„Nem, az nem lehet…” – hasított a gondolat Macy fejébe. A lány lassan közelebb araszolt a helyiség felé. Félelme beigazolódott, amikor az ágyon, az ő közös ágyukon ott találta szerelmét, amint élvezettől átszellemült arccal vonaglik, miközben egy másik nő kényezteti.
– Ez nem lehet igaz… – hebegte elhaló hangon. Sally villámgyorsan felült, és rémülten bámulta barátnőjét.
– Macy… Ez… ez nem az…
– Nem az, aminek látszik? – vágott közbe Macy színtelen hangon. – Csak ezt ne, jó?
Sally nagyot nyelt, párjához hasonlóan ő is teljesen leblokkolt. Szeretője közben szintén felült, hátrasimította szőke tincseit, és hűvös nyugalommal szemlélte az eseményeket. Őt szemmel láthatólag nem zaklatta fel a lebukás. Macy önkéntelenül is megnézte magának a nő hosszú, ragyogó haját, babaarcát, zöld szemét, karcsú és érzéki testalkatát. Gyönyörű volt, akár egy modell – és ez még jobban fájt neki. Saját magát mindig is egy átlagos, szürke kisegérnek tartotta, önbizalma alig volt, és erre tessék… Nem elég, hogy Sally megcsalja, ráadásul egy ilyen bombázóval. Macy úgy érezte magát, mint akibe belerúgtak. Hitetlenkedve megrázta a fejét, hátrált, majd sarkon fordult, és kisietett a szobából.
– Macy, várj! – Sally magára kapott egy köntöst, és utána rohant. – Ez… ez csak egy kis kaland volt, semmi több!
– Kaland? – fordult vele szembe Macy. Végre megtalálta a hangját. – Sally, alig fél éve vagyunk együtt, és te már másokat hajkurászol?! Ha annyira kalandozni akarsz, pakolj össze és menj, engem pedig hagyj békén!
– Nem, én… nem így van! – Az afroamerikai lány szemébe könnyek gyűltek. – Nem hajkurászok másokat! Téged szeretlek, veled akarok lenni. Ez csak úgy… megtörtént, nem is gondolkoztam…
– Csak úgy megtörtént? Csak úgy berepült az ablakon ez a ribanc, és rajtad kötött ki? – tajtékzott Macy.
A „ribanc” ekkor kisétált a hálószobából, és a konyha felé vette az irányt.
– Takarodj a lakásomból! – mordult rá Macy villogó szemekkel.
– Mindjárt megyek, szivi – vetette oda a szőkeség halálos nyugalommal. – Csak iszom egy pohár vizet.
Macyt annyira megdöbbentette ez az arrogáns viselkedés, hogy csak tátogni tudott. Dermedten bámulta, ahogy a lány kinyitja a konyhaszekrényt, poharat vesz elő, csapvizet ereszt magának. Aztán lassan visszafordult barátnőjéhez.
– Csak egy kaland, mi? – suttogta. – Ahhoz túlságosan otthonosan mozog a lakásban.
Sally tehetetlenül állt vele szemben, és lehajtotta a fejét.
– Sajnálom… – motyogta reszkető hangon. Macy képtelen volt felfogni ezt az egészet. A párja, a szerelme rendszeresen csalja, miközben ő azért gürizik, hogy kényelemben élhessenek együtt… Úgy érezte, ha még egy percig itt marad, akkor összeesik, megnyílik alatta a föld, vagy belepusztul a fájdalomba.
– Most elmegyek – szólalt meg remegő szájjal. – Mire visszajövök, egyikőtöket sem akarom itt találni.
Azzal megfordult, és kiviharzott a lakásból.
– Macy, kérlek! – kiáltott utána Sally elkeseredetten, de erre már csak az ajtócsapódás felelt.

*

Macy órákon át rótta az utcákat. Néha beült valahová, ilyenkor kiüresedett pillantással nézett maga elé. Nem vitte rá a lélek, hogy hazamenjen. Azt kívánta, bárcsak egy rémálom volna az egész. A régi életét akarta, azt az életet, amely ezen a napon véget ért. Annyira boldog volt Sallyvel, minden túlórázás közben az tartotta benne a lelket, hogy otthon vár rá, és észre sem vette, hogy mindeközben a párja félrelép… Hogy tehette ezt?
Épp az Aphrodité bár egyik félreeső asztalkájánál búslakodott, amikor Skipper kisétált a pult mögül, és odalépett hozzá.
– Kérsz még egy kört? – biccentett a lány üres pohara felé. Macy megrázta a fejét. Skipper összevonta a szemöldökét. Körbenézett, majd miután felmérte, hogy nem jött újabb vendég, helyet foglalt Macy asztalánál.
– Te, mi a gond? – tette fel a kérdést. – Olyan komor arccal ücsörögsz itt, történt valami?
– Nem akarok róla beszélni.
– De mégis, párkapcsolati probléma, vagy valami más?
– Skipper, a nem az nem!
– Jól van, na, csak segíteni akartam! – védekezett a lány, majd felállt, és visszatért a pulthoz. Macy néhány perc múlva odament hozzá, hogy fizessen.
– Sally megcsalt – bukott ki belőle a keserű mondat. Skipper feltekintett.
– Miért? – tudakolta, mire a lány megrökönyödve bámult rá.
– Hogyhogy miért? Honnan tudjam?
– Nem kérdezted tőle?
– Miért kérdeztem volna? Nem elég, hogy megcsalt?
– Ha valaki megcsalja a párját, annak a legtöbb esetben oka van – tűnődött Skipper.
– Szerintem nincs olyan ok, amiért bárki megcsalhatja, átverheti azt, akit szeret! – ellenkezett Macy hevesen.
– Jó, nyugi, nem kell leharapni a fejemet! De azért érdemes lenne átbeszélni a dolgot kettőtöknek. Már ha szereted őt.
Természetesen Macy szerette Sallyt, de akkora sebet ejtett most a szívén, hogy úgy érezte, képtelen vele egy légtérben maradni. Az órájára tekintett, és remélte, elég időt hagyott párjának, hogy kiköltözzön a lakásból. Felállt, elköszönt Skippertől, és hazafelé vette az irányt.
 

*

Amikor belépett a lakásba, Sally a fotelban ülve várta.
– Azt kértem, hogy menj el! – sziszegte Macy, és érezte, ahogy az indulat elönti az agyát.
Sally könyörögve nézett rá.
– Macy, beszélnünk kell! – szipogta.
– Nincs miről beszélnünk ezek után – vágta hozzá a lány, és elindult a konyha felé, ám Sally felpattant, és elállta az útját.
– Macy, kérlek! Ennél csak többet érdemel a kapcsolatunk!
– Még van képed ezt mondani, amikor te csaltál meg?! – rivallt rá Macy. Barátnője összerezzent.
– Kérlek… – nyúlt kétségbeesetten a keze után, de Macy elrántotta.
– Ne érj hozzám!
– Könyörgöm, hallgass meg! – erősködött a lány.
– Nem akarlak meghallgatni, csak azt akarom, hogy tűnj el innen!
Sally elsírta magát.
– Ne tedd ezt velem, tudod, hogy nincs hová mennem!
– Erre azelőtt kellett volna gondolnod, mielőtt azzal a szőke picsával henteregtél – közölte Macy hidegen. Sally lerogyott a földre, és arcát a kezébe temetve zokogott. Macy szívébe élesen hasított a fájdalom, rosszul esett neki, hogy így látja szerelmét. De a haragja, a tehetetlen dühe és csalódottsága erősebb volt. Ellépett a földön kuporgó lánytól, és ledobta magát a kanapéra. Hirtelen eszébe jutott Skipper, és az, amit a bárban mondott. Még mielőtt végiggondolhatta volna, kiszaladt a száján a kérdés:
– Miért csináltad?
Legszívesebben visszaszívta volna, mert félt a választól, de már nem volt mit tenni. Sally megdörzsölte könnyes szemét, és csüggedten feltekintett.
– Mert… nagyon magányos voltam, Macy – nyögte ki.
– Hogy érted ezt?
– Az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól. Te folyton dolgoztál, és…
– A rohadt életbe! – szakította félbe Macy. – Persze, hogy folyton dolgoztam, te szerencsétlen! Mit gondolsz, miből élnénk, ha nem tettem volna? A közös életünkért hajtottam!
– Tudom, Macy, tudom! – sírta Sally. – Épp ezért is volt olyan rohadt érzés ez az egész, amit művelek. Tudtam, hogy értünk csinálod, és hálás voltam érte, hogy ennyi mindent vállalsz a közös jövőnkért. De én ettől még olyan egyedül éreztem magam! Borzasztóan hiányoztál, és… úgy vágytam a törődésre!
– Úgyhogy lecseréltél egy szőke macára, aki klasszisokkal jobb nálam! – fakadt ki Macy, akaratlanul is kimondva, ami a megcsalás tényén kívül még bántja.
– Nem! – tápászkodott fel Sally, és kétségbeesetten beletúrt zilált hajába. – Nem cseréltelek le, és nem jobb nálad, sőt! Én téged szeretlek, te vagy nekem a legfontosabb, de nem voltál velem, és…
– Jó, tudod mit? Hagyjuk! – emelte fel a kezét Macy. – Ez az egész csak egyre rosszabb lesz.
– Kérlek, bocsáss meg! – rimánkodott Sally.
– Mondom, hagyjuk! És egymást is. Ezek után többé nem tudnék megbízni benned. – Macy feltápászkodott a kanapéról. – Maradhatsz egy-két napot, ha nagyon muszáj, amíg új helyet találsz magadnak, de aztán sürgősen távoznod kell innen. És aludj nyugodtan a hálószobában. Nekem valahogy most nincs gusztusom ahhoz az ágyhoz.

*

Másnap reggel Macy rosszkedvűen és nyúzottan kezdte meg munkanapját. Szándékosan korábban kelt a szokottnál, nehogy készülődés közben összefusson Sallyvel. Fogalma sem volt, hogy lesz ezután, mikor költözik el tőle a lány, és addig is hogyan fogja vele kibírni egy fedél alatt.
– Minden rendben? – kérdezte kolléganője. Macy aprót bólintott, és letakarította az asztalkákat, hogy rend és tisztaság fogadja a betérő vendégeket.
Körülbelül egy órával a nyitás után éppen kiszolgált egy párocskát, amikor fél füllel hallotta, hogy nyílik az ajtó. Elindult a helyet foglaló vendéghez, hogy felvegye a rendelését – majd visszahátrált, amikor felismerte a szőke tincseket és a büszke arcot. Már csak ez hiányzott!
Gyorsan elfordult, és a pénztáros pulthoz sietett.
– Bessie, válts le, kérlek!
– Ne csináld, Macy, el vagyok havazva, nem hagyhatom félbe, amit elkezdtem! Ráadásul a konyhán is őrültekháza van, azt is felügyelni kell. Mi bajod? Rosszul vagy?
– Úgy is mondhatjuk – húzta el a száját Macy. – Legyen elég annyi, hogy nem akarom kiszolgálni az egyik vevőt!
– Melyiket? – Mivel még nem voltak sokan a kávézóban, Bess hamar kiszúrta az újonnan érkezettet. – Azt a szőkét ott? Te, ő nem Jennifer Singh? Mostanában felkapott modell.
– Az életben nem hallottam róla, nem követem az ilyen divattal meg modellkedéssel kapcsolatos dolgokat.
– Akkor meg mi bajod vele?
– Megvan rá az okom, hogy utáljam – háborgott Macy.
– Lehet, de ez itt egy munkahely, nincs helye a személyeskedésnek. Vendég, akit ki kell szolgálni. – Bess ezzel lezártnak tekintette a témát, és visszamélyedt a teendőibe. Macy megforgatta a szemét, majd kelletlenül elindult az asztalhoz, ahol Jennifer épp az itallapot böngészte.
– Sikerült választania a kedves vendégnek? – kérdezte negédesen, erősen megnyomva a „kedves” szót. Jenny feltekintett, szemében a felismerés fénye csillant.
– Nocsak. – Ennyit mondott.
– Mi a francot keresel itt? – sziszegte Macy fojtott hangon.
– Ugyanazt, amit feltehetően mások is, egy jó kávét – felelte Jenny csevegő hangon.
– Otthon nem tudsz inni?
– Nyugi már, honnan tudhattam volna, hogy itt dolgozol?
– Jaj, elnézést! Én naiv azt gondoltam, Sally részletesen beszámolt arról, micsoda egy szánalomra méltó alak a nője! – fröcsögte Macy, és alig bírt uralkodni az indulatain.
Jenny felvonta a szemöldökét.
– Az az érzésem, hogy kicsit túlreagálod az egészet, cicám.
– Nem vagyok a cicád, te olcsó kis…
– Khm! – köszörülte meg a torkát a pénztárgép mellől Bess, mire Macy nagy nehezen visszafogta magát.
– Tehát, mit óhajt? – tudakolta, és megpróbált nyugalmat erőltetni a hangjára.
– Egy tejeskávét – felelte Jenny hűvös nyugalommal.
– Máris hozom – morogta Macy az orra alatt, majd szinte elmenekült az asztaltól, mert úgy érezte, ha még egy percet ott marad, lekever egyet a szőkeségnek.
– Uralkodj magadon, jó? – szólt rá Bess. – Itt nincs helye lármának és jeleneteknek.
– Tudom, bocs…
Amikor elkészült a kávé, Macy kivitte, és egyetlen szó nélkül lecsapta az asztalra.
– Á, köszönöm! Hálás vagyok, amiért nem borítottad a fejemre – szólt Jenny.
– Nagy volt a kísértés, csak a munkámat féltem! – vágta oda Macy, majd azzal a lendülettel ott is hagyta a nőt. Fortyogott benne a harag, legszívesebben jól odamondott volna neki, de nem akarta kockáztatni a munkahelyét. Bár, most, hogy Sallyvel vége, már nem kell annyira agyonhajszolnia magát… Összefacsarodott a szíve, ahogy eszébe jutott a barátnője. Aki a földre rogyva zokogott. Aki megcsalta…