| Írások : Gyermektündérek párbeszéde |
Gyermektündérek párbeszéde
2015.11.30. 09:53
Kép ihlette vers.
– Hiányzik a drága anyu.
Mindig szelíd, és halk szavú.
És amikor játszott velem,
Sokkal szebb volt az életem.
Remélem, hogy nem sír sokat
Elfogadja a dolgokat,
Hogy itt vagyok, ő meg ott;
Még ha mást is álmodott.
– Engem anyu nem akart.
Folyton bántott, elzavart.
Azt mondta, hogy útban vagyok,
Neki mindig munkát adok.
Féltem, hogy ha megjelent
Tudtam, neki nem jelent
Semmit, hogy én létezem.
Megütötte a kezem.
– De itt nem bánt senki sem!
Szeretnek, én elhiszem.
Téged is, és engem is
Innen senki el nem visz.
Játszhatunk a réteken
Szaladhatunk végtelen’
Szárnyunk is van csodaszép
Ne bánkódj hát semmiért.
Széles a rét, üljünk bele!
Csöpp tündérek rejtekhelye!
– Nekem anyu nem engedi,
Mérges, hogy ha azt megleli,
Hogy a ruhám piszkos lett.
Mezítláb sem mehetek
Játszani az udvarra,
Azt mondja rám: „Ostoba!”
– De az anyud nincsen itt
Nem pöröl és nem fenyít
Megteheted, amit vágysz
Új otthonod, amit látsz.
Szaladhatsz a réteken
Mezítláb és féktelen
Rejtekhelyet kereshetsz,
Bújócskázhatsz, nevethetsz.
– De ha anyu utol ér,
Mi lesz, hogyha visszatér?
– Itt egy néni azt mondta,
Ahol éltünk, már oda
Többé vissza nem térünk,
Akármit is remélünk.
Ígért viszont minden mást,
Tündérfényes álmodást
Mesekönyvek csodáit
Önfeledtség óráit.
– De ha anyu megtalál,
Bántani fog megint már.
Én csak azért szöktem el
Mert féltem, hogy összever.
Haragos volt, elfutottam
Sokáig csak bujdokoltam
Sok rejtekhelyet találtam
Hideg volt, és nagyon fáztam.
Egyszer aztán jött egy néni
Magával vitt, nála élni
Tündér volt, és illatos
Elaludtam, aztán most
Itt vagyok, itt tényleg jó
Nem csattan fel hangos szó
De még félek, barátom:
Mi van, hogyha álmodom?
– Tündér néni, tessék jönni
Ezt a kislányt megölelni,
Sírni kezdett, sírni, félni
Retteg, hogy ezt nem is éli,
Attól tart, csak álmodik
Túl szép neki mindez itt,
Pedig hát én megmondtam,
Új helyen van, otthonban.
– Ne sírj, kicsi angyalom
Bújj el, itt a két karom
Nem álmodsz, ezt elhiheted
Otthont kaptál, új életet
Rossz az ide nem jut el
Csak a jó, mi átölel;
Ne sírj hát, most örülj velünk
Kicsi tündér – mind szeretünk.
| |