi megígérte, hogy ott lesz, és támogatja. De valószínűleg közbejött neki valami fontosabb… Gina érezte, ahogy a kendő mögött elöntik a szemét a könnyek. Képtelen rá… Nélküle nem éli ezt túl…

*

Maxim sűrűn káromkodva sietett végig a folyosón. Ez az ostoba nagykövet Korniából a kelleténél tovább tartotta fel őt. Már rég a bátorságpróbán kellene lennie! Mi van, ha már elkezdték? Mi van, ha lemaradt Gináról? Azt ígérte a lánynak, ott lesz, és ott is akar lenni!
Az ördög vinné el ezt a nyavalyás, többszáz éves múlttal bíró próbát. Mi értelme az egésznek? Túlságosan veszélyes, egyetlen nyomorult rang sem ér ennyit, de egy leendő királynő nevénél előnyösen mutat a Bravery. Ám ezzel az ostobasággal életveszélyes helyzetnek teszik ki még a legjobb királynőjelölteket is.
Nem élné túl, ha baja esne Ginának. Már annyira a részévé vált az életének… néha olyan nevetséges gondolatok kínozzák, hogy senkiért nem adná a lányt. De ennek az egésznek semmi értelme, ő csak szolgálója a hölgynek, és rajta múlik, hogy Ginából jó királynő váljon.
Csak érjen már oda!

Végre látta az udvarra nyíló kaput. Az egyik lovag észrevette őt.
- Uram! – kiáltott fel, és elébe sietett. – Lady Georgina most fog sorra kerülni… Az esemény kezdete előtt azt mondta, ön nélkül nem tudja végigcsinálni. Már az emelvényen áll bekötött szemmel, és az egybegyűltek várják, hogy megtegye…
Maxim futva tette meg az utolsó métereket. Már csak fél füllel hallotta, miszerint az egyik jelentkező kiállta a próbát, a másik viszont kezét törte. Ahogy kiért az udvarra, azonnal észrevette a reszkető Ginát, ahogy odafent áll az emelvényen. Egész lényéből árad a félelem, és a lemondás…
Tudatnia kell vele, hogy itt van, hogy betartotta az ígéretét!
Nagy levegőt vett, hogy át tudjon kiabálni a zajongó tömegen.
- Úrnőm! Sok szerencsét! – kiáltotta a lány felé. Látta, ahogy a bekötött szemű lány megrezzenve felemeli a fejét.

*

Itt van.
Maxim itt van. Ideért. Most már minden rendben lesz.
Elég volt meghallania a hangját, Gina azonnal érezte a benne szétáradó nyugalmat. Maxim itt van, vigyáz rá.
Meg tudja csinálni!
Az emlékezetébe kapaszkodva igyekezett bemérni, hol lehetnek a takarók. Aztán vett egy mély levegőt. Maximra gondolt, az óvó ölelésére, és úgy dőlt előre, mint amikor nyolcévesen sírva a férfi mellkasára borult…

*

Maxim remegve nézte, ahogy a lány zuhan. Úgy érezte, nem kap levegőt ezekben a másodpercekben, még a szíve sem dobog…

Gina hasra érkezett, egyenesen a matrac-takaró halmazra.

Az összegyűlt tömeg ujjongva ünnepelte a lányt, Maxim pedig képtelen volt visszafogni magát, odarohant úrnőjéhez, és letérdelt hozzá.
- Hölgyem, jól van? – kérdezte aggódva.
Gina nehézkesen a hátára fordult, és a kendőt tapogatta a szemén. Maxim gyengéden segített lefejteni róla az anyagot. A lány pislogott párat, majd ahogy szeme hozzászokott a fényhez, ránézett hű szolgálójára.
- Maxim – suttogta.
- Itt vagyok – A férfi finoman megszorította a kezét. – Jöjjön, hadd segítsek felkelni!
Miközben a lány a karjába kapaszkodott, és ő felhúzta a földről, hallották, amint a szervező kihirdeti:
- Lady Georgina Farley ezzel kiállta a próbát, és mostantól törvényesen viselheti a Bravery címet! Megkérem Lady Farley-t, fáradjon ide a ranghoz méltó gyűrűért és hivatalos irataiért!
- Elnézést, amiért késtem – kezdte Maxim, amikor már egymással szemben álltak. – Tudja, a nagykövet túl sokáig…
A mondatot azonban nem tudta befejezni, mert Gina szinte belerogyott a karjaiba. Olyan erőtlen volt a teste, hogy a férfi megijedt.
- Hölgyem, rosszul érzi magát? – kérdezte, miközben megtartotta a lányt a karjaival.
- Nem… jól vagyok – felelte Gina. – Csak annyira féltem… amikor nem láttam önt…
- Most már itt vagyok. És itt voltam… és itt leszek – súgta Maxim a lány fülébe.
Miután másodjára is szólították Ginát, Maxim elhúzódott, és odatámogatta a szervezőkhöz a hölgyet. Kábán bámulta, ahogy Gina átveszi a gyűrűt és az iratokat.

Azzal, hogy látta a lányt zuhanni, minden kikristályosodott előtte, és nem tudta többé tagadni maga előtt, hogy beleszeretett.

Igen. Szereti Ginát, úgy, ahogy eddig soha senkit.