Becca lerúgta magáról a csizmát, felakasztotta a dzsekijét a fogasra, majd bevonszolta magát a hálószobába, és az ágyra huppant. Hátradőlt, jobb karjával eltakarta szemét, és fáradtan sóhajtott.
Ikertestvére, Lea fürdőköpenyben lépett be a helyiségbe, és megállt a szobaajtóban. Kettőjük közül ő volt az, aki nagyobb hangsúlyt fektetett a nőiességére. Öltözködési stílusuk nagyban eltért egymástól, Becca a lezser ruhadarabokat szerette, testvére a csinosabbakat. Bár az ikrek testalkata nem volt túl előnyös, Lea azért mindig igyekezett ízlésesen felöltözni. Már előkészítette az aznapi összeállítását munkába menetelhez, amelyek a szekrényajtóra akasztva vártak rá: piros-fehér kockás ujjatlan felsőt, fehér derékövet és sötétszürke mini bőrszoknyát választott.
Végignézett ikertestvérén.
– Jó későn jöttél – jegyezte meg, majd leült a fésülködőasztalhoz, és hajkefét vett a kezébe. – Vagy korán… – pillantott az órára, amely fél hatot mutatott.
– Becsúszott egy kis pluszmunka – mormogta Becca.
– Valóban? Mi történt? – érdeklődött Lea, miközben kifésülte hajából a gubancokat.
– Tudod, úton voltam Northmead felé, hogy megkeressem azt a bántalmazott lányt, de még Greybarrow utcáin belefutottam egy másikba. Úgyhogy először felvettem őt, és visszahajtottam vele ide.
– Miért nem vitted magaddal Northmeadbe? – fordult felé Lea. – Akkor nem kellett volna külön fordulót tenned, és azt a másik lányt is előbb fel tudtad volna venni.
– Mert a Greybarrow-lány egy szál köntösben mászkált az úton, azért. Nem akartam, hogy megfagyjon, azért az éjjelek még hidegek.
– Értem – bólintott Lea tudálékos arccal, mintha szerinte teljesen megszokott dolog volna köntösben sétálni az éjszaka közepén.
Becca elemelte a karját a szeme elől, és erőtlenül leejtette a teste mellé.
– Szóval elhoztam a csajt Shelteridge-be, lepasszoltam Deliának, és indultam vissza Northmead felé. Megtaláltam a keresett lányt, őt is biztonságba helyeztem. Az ügy elrendezve. Csak hullafáradt vagyok, nem terveztem be mára ennyi vezetést.
Lea végzett a fésülködéssel, és hátrafogta a haját. Beccával ez volt a közös kis hóbortjuk: hiába alakult ki huszonhat éves korukra mindkettőjüknek a saját egyéni stílusa, a hajukat továbbra is egyformán viselték.
– Akarod, hogy én vállaljam be a következő ügyeletet? – ajánlotta fel.
– Nem, köszi. Te csak végezd tovább az adminisztrátori feladatokat, én jobban szeretek autókázni.
– Rendben. Nekem úgy fél óra múlva indulnom kell. Vegyél egy zuhanyt, jót fog tenni!
– Moccanni sincs erőm – nyöszörögte Becca. Lea úgy csóválta a fejét, mintha ő lenne az anyuka, testvére pedig az engedetlen gyerek.
– Pedig ennyi vezetés után nem ártana – jegyezte meg.
– Akkor sincs erőm semmihez. Én innen el nem mozdulok!
– Hmmm – Lea eltűnődött, majd odalépett az ágyhoz, és vetkőztetni kezdte az ikrét.
– Neked meg mi a terved? – érdeklődött Becca lehunyt szemmel, miközben úgy hevert az ágyon, mint egy rongybaba, és hagyta, hogy lerángassák róla a ruháit.
– Megmosdatlak én – felelte Lea kedvesen. Amikor Becca már meztelenül feküdt előtte, sarkon fordult, és kiment a fürdőszobába. Néhány percig csak a pakolászás hallatszott, ahogy odakint tesz-vesz, aztán vízcsobogás. Amikor Lea visszatért, egy tál szappanos víz, mosdószivacs és két törölköző volt nála. Mindent lepakolt az éjjeliszekrényre.
– Gurulj arrébb! – szólította fel Beccát, aki nyöszörgött egy sort, és némi erőfeszítéssel sikerült az oldalára fordulnia. Lea leterítette az egyik törölközőt az ágyra, és visszafordította rá testvérét. Ezután belemártotta a szivacsot a szappanos vízbe, és gyengéden mosdatni kezdte Beccát.
– Megfürdetem magam – viccelődött. Gyakran heccelték egymást azzal, hogy ugyanúgy néznek ki.
– Egy frászt! Az én testem sokkal izmosabb – kérte ki magának Becca.
– Vegyél vissza! – legyintette meg Lea testvérét a szivaccsal, mire mindketten felnevettek.
Lea különös odafigyeléssel és alapossággal fürdette meg Beccát. Miután lágy mozdulattal lemosta a fáradt arcot, a szivacs finoman továbbhaladt testvérének nyakán, kerek mellein, az erőtlen karokon, majd a hasán. Amikor a nemi szervéhez ért, mozdulatai még gyengédebbé váltak, amint gondosan körbejárta a területet. Becca légzése szaggatottá vált.
– Kegyed molesztál engem? – suttogta.
– Dehogy! Csak alaposan meg kell, hogy mossalak itt is – felelte ártatlanul Lea, de azért kihallatszott a hangjából némi pajkosság.
Lassan továbbhaladt, és végigmosta Becca lábait is. Amikor mindenütt végzett, fogta a másik törölközőt, és lágyan végigdörgölte vele az egész testet.
– Készen vagy! – közölte. Ám amikor fel akart állni az ágy széléről, Becca elkapta a karját.
– Ha most így hagysz, kinyírlak! – sziszegte, és alig látható mozdulattal megemelte a csípőjét, jelezve, hogy felizgult a fürdetés alatt.
Lea elmosolyodott.
– Tulajdonképpen késhetek egy kicsit… – mondta, azzal ledobta magáról a fürdőköpenyét, felmászott az ágyra, és Becca combjai közé telepedett. Lehajtotta a fejét, és nyelvével finoman megcirógatta testvérének csiklóját, aki felnyögve széttárta a lábát, hogy Lea minél jobban hozzáférhessen.
– Ne húzd sokáig! – kérte halkan. Lea nyelve körkörös mozdulatokkal, hevesen kényeztette a csiklóját. Közben lassan bevezette két ujját a nedves hüvelybe, és ütemes mozdulatokkal ki-be járatta őket a forró lyukban. Becca egyre hangosabban nyögdécselt, feje oldalra bukott, háta ívbe feszült, és hamarosan robbanásszerűen elérte őt az orgazmus. Lea még simogatta egy kicsit levezetésképpen, aztán felemelkedett, majd meztelen testét nekidörgölte testvérének. Becca fáradtan átkarolta őt, és az ikrek összesimultak. Néhány percig így maradtak, aztán Lea elhúzódott.
– Tényleg el kell kezdenem készülődni – mondta.
– Tudom – pihegte Becca. – Köszönöm. Tudtam, hogy rád számíthatok.
– Rám mindig – motyogta Lea, és ahogy elnézte ikrét, megannyi emlék lepergett előtte a múltból. Pillantása elfelhősödött.
– Hé! – szólt rá Becca, amikor felnézett rá, és rögtön átlátta, mi a gond. – Ne rágd magad a múlton! Nem gondolunk rá, megbeszéltük. Vége, elmúlt. Ez itt a jelen, és itt boldogok vagyunk.
– Igen, igen – Lea megrázta magát, aztán felállt. – Megyek öltözni.
Becca magára húzta a takarót.
– Húzd fel nekem a vekkert a szokott időre, kérlek – mormogta, aztán már aludt is.

*

Nagyot nyikorgott a franciaágy, ahogy Jasmine álmosan az oldalára fordult, és átölelte mozgolódó unokatestvérét.
– Hé! – Noelle finoman lefejtette magáról a karját. – Mennem kell, különben nem érek be időben a melóba.
– Maradj még egy kicsit! – nyöszörögte Jasmine.
– Nincs nyafogás! De majd sietek haza délután, oké?
– Oké – Jasmine zilált hajjal felült az ágyban, megdörgölte fáradt szemeit, és nézte Noelle-t, amint szélsebesen készülődik. Mint minden reggel, most is eszébe jutottak az emlékképek. A kislány Noelle a játékpóni-gyűjteményével. A tinédzser Noelle kinyúlt rockerpólóban. Az összezavarodott Noelle, amikor rádöbbent, hogy inkább érzi magát fiúnak, mint nőnek. Noelle, aki elszökött, mert kitagadták otthonról. Noelle, aki később visszajött érte, hogy együtt új életet kezdhessenek.
Figyelte őt, ahogy hanyag mozdulatokkal kifésüli rövidre nyírt szőke haját, magára rángat egy fekete pólót, felhúzza kedvenc szakadt farmernadrágját, a tetejére pedig farmerdzsekit kanyarít.
– Te meddig lustálkodsz az ágyban? – érdeklődött.
– Ráérek tízkor kezdeni.
– Hah! Könnyű annak, aki itthonról dolgozik…
– Ja, cserébe kifolyik a szemem, amíg végigolvasom azt a rengeteg cikket, és kijavítom bennük a hibákat.
– Hát, valamit valamiért, mondják az okosok – vont vállat Noelle, majd odalépett az ágyhoz, lehajolt, és homlokon csókolta Jasmine-t.
– Na, délután jövök – búcsúzott, aztán már ott sem volt.
Jasmine kikecmergett az ágyból, és a konyhába indult, hogy kávét tegyen fel.
Körülbelül egy éve éltek Shelteridge-ben, de már nagyon sok helyet bejártak együtt. Jasmine és Noelle, eredeti nevükön Jázmin és Johanna, Magyarországról származtak, és egészen pici koruk óta kötődtek egymáshoz. Mindössze egy év különbséggel születtek. Jasmine világéletében csak unokahúgához ragaszkodott igazán. Amikor Noelle-ről kiderült, hogy valójában a lányokhoz vonzódik, a családja elüldözte otthonról, a lány pedig vidékre utazott, hogy meghúzza magát egy ismerősénél. Jasmine csak akkor merte bevallani édesanyjának, hogy szerelmes Noelle-be, amikor már megegyezett unokatestvérével, hogy hozzáköltözik.
A következő egy évben pénzt kerestek, utazgattak, próbálták megtalálni azt a helyet, ahol letelepedhetnek. Végül rábukkantak Shelteridge-re, és miután összeismerkedtek az ikrekkel, beköltöztek.
Jasmine mindig is tisztában volt azzal, hogy ő jobban ragaszkodik Noelle-hez, mint fordítva. De az utóbbi évek történései, a rengeteg változás, az önmagukra való igazi ráébredés csak még jobban összekovácsolta őket, és tudta, hogy már unokahúga is egyre komolyabban veszi őt.
Amíg készült a kávé, addig leült a fésülködőasztalához, rendbe tette összekócolódott, hosszú sötétbarna haját, és elkezdte befonni egyetlen vastag copfba. Pillantása a tükör sarkába ragasztott közös képükre esett, és elmosolyodott.

*

Delia felült az ágyban, és Kimberly felé nézett.
– Hogy aludtál? – kérdezte.
– Nem túl jól. Új helyeken rendszerint nehezek az első éjszakák. Majd megszokom.
– Ezek szerint maradsz itt?
– Hát… – bizonytalanodott el Kim. – Ha nem zavarok.
– Dehogy zavarsz. Legalább nem leszek egyedül – mosolyodott el Delia. Így, smink nélkül, álmos arccal sokkal inkább tűnt megközelíthető embernek, mint előző napi teljes pompájában. Természetes szépsége továbbra is körüllengte őt. Ahogy Kimberly elnézte a lányt, valahol mélyen ébredező szimpátiát érzett iránta.
Delia kisöpörte arcából fekete tincseit, és nyújtózkodott egy nagyot. Kim felfigyelt különös hálóruhájára, ami egy fekete ingből állt.
– Az férfi? – kérdezett rá.
– Hm? – Delia értetlenül pislogott.
– Mármint az egy férfiing rajtad?
– Igen – felelte a nő rezzenéstelen arccal. Kimberly összevonta a szemöldökét, de nem akart faggatózni, és Delia sem hagyott rá időt. Felkelt, és ledobta magáról a ruhadarabot. Kim zavartan elkapta a tekintetét fedetlen mellei láttán.
– Mi legyen a te ruháiddal? – tudakolta Delia, mialatt öltözködött. – Vissza kellene szerezni őket.
– Én oda biztos nem… – kezdett tiltakozni Kimberly, de a nő közbevágott.
– Nem egyedül mennél. Becca ilyentájt aludni szokott, de délutánra magához tér, és ha nem jön közbe semmilyen sürgős ügy, nagyon szívesen visszakocsikázik veled a cuccaidért. Ő már jó néhány ilyen rizikós ügyet megoldott.
– Majd megbeszélem vele.
– Oké. Csak mert, nem akarlak megsérteni, de borzalmasan áll neked ez az orgonaszínű ruha, a saját cuccaimat meg nem szívesen adogatom kölcsön.
– Értettem, főnök – motyogta Kimberly, Delia viszont nem kommentálta a csípős hangnemet. Megnézte magát az állótükörben, igazított egyet a haján, aztán visszafordult Kimhez.
– Jut eszembe, valószínűleg Lea meg fog téged keresni. Ő a másik iker, és neki kell foglalkoznia az adminisztrációs dolgokkal. Felvesz majd néhány általános információt rólad, és bevisz a nyilvántartásba.
– Oké.
– Megnézem, mit tudnék összeütni reggelinek, aztán ha van kedved, kicsit körbevezetlek, és összeismertetlek pár emberrel.
– Felőlem… – vont vállat Kimberly.
– Nem kötelező program – közölte Delia, és kivonult a konyhába.
Kimberly zavartan nézett utána. Megszokta már, hogy mindig megmondják neki, mit csináljon, ezáltal sosem kellett gondolkoznia, mivel töltse akár az elkövetkező öt percet. Nemtörődöm stílusa eddig mindenkit zavart, és ha valamire nyegle választ adott, akkor addig győzködték őt az adott programról, amíg fel nem villantott az arcán némi lelkesedést. Delia azonban nem különösebben foglalkozott Kim reakcióival. Feldobott egy alternatívát, és onnantól kezdve rábízta a döntést. Számára ez szokatlan volt, és egyelőre nem tudta eldönteni, ínyére van-e a dolog. Végül korgó gyomra vetett véget a dilemmának, úgyhogy felkelt, hogy ő is a konyhába menjen.

*

Lea szélsebesen gépelt, amikor kopogtattak dolgozószobájának ajtaján.
– Szabad! – vetette oda. Fel sem tekintett a laptopjából, csak szeme sarkából látta a belépő tarka pontot, alias Teresát. Ő ugyanis rendszerint élénk, színes, néha össze nem illő ruhadarabokat viselt, ezért az ember már messziről észrevette, ha megjelent valahol. Ezúttal világoszöld top, narancssárga vékony pulóver, farmer rövidnadrág, rózsaszín harisnya és sötétkék tornacipő volt rajta.
– Van egy kis időd? – kérdezte.
– Most nem igazán – felelte Lea. Teresa figyelmen kívül hagyta a választ, és helyet foglalt az íróasztallal szemben.
– Kérlek, nézd meg nekem a nyilvántartásban Lydiát! – kérte, mire Lea megforgatta a szemét.
– Már háromszor is megnéztük, és semmi eredmény nem volt.
– Hátha azóta mégis…
– Feltartasz a munkában, Teresa.
– Kérlek! – rimánkodott a lány, és idegen beletúrt vörösesbarna hajába. – Annyira aggódom érte, nem igaz, hogy nyomtalanul eltűnt!
– Jó, legyen… – sóhajtott fel Lea. – Mondd a teljes nevét!
– Lydia Holloway.
Lea beütötte az adatbázis keresőjébe a nevet. Várt egy kicsit, majd megcsóválta a fejét.
– Itt nincs ilyen nevű személy.
– Nem hiszem el! – csattant fel Teresa elkeseredetten. – Egy ideig még tartottuk a kapcsolatot, aztán egyszer csak felszívódott. Mi van, ha baja esett?
Lea már jó néhányszor végighallgatta ezt. Lydia és Teresa gyerekkori barátnők voltak. Tizennyolc évesen Teresa másik városba került a tanulmányai miatt, huszonegy éves korában pedig önként költözött Shelteridge-be mássága miatt. Telefonon és interneten keresztül tartotta a kapcsolatot Lydiával, mígnem a lány egyszer csak eltűnt. Teresa kétségbeesetten kereste őt, bevonta az ikreket is, Beccával egyszer beautóztak a szülővárosukba, körbeutazva a helyet és környékét. Beszéltek Lydia családjával, a régi ismerősökkel, de senki nem tudott semmit. Azóta eltelt fél év. Teresa abban reménykedett, hogy esetleg a menekült nők közé került Shelteridge-ben, ezért kereste fel időről időre Leát, hogy utánanézzen.
– Sajnálom – mondta Lea. – Talán önszántából menekült el valahová, hogy új életet kezdjen. Lehet, hogy álnéven, és azért nem találjuk.
– De ebben az esetben nekem szólt volna! A legjobb barátnőm, velem nem tenné meg ezt! – Teresa könnybe lábadt szemmel, reszketve felpattant, és köszönés nélkül elviharzott. Ez jellemző volt rá: amikor heves érzelmek lettek úrrá rajta, egyszerűen elfutott, szó szerint. Ezért Lea nem vette magára a dolgot. Felállt, és az ajtóhoz sétált, hogy becsukja Teresa után, ám ahogy kitekintett, meglátta Deliát és Kimberlyt, amint a közelben sétálnak. Kilépett az utcára, majd odasietett hozzájuk.
– Helló! Jó, hogy erre jártok! – odafordult Kimhez, és kezet nyújtott. – Üdvözöllek, Lea vagyok.
– Kimberly.
– Velem tartanál, hogy felvehessem az adataidat?
– Persze – Kim összefonta karjait maga előtt, mintha ezzel eltakarhatná az ócska ruhát, és követte Leát az irodába.

*

Melinda éppen a gardróbszekrény előtt ácsorgott, amikor két kar fonódott a dereka köré. Megrezzent.
– Te már ébren vagy? – kérdezte halkan. Skipper belecsókolt a nyakába, és elengedte őt.
– Tudod, hogy én kevés alvással is beérem – felelte, majd a fürdőszobába vonult fogat mosni. Melinda csüggedten nekidöntötte a fejét a szekrénynek. Őrjöngeni támadt kedve, de uralkodott magán.
Néhány perc múlva Skipper odalibbent hozzá, maga felé fordította, majd szenvedélyesen megcsókolta. Melinda gyengén viszonozta, és amikor sikerült elszakadni, érezte szájában a mentol ízét.
– Begerjedek tőled – motyogta Skipper. – Bárcsak ne undorodnál annyira a szextől…
Melinda hallgatott. „Nem a szextől undorodom…”
– Na, mindegy. Mi a terved mára? – érdeklődött Skipper, miközben a nappaliba ment szedelőzködni.
– Még nem tudom. Skipper… – Melinda megpróbálta összeszedni magát. – Arra gondoltam, mégis kereshetnék magamnak valami munkát.
Skipper villámgyorsan megpördült a tengelye körül.
– Ezt már ezerszer megbeszéltük! – csattant fel. – Nem kell dolgoznod. Én keresek annyit, hogy kettőnket eltartsam, te csak maradj itthon, pihenj, relaxálj.
– De unatkozom! – erősködött Melinda. – Nekem ez így nem jó, szeretném lekötni magam, és akkor itthon is besegíthetnék…
Skipper lekapott egy kis szobrot a polcról, és teljes erejéből a földhöz vágta. A tárgy hangos csattanással landolt, és darabokra tört. Melinda riadtan összerezzent. A két lány néhány másodpercig farkasszemet nézett egymással.
– Mondtál valamit? – törte meg a csendes Skipper ijesztően nyugodt hangon.
– Nem – rebegte Melinda halkan.
– Helyes! – Skipper szeméből eltűnt a villogás, arca felengedett, elmosolyodott, majd felkapta a pénztárcáját és egy szatyrot. – Megyek vásárolni. Megtennéd, hogy feltakarítod azt a vackot? – bökött a szobor maradványaira, és a választ meg sem várva távozott.
Melinda reszkető kézzel előkeresett egy seprűt és egy lapátot. Megállt a darabok fölött, majd erőtlenül a földre rogyott, és hangtalanul sírni kezdett…

*

– Akkor mindennel végeztünk! – jelentette ki Lea, miután elmentette Kimberly adatait. – Ha bármilyen kérésed, óhajod vagy panaszod van, fordulj hozzánk!
– Éppenséggel volna itt valami – kezdett bele Kim. – Delia azt mondta, lenne lehetőség visszaszerezni a cuccaimat. Mindenem az exemnél maradt, szükségem van rájuk.
– Természetesen megoldható – bólintott Lea. – A testvérem két-három órán belül felébred, és utána szívesen elmegy veled értük.
– Dylan szívós pasas – figyelmeztette őt Kimberly.
– Becca meg szívós nő – kacsintott Lea. – Valószínűleg visz magával valakit erősítésként, de neked is szerencsés lenne velük tartanod.
– Rendben – mormogta Kimberly. Nagyon nem vágyott arra, hogy szembesüljön az exével, és szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy Becca meg tudja oldani ezt az ügyet. De jobb ötlete nem volt, a cuccait pedig tényleg nagyon szerette volna visszakapni, így hát kíváncsian várta a délutánt.

*

Skipper feldúltan baktatott a közért felé. Nagyon felhúzta magát az otthoni történéseken. Nem elég, hogy Melinda képtelen a szexuális együttlétre, még ezzel a munka kérdéssel is folyton előjön.
„Magamnak akarom őt! Ez a gyönyörű nő csak az enyém lehet, akkor is, ha képtelen kielégíteni… akkor is bolondulok érte, és nem akarom, hogy mások is rajta csorgassák a nyálukat!”
Amint ezen fortyogott magában, valaki nekiütközött.
– Bocsi! – motyogta Teresa, aki még mindig zaklatottan járt-kelt a környéken. Skipper nem felelt, csak áthatóan bámult rá. Teresa tovább akart menni, de a nő elállta az útját. Amint elmerültek egymás pillantásában, megállt az idő. Teresa könnyes, megtört pillantása, Skipper dühösen villogó tekintete. Ahogy e két szempár összekapcsolódott, valami robbant. Skipper magához rántotta a lányt, és durván megcsókolta. Teresa megtántorodott, de nem volt ideje reagálni, mert a szőke lány már rángatta is magával. Minden olyan gyorsan történt, hogy feleszmélni sem volt idejük. Egy mellékutcában kötöttek ki, ahol Skipper a falhoz lökte Teresát, és tépni kezdte róla a ruhát. A nyers szenvedély a lányra is átragadt, belemarkolt a szőke hajtincsekbe, és odahúzta Skipper fejét egy újabb csókra. A ruhák hamar lekerültek róluk, a szűk teret pedig betöltötték a kéjes nyögések…