Szőke hajtincsek borították be Macy arcát, majd bársonyos ajkak tapadtak a szájára. A lány lehunyta a szemét, és élvezettel fogadta Jenny forró nyelvét, amely a sajátjával vívott édes csatát. Átkarolta a derekát, ujjait felcsúsztatta az oldalán. Jenny belenyögött a csókba, miközben Sally a hátához simult, és finoman megmarkolta kerekded melleit. A Hármas összefonódott. Aztán Sally hirtelen megragadta Jennyt, és a hátára gurította. Macy feltápászkodott, fölé hajolt, és ezúttal ő kezdeményezett csókot, miközben az afroamerikai lány Jenny hasát kezdte el cirógatni ajkaival. A szőkeség kéjesen nyögdécselt, mialatt mindkét partnere lefelé haladt: Macy áttért a melleinek dédelgetésére, Sally pedig a lába közé helyezkedett, és orális kényeztetésbe fogott.
Nem tudhatták, hogy figyelik őket. Skipper az ablakukhoz simult, és a sötétítőfüggönyök közti résen át nézte a jelenetet. Szívének dobogása felgyorsult, vére zubogott az ereiben. Érezte, ahogy elönti őt a forróság. Sóváran bámulta Jenny kényeztetését, végignézte, ahogy a lány arca egyre jobban eltorzul, ahogy vonagló testtel elélvez. Legszívesebben ő is végigcsókolta volna mindenütt. Amikor Macy került sorra, nem bírt magával; kezét lustán lecsúsztatta a miniszoknyája felé, majd alányúlt, és rejtett kincse után kutatott. Miközben figyelte, ahogy Sally a barna hajú lány mellbimbóit ingerli, ujjával cirógatni kezdte magát, és hangtalanul sóhajtott.
Odabent Macy egyre jobban felizgult, ahogy Sally a melleit, Jenny pedig a combjait csókolgatta. Lenyúlt volna a szőke lány fejéhez, hogy a nemi szerve felé terelje, ám Sally elkapta mindkét karját, és buja mosollyal lefogta.
– Ne már – mormogta Macy.
– Hova sietsz? – susogta Jenny gonoszul, majd folytatta lábainak kényeztetését. Macy megadóan hanyatlott hátra.
Közben Skipper egyre jobban átnedvesedett, és lassan úgy érezte, eggyé válik a benti eseményekkel, mintha ő is aktív résztvevő lenne. Borzasztó nehezen viselte, hogy Melinda megtagadja magát tőle, úgy vágyott rá, mint a szomjazó egy korty vízre, legszívesebben magába olvasztotta volna őt. Néha eszébe jutott, hogy egyszerűen csak magáévá teszi, ha akarja, ha nem, de ahhoz túlságosan szerette Melindát. A szexuális étvágya azonban továbbra is emésztette őt, kimeríthetetlenül. Nem bírt a vágyaival, elborította az elméjét, átvette a teste fölött az irányítást, valósággal égette mindenhol.
Két gyors orgazmushoz juttatta el magát, mialatt végignézte Macy, majd Sally élvezetét. A lányok azonban nem érték be ennyivel. Némi pihegés után Jenny a baloldalára fordult, és felhúzta a jobb lábát. Sally odahajtotta a fejét, és közben ő is felvette ezt a pózt, Macy pedig követte a példájukat. Így háromszöget alkottak, és mindhármuknak kijutott az orális élvezetekből. Amikor Skipper látta a hármas nyalást, nem bírta tovább. Ez már túl sok volt neki. Sarkon fordult, és úgy rohant el, mint akit üldöznek.
„Én ezt nem bírom, nekem túl kevés az önkielégítés, én nőt akarok, nyelvet érezni, csiklót kényeztetni, ujjakat a hüvelyembe, nőt érezni mindenestül... Nem bírom, nem bírom, NEM BÍROM!” – ordította magában. Csak rohant és rohant – egyenesen haza, Melindához...

*

– Berúgtam – tudatta Kimberly két csuklás között. Delia jót mulatott rajta. Ő is ittas volt, de jobban bírta az alkoholt, mint Kim.
– Gratulálok! – veregette vállon. – Lassan haza kellene mennünk.
– Ugyan már! – vetette ellen Kimberly elmosódottan. – Mulassunk még!
A pultban Raquelle rosszallóan csóválta a fejét. Ő sosem itta le magát részegre, rettegett attól a gondolattól, hogy elveszítené az önkontrollt a feje fölött. Nem találta szimpatikusnak ezt az „újonc” lányt.
Delia is gyorsan felmérte, hogy lassan már zavarják a légkört.
– Gyere! – karolta át Kimet. – Otthon is van még piám.
– Na, ez… jobban hangzik – adta meg magát Kimberly, és engedte, hogy Delia kivezesse a bárból. Ügyetlenül botorkált, és csak az mentette meg az eleséstől, hogy Delia erősen tartotta. Nehéz is volt fél kézzel babrálnia a kulcsokkal, de végül sikerült bejutniuk a lakásba.
– Ülj le! – terelte Kimet a kanapé felé, ám a lány hirtelen megingott, és egyenesen a karjaiba dőlt. Delia megtartotta, és érezte, amint Kimberly feje a vállára bukik. Azt hitte, a lány rögtön el fog húzódni, tekintve eddigi távolságtartását, Kim azonban csak még inkább ránehezedett. Karjai petyhüdten lógtak lefelé, teste ernyedten dőlt Deliához, és hirtelen úgy elcsendesült, mintha még levegőt sem venne.
– Hé – Delia átfogta a vállát, és picit megrázta. – Jól vagy?
– Elbasztam – nyöszörögte Kimberly.
– Mit?
– Az életemet. – Többet nem mondott. Zihált egy kicsit, mintha sírna, ám ebben Delia nem volt biztos. Óvatosan átölelte Kimet, és néhány másodpercig így maradtak. Végül kicsit eltolta magától a részeg lányt, és az arcába nézett. Kimberly kemény vonásai most mintha felolvadtak volna, pillantása zavart volt és megtört.
– Oké, eljött az alvás ideje! – állapította meg Delia, azzal bevonszolta Kimet a hálószobába, és az ágyára fektette. Lehúzta lábáról a kék tűsarkú cipőket, és betakargatta. Kimberly lehunyt szemmel motyogott valamit, de nem lehetett érteni, mit mond. Delia leült az ágy szélére, és tétován megsimogatta a haját.
– Sosem késő új életet kezdeni – szólalt meg csendesen, és szinte várta, hogy Kim valami csípős megjegyzéssel reagáljon. A lány azonban nem felelt. Egy-két perc múlva mély álomba merült. Delia figyelte még egy darabig, majd felkelt, és ő is készülődni kezdett az alváshoz.

*

Melinda az ágyon ülve olvasott, amikor hallotta, hogy odalent csapódik az ajtó, majd siető léptek dübörögnek fel az emeletre. Skipper beviharzott a szobába, és megtorpant az ágy előtt. Melinda rémülten húzta össze magát, amikor belenézett a villogó szemekbe.
– Mi történt? – kérdezte halkan. Skipper zihálva vette a levegőt.
– Hogy mi történt? – suttogta, majd hirtelen mozdult: rávetette magát barátnőjére, hátradöntve őt az ágyon, és egész testével maga alá temette. Melinda halkan felsikoltott.
– Az történt, hogy nem bírok magammal, és gyűlölöm, hogy megvonod magad tőlem! – hörögte Skipper, majd ajkát Melindáéra tapasztotta, és vad csókot kezdeményezett. A lány próbált elhúzódni, de ő leszorította a kezeit, és beleerőltette nyelvét a szájába. Melinda agyát elöntötte a pánik. Úgy érezte magát, mint egy áldozat, akiben tudatosul, hogy hamarosan megölik. Valahogy sikerült oldalra fordítania a fejét, és ezzel kiszakadni a csókból.
– Ne, ne, kérlek, ne! – kiabálta ijedten. Skipper pofon vágta.
– Fejezd be az üvöltözést! – sziszegte, majd a nyakához hajolt, és durván szívni kezdte.
– Kérlek szépen, Skipper, ne tedd ezt velem! – rimánkodott Melinda, miközben eleredtek a könnyei. A sós cseppek a nyakára folytak, és ettől Skipper is észbe kapott. Felemelte a fejét, rábámult a lányra, majd leszállt róla, és elfordult. Melinda reszketve ült fel, lábait felhúzta, és védekezően átölelte magát.
– Ne haragudj – motyogta Skipper maga elé. – Ne haragudj, ne haragudj… nem tudom, mi ütött belém, elöntötte az agyamat a… a vágy, én ki vagyok készülve…
Melinda tágra nyílt szemekkel bámulta barátnőjének hátát. Borzasztóan megijedt. Skipper kis híján erőszakkal tette magáévá. Tudta, hogy az ő hibája is, amiért így elveszíti a fejét, hiszen frusztrált a visszafojtott szexuális vágyaktól. Hosszú csend telepedett a szobára. Skipper a bűntudattal próbált elszámolni, Melinda pedig megpróbálta összeszedni a gondolatait. Számolt azzal, hogy minél tovább húzódik köztük ez a feszültség, annál nagyobbat robban a végén. Csak egy megoldást talált arra, hogy ezt elkerülje, és felfordult a gyomra a gondolattól, de úgy érezte, inkább ez, mint az erőszak…
Lassan feltápászkodott az ágyról, reszketve Skipperhez sétált, majd letérdelt elé.
– Mit csinálsz? – bámult rá a lány. Melinda nem felelt. Széttárta a lábait, majd lehúzta róla a bugyiját. Nagyot nyelt, még sosem csinált ilyet. Skipper elakadó lélegzettel figyelte, amint fejét odahajtja, és nyelvével tétován megérinti csiklóját. Döbbenten felnyögött, és lehunyta a szemét – ahogy Melinda is. Nem mert odanézni, csak csinálta, de érezte, ahogy felkavarodik a gyomrában minden. Szokatlan volt neki a nemiség női illata, a csikló tapintása a nyelvével – egyáltalán nem volt kedvére. Skippernek is feltűnt, hogy mennyire akadozva teszi, hogy időről időre leáll. Ez meglepő módon őt is kizökkentette. Megfogta Melinda fejét, és finoman elhúzta onnan. A lány kérdőn feltekintett.
– Ne tedd! – mondta Skipper. – Így ne. Érzem, hogy nem akarod. Hálás vagyok, amiért megpróbáltad, de…
Hallgatás ereszkedett közéjük. Némán bámulták egymást, mígnem Skipper felocsúdott, visszahúzta magára a bugyiját, és felpattant.
– Indulnom kell dolgozni – hadarta, és leszaladt a lépcsőn. Melinda egyszerre érzett megkönnyebbülést és zavarodottságot. Az emeleti fürdőszobába rohant, és addig mosta az arcát, amíg úgy nem érezte, eltüntetett valamennyit az imént történtekből. Még a száját is többször kiöblítette, de még mindig undort érzett. Visszabotorkált a szobába, és az ágyra rogyott. Amint maga elé bámult, megjelent előtte az az emlék, amikor idekerült Shelteridge-be – Skipperhez. Másfél évvel ezelőtt történt…

– Undorító! – háborgott az apja sokadszorra, mialatt eltorzult arccal vezetett, és úgy szorította a kormányt, hogy ujjai elfehéredtek. – Hát mi lett az én lányomból? Húszéves létedre egy kiélt ribanccá váltál!
Melinda a hátsó ülésen kuporgott, és megállíthatatlanul ömlöttek a könnyei.
– Ez szexfüggőség, apa – szipogott. – Egyszerűen nem tehetek róla, segítségre lenne szükségem…
– Badarság! Ez egy hülye kitaláció, ilyen függőség nincs! Csak a kurvák próbálnak ezzel takarózni! Megmondjam, mire van szükséged? Arra, hogy eltávolítsanak a normális emberek közül, és a bolondok közé zárjanak!
– Kérlek, apa, forduljunk vissza, és vigyél haza! – esdekelt Melinda sírva.
– Szó sem lehet róla! Neked az már nem az otthonod, és innentől fogva nem vagy a lányunk többé! – jelentette ki az apja hidegen. – Mégis mit képzelsz magadról? Minden nap más férfival mész el, és a szomszédoktól kell visszahallanunk, milyen botrányosan viselkedsz?
– Nem szándékosan csinálom… – erősködött Melinda.
– Hah!
Néhány perc múlva lefékeztek Shelteridge határától nem messze. Az apa kipattant az autóból, majd feltépte a hátsó ajtót.
– Kifelé! – szólt rá a lányára.
– Apa, kérlek!
– Azt mondtam, szállj ki! – Megragadta a karját, és kiráncigálta a kocsiból. Melinda zokogva belekapaszkodott, ám az apja ellökte magától, mire a lány a földön kötött ki. A férfi ledobta mellé a bőröndjét, majd egyetlen szó nélkül visszaült az autóba, és elhajtott.
Melinda máig emlékszik arra a kétségbeesésre, tehetetlenségre, ami akkor elöntötte mindenét. Felkelt, a bőröndjébe kapaszkodott, és sokáig csak reszketve ácsorgott. Akármerre nézett, minden oldalról sötétség ölelte körül. Alig akarta elhinni, hogy ez megtörténik vele. Végül tétován elindult Shelteridge felé. Amint átlépte a határt, egy határozott női hang csattant valahol:
– Állj! Ki vagy?
Melinda rémülten megtorpant. Nem jött ki szó a száján. Ekkor felfigyelt egy bódészerű helyiségre, ahonnan egy robosztus külsejű nő hajolt ki felé.
– Kérdeztem valamit! – szólt rá szigorúan.
– Én… Melindának hívnak, és a szüleim kidobtak otthonról… Apám itt rakott ki.
Az őrasszony erre visszahúzódott a bódéba, intézett egy gyors telefont, majd kikiáltott:
– El kell menned a hivatali irodába, hogy nyilvántartásba vegyenek. Egyenesen, aztán jobbra, napsárga épület, Leandra Wilkinsont keresd. – Ezzel lezártnak tekintette az ügyet, Melinda pedig bizonytalanul elindult. Nem értett az egészből semmit, de úgy érezte, jobb, ha betartja az utasításokat. Hátha az említett hölgy majd többet mond.
Néhány perc gyaloglás után újabb ember szólította meg:
– Merre?
Melinda oldalra fordította fejét. A bár felől jött a hang, az ajtaja mellett egy huszonéves nőt pillantott meg, amint a falnak dőlve cigarettázik. Hosszú, sötétszőke haja, amelybe némi világos melírcsík keveredett, szinte a fenekét verdeste. Magas volt és karcsú, igazi modellalkat. Mosolyogva nézte őt, de volt a szemében és az egész kisugárzásában valami hidegség.
– Néma vagy? – kérdezte, miközben kifújta a füstöt.
– Ja, nem! – ocsúdott fel Melinda. – A… hivatalt… hivatali irodát kell megkeresnem.
– Szóval új lányka a településen – állapította meg a nő, és Melindának nem tetszett, ahogy nyíltan végigmérte őt.
–Tudnál segíteni, merre van pontosan? – próbálkozott. A szőkeség eltaposta a csikket.
– A hivatal ráér – mondta. – Előbb gyere be egy italra! Az majd átmelegít egy kicsit.
– Köszönöm, de nem… Nincs pénzem – rázta a fejét Melinda.
– Ne foglalkozz vele, meghívlak. – A nő kitárta az ajtót, és várakozón pillantott rá. Melinda habozott, de végül győzött felette a fáradtság és az idegi kimerülés. Lassan odaballagott a bejárathoz. Amikor a nőhöz ért, az kezet nyújtott.
– Skipper vagyok – mutatkozott be futólag, majd betessékelte Melindát a helyiségbe.
– Foglalj helyet! – intett a bárszékek felé, aztán megkerülte a pultot, és matatni kezdett az italok között. – Mit innál?
– Én… én nem is tudom – motyogta Melinda, és a földre szegezte a tekintetét.
Skipper ráhajolt a pultra, úgy, hogy a két lány arca csak néhány centiméterre volt egymástól. Melinda hátrahőkölt.
– Van valami, amit tudsz? – gúnyolódott Skipper. – A nevedre például emlékszel?
– Melinda – suttogta a lány szégyellősen.
– Melinda – ismételte Skipper, és elmosolyodott, de a szeme mozdulatlan maradt. – Illik hozzád. Szóval, Melinda, tequila megfelel?
A lány félszegen bólintott. Skipper nagy tüsténkedés közepette a pultra helyezte az italt, mellé sót és citromot is szervírozott.
–Parancsolj! Fogyaszd ízlésed szerint. Sajnos én nem tarthatok veled, mert még műszakban vagyok.
Melinda egy mozdulattal felhajtotta a tequilát. Fintorogva tette le a poharat, elszokott már az ízétől. Mindazonáltal nem tiltakozott, amikor Skipper kérdezés nélkül elé tette a második kört.
– Szóval, hogy kerültél ide? – érdeklődött a pultos lány.
– A szüleim kidobtak otthonról – hajtotta le a fejét Melinda.
– Miért?
– Mert… túl züllött volt az életmódom – nyögte ki a lány, de arról mélyen hallgatott, hogy szexfüggő. Képtelen volt beszélni róla, szégyellte az egészet, ez a nő pedig különben is idegen volt számára.
– Igen? – vonta fel Skipper csodálkozva a szemöldökét. – Egy ilyen babaarcból ki sem néztem volna a züllést. És ezért képesek voltak kirakni otthonról?
Melinda nem felelt. Újra megjelent előtte a szégyentől zokogó anyja, a dühöngő apja, az ordítozás, az, ahogy ő ott áll a szoba közepén, és próbálja magát megvédeni, sikertelenül…
Azon kapta magát, hogy potyognak a könnyei. Skipper odanyúlt, és finoman letörölte őket.
– Van hová menned? – kérdezte csendesen.
– Nincs – szipogta Melinda. – De a hivatali ir…
– Az ráér holnap délelőtt – legyintett Skipper. – Ma meg alhatsz nálam, oké?
Melinda számára ez nem volt oké, de egy szó sem jött ki a száján. Különben is, miért ilyen hálátlan? Örülnie kellene, hogy van hol aludnia. Csak épp… Skipper olyan furcsa.
Úgy itatta őt, hogy Melinda észre sem vette. Beszéltette, ő is beszélt hozzá, és közben sorra tette elé az újabb kör italokat. Melinda fejéből lassan kiestek a szüleihez kötődő rossz emlékek, úgy érezte, az agya, a teste gumiból van, és kezdett minden könnyebbé válni.
Nem emlékezett arra, mikor és hogyan került Skipper lakásába. A következő kép, amit fel tudott idézni, az, ahogy részegen elnyúlik az ágyán. Skipper Melinda fölé hajolt, és olyan különös volt az arckifejezése. A lány akkor rémült meg, amikor vetkőztetni kezdte őt.
– Mit… mit csinálsz? – motyogta. Ellenkezni akart, de a teste nem engedelmeskedett. Képtelen volt megmozdulni, és csak halványan érzékelte, ami vele történik – de érzékelte.
– Gyönyörű vagy – suttogta Skipper. – Már az első pillanatban megfogtál…
Azzal száját Melinda szájának nyomta. A lány döbbenten nyögött fel. Tiltakozni akart, de Skipper nyelve belefojtotta a szót. Durván, szenvedélyesen csókolta őt, az sem érdekelte, hogy Melinda nem viszonozza. A lány úgy megijedt, hogy valósággal szobormerevvé vált. Érezte Skipper ajkait, nyelvét, érezte a kezeit, ahogy összefogdossa őt mindenütt, ahogy a melleibe markol, ahogy a nyakába harap. Nem esett neki jól, sőt, néha kifejezetten fájdalmas volt, amit a nő művelt vele.
– Kérlek, ne… kérlek, ne… – ismételgette erőtlenül, de képtelen volt leállítani. Csak feküdt, mint egy rongybaba, és tűrte, ami vele történik. Azonban amikor Skipper szája a nemi szervére tapadt, összerándult.
„Ez egy nő, egy nő, ez undorító, nem akarom…” – villantak át fején a gondolatfoszlányok. Felsikított, amikor ujjak hatoltak a hüvelyébe.
– Ez fáj…fáj! – sírta törékeny hangon.
– Dehogy fáj! Csak élvezd – mormogta Skipper a lába között, és nekiesett. Hevesen szívogatta őt, ujjait pedig gyors mozdulatokkal járatta ki-be. Melinda borzalmas kínokat élt át. Gyomra felkavarodott az undortól, fájt az egész alteste, és egyre csak sírt.
Mire Skipper abbahagyta, félholtnak érezte magát. Feje oldalra bukott, bámulta a falat, és folytak a könnyei. A nő azonban még nem végzett. Ledobta magáról a ruháit, majd Melinda lábára ült.
– Teljesen beindulok tőled – sóhajtotta, majd elkezdte nekidörgölni magát. Előre-hátra csúszkált Melinda lábán, aki mozdulatlanul hevert, és megpróbált nem tudomást venni arról, mi történik.
„Ez nem lehet igaz, ez csak egy rémálom” – gondolta. Skipper egyre gyorsabban mozgott rajta, és közben hangosan nyögdécselt. Végül elélvezett, és ráborult Melindára. A lány azt kívánta, bárcsak végezne vele, bárcsak megölné őt. Ezt képtelen túlélni. Ez nem történhetett meg vele…
Összerezzent, amikor Skipper újra fölé hajolt.
– Csodálatos lány vagy – súgta, és újabb csókot kezdeményezett. Ahogy Melinda megérezte saját puncijának illatát Skipper arcán, száján, nyelvén, nem bírta tovább. Gyomortartalma megindult felfelé. Az utolsó pillanatban szakadt ki a csókból, minden maradék erejével az oldalára gurult, és az ágy mellé hányt.
– A francba! – pattant fel Skipper, és elhátrált. – Túl sokat ittál.
Nem ment oda, hogy bármit is segítsen. Melinda reszkető kézzel kapaszkodott az ágy szélébe, és összeszorított szemmel adott ki mindent a gyomrából. Amikor végre elmúlt a hányás, visszaesett a hátára, és érezte, ahogy lassan tudatát veszti. Még felfogta, amint Skipper a takarítás miatt morgott, és észlelte, hogy megtörölgeti a száját valami nedves ronggyal, aztán minden elsötétült körülötte.

Másnap Skipper úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Valószínűleg biztos volt abban, hogy Melinda nem emlékszik semmire. A lány pedig nem mert szólni arról, hogy igenis emlékszik. A hivatali irodában sem szólt semmit a történtekről. Attól az éjjeltől kezdve rettegett Skippertől. Ezért hagyta, hogy a nő magától értetődően befogadja, és úgy kezelje őt, mintha a barátnője lenne. Amikor legközelebb közeledni próbált hozzá, Melinda azt hazudta neki, hogy frigid, és undorodik a szextől. Különös módon Skipper nem firtatta a dolgot, hitt neki, és elfogadta az indokot.
Melinda azt kívánta magában, bárcsak igaz lenne, amit mondott neki, és tényleg frigid volna, de a teste egy idő után újra jelezni kezdett. A függőségének tünetei egyre sűrűbben erőt vettek rajta, és ő képtelen volt leküzdeni őket. Így alakult ki, hogy miközben Skipper éjszakai műszakban dolgozott, ő kiszökött Shelteridge-ből, hogy egy férfi, akármilyen férfi magáévá tegye… Szinte minden alkalommal megkísértette a gondolat, hogy vissza sem megy, hanem megszökik Paullal, de nagyon félt attól, hogy Skipper megtalálná, és abban nem lenne köszönet.
Az elmúlt hónapok során kötődni kezdett hozzá, hiszen össze voltak zárva, gyakorlatilag csak őt látta, és egy idő után minden kedvességére fogékony volt. De sokszor látta Skippert tombolni is, amikor valami nem az ő elképzelése szerint alakult…

És tessék, most majdnem ismét megtörtént. Skipper nekiesett. Majdnem megerőszakolta…
Melinda besokallt, és zokogva kereste elő a mobilját. Tárcsázott egy számot, majd belesírta a telefonba:
– Paul… találkoznunk kell…