Raquelle kifésülte derékig érő, természetes vörös haját, és magabiztosan belemosolygott a tükörbe. A ma este lesz a tökéletes alkalom! Rendeznek a barátaival egy kis házibulit, felcsalja Jamie-t a szobájába, és megtörténik a dolog. A lány még nem volt teljesen biztos abban, hogyan is kezdeményezzen, de remélte, hogy a pillanat majd hoz magával mindent. A biztonság kedvéért még egy csomag óvszert is vásárolt, habár nagyon zavarban érezte magát, amikor a pulthoz lépett vele, hogy kifizesse.
Felállt, még egyszer megigazgatta a takaróját, aztán kilépett a szobájából, és leszaladt az alsó szintre. Két barátnőjével, Casey-vel és Astriddal bérelte ezt a lakást. Astrid már teljes állásban dolgozott, Raquelle és Casey utolsó évüket töltötték a gimnáziumban, készültek az érettségire, mellette diákmunkával keresték meg a kenyérre valót.
Raquelle a konyha felé vette az irányt. Casey az asztalnál ülve dohányzott, karcsú, fehér lábait keresztbe tette, így rövid bőrszoknyája kihívóan felcsúszott. Szőkére festett, vállig érő haját oldalra fésülve viselte, hogy kihangsúlyozza a jobb oldalán felborotvált részt.
Raquelle tekintete egy pillanatra elidőzött Casey lábain, aztán zavartan elkapta a fejét.
- Helló! Astrid? – érdeklődött, miközben a hűtőbe nyúlt egy doboz üdítőért.
- Túlórázik – felelte Casey unottan. – De ez nem újdonság, péntek délután van, ilyenkor hirtelen mindenki gyorskaját akar enni, a felszolgálók meg nem győzik felvenni a rendelést. Mikor vásárolsz be a bulira?
- Most tervezek indulni, csak előtte még ezt felhajtom. – Azzal Raquelle nagyot kortyolt a kólából.
- Nagyszerű. És minden kész?
- Én letudtam a részemet a takarításból.
- Nem arra gondoltam – villant meg Casey éjbarna szeme. – Kész vagy bevetni magad Jamie-nél?
Raquelle leheletnyit elpirult. Igyekezett olyan lazán viselkedni, mint a barátnői, de még mindig előfordult, hogy zavarba jött a szókimondó stílusuktól.
- Igen, minden kész – felelte határozottan.
- Aztán be ne tojj nekem! Nem nagy cucc az egész, mindannyian lazán túlestünk rajta. Őszintén szólva jó sokáig elhúztad a dolgot.
- Jaj, hagyj már! Minden szuper lesz, csak ne nyissatok ránk – vigyorodott el Raquelle.
- Talán zárd be az ajtót, cicabogár. Na, ott van a lista – biccentett Casey a konyhapult felé.
- Köszi! Viszem a kocsit. – Raquelle felkapta a papírlapot, és kisietett a helyiségből.

*

Már javában zajlott a buli. A lakást ellepték az emberek, ki a nappaliban, ki a konyhában foglalt helyet, de akadtak olyanok is, akik a kertben beszélgettek, vagy a ház előtt cigiztek.
Raquelle izgatottan besietett a konyhába.
- Jamie már megérkezett! – újságolta Casey-nek. – Szükségem van egy kis szíverősítőre! – Azzal felhajtott egyet az asztalon sorakozó, rövides pohárkákba kitöltött tömények közül. Elhúzta a száját, hiszen nagyon ritkán ivott alkoholt.
- Mindent bele, csajszi! – vigyorodott el Casey. Az asztal másik végében egy Nellie nevű lány ücsörgött. Hosszú, egyenes barna haját egy halványrózsaszín hajráffal fogta hátra. Viszonylag régi, oszlopos tagja volt a baráti társaságnak, de nem igazán ismerték őt, mert hallgatag, visszahúzódó természete megnehezítette a barátkozást. Mindazonáltal kedves lánynak tartották.
Belekortyolt italába, és bátortalanul rámosolygott Raquelle-re.
- Ha jól hallom, most valami komoly dolog fog történni – mondta.
- Igen! Ha minden jól megy, végre nagylány leszek – kacsintott Raquelle. – Feltéve, ha Jamie is partner lesz benne.
- Jamie a barátod?
- Igen.
- Szereted?
Raquelle zavartan elhallgatott, és nyelt egyet. Ezen sosem gondolkodott. Jamie aranyos srác, kedves és jó humorú, jól el lehet vele ökörködni, a lány szívesen töltötte vele az idejét. De hogy szereti-e?
- Hát… gondolom, igen – felelte esetlenül.
- Nem lenne jobb, ha olyasvalakivel történne meg a dolog, akit tényleg szeretsz? – kérdezte Nellie halkan, óvatosan.
Raquelle legszívesebben dühösen rámordult volna. Az ég szerelmére, eleget várt már, nem mindegy, kivel történik meg? Csak essen túl rajta végre! Elege volt abból, hogy a baráti körében ő a szende szűzlány, akinek fogalma sincs arról, amiről a többiek annyit pusmognak.
De ahogy belenézett Nellie szemébe, elbizonytalanodott. Annyira kedves lány, olyan szépen beszél hozzá, szelíd és halk szavú, nincs szíve ráripakodni. Valószínűleg ő érettebb gondolkodású – valamelyik haverjától hallotta, hogy huszonegy éves -, talán ő többet tud erről a témakörről, és okkal kérdezte, amit kérdezett.
Raquelle habozott. Mielőtt azonban bármit válaszolhatott volna, belépett a konyhába Jamie.
- Jó estét a hölgyeknek! – köszöntötte a társaságot. Raquelle megkönnyebbülten fordult felé. Kézen fogta a fiút, és egy csendesebb sarokba húzta.
- Nincs kedved feljönni a szobámba? – indítványozta pajkosan.
- Még szép, hogy van!
- Akkor gyere!
Igyekeztek feltűnés nélkül, észrevétlenül felosonni az emeletre. Raquelle kinyitotta az ajtaját, és beljebb tessékelte Jamie-t.
- Hű! – állt meg a fiú a helyiség közepén. – Nagyon hangulatos szobád van!
Raquelle még egy rövid ideig tétovázott. Fejében zakatoltak Nellie szavai. Olyasvalakivel megtenni, akit igazán szeret? De Raquelle még sosem szeretett senkit. Mármint úgy szívből, szerelemmel. Nem is tudta, az milyen lehet. És ha még évekig nem fog ilyet érezni? Netán soha az életben? Nem alapozhat olyan dologra, amiről halvány fogalma sincs! Eleget várt, itt az ideje a tettek mezejére lépni!
Odalépett a fiúhoz, és megcsókolta őt…

*

Jamie belebújt a farmernadrágjába, felrángatta magára a pólóját, majd leült az ágy szélére, és Raquelle-re mosolygott.
- Csodálatos volt – mondta halkan. A lány viszonozta a mosolyt.
- Igen.
- Sajnálom, hogy most nem tudok maradni. De mit szólnál hozzá, ha valamikor együtt aludnánk?
- Oké. Majd hívlak, és megbeszéljük.
Jamie odahajolt egy búcsúcsókra, aztán feltápászkodott, és kilépett a szobából.
Raquelle visszahanyatlott az ágyra, és összevont szemöldökkel bámulta a plafont.
Nem ilyennek képzelte a szexet. Barátnői mindent elsöprő vágyról, csodálatos érzésről és vad orgazmusról beszéltek. Ő azonban az égvilágon semmit nem érzett. Arra felkészült, hogy fájni fog az első alkalom, de az csak egy rövid pillanatig tartott. Utána azonban olyan volt, mintha gumiból lenne a teste. Azt hitte, hogy amikor Jamie levetkőzik, és meglátja őt meztelenül, az beindít benne valamit, de sem ez, sem a fiú érintései nem keltettek benne vágyat. Mit rontott el? Mi lehetett a gond?
Felkelt, a fürdőszobába ment, és vett egy gyors zuhanyt. Újra és újra lemosta a testét. Aztán megtörölközött, magára kanyarította a köntösét, majd szobájába visszatérve rendbe tette az ágyát. Kihúzta alóla viharvert plüsselefántját, és eldőlt vele a matracon. Semmi kedve nem volt felöltözni, és visszamenni a bulizók közé. Előbb el kell rendeznie a gondolatait!
Raquelle kétségbeesetten kereste a válaszokat. Valami baj van vele talán? Vagy ennek az egésznek köze van ahhoz, amit Nellie mondott? Lehet, hogy azért nem érzett semmit, mert nem szereti Jamie-t. Pedig hónapok óta együtt van vele, ennyi idő alatt már ki kellett volna alakulnia valaminek. A lány felsóhajtott. Ha őszinte akart lenni magához, be kellett látnia, hogy sosem érzett vonzalmat a fiú iránt. Persze, aranyos, kedves és jóképű a maga módján, emellett jó haver. De amikor egy-egy barátnője arról számolt be, hogy már a csóktól is lázba jön, Raquelle kételkedett, és nem értette a dolgot. Ő nem különösebben élvezte a csókolózást sem. Mármint kellemes érzés volt, de nem mindig fűlött hozzá a foga, beindulni pedig végképp nem szokott tőle.
Órák telhettek el, amikor egyszer csak kopogtattak. Raquelle elhúzta a száját. Arra gondolt, bizonyára Casey jött érdeklődni, és egyben kifaggatni őt minden részletről. Semmi kedve nem volt ehhez, de azért feltápászkodott. Majd csak lerázza valami ürüggyel!
Amikor azonban kinyitotta az ajtót, Nellie-vel találta szemben magát.
- Ó, bocsi… rosszkor jöttem? – pirult el leheletnyit, ahogy felfedezte, hogy Raquelle mindössze egy vékony köntöst visel.
- Ööö, nem. Vagyis igen. Nem tudom – túrt a lány zavartan vörös hajába.
- Valami baj van? – kérdezte Nellie óvatosan.
- Gyere be! – invitálta Raquelle jobb ötlet híján, mert nem akart nézőközönséget.
Nellie becsukta maga mögött az ajtót.
- Láttam, hogy Jamie már hazament – kezdte. – És órák óta nem jöttél elő a szobádból, ezért gondoltam, megnézlek. Remélem, nem baj.
- Nem, dehogy. Kedves tőled. – Raquelle visszakuporodott az ágyára, és összébb húzta magán a köntöst. Nellie tétován leült mellé.
- Történt valami? – érdeklődött.
- Hát valami az történt.
- Tehát lefeküdtetek.
- Igen.
Hallgattak egy rövid ideig.
- Nem volt jó? Vagy megbántad? – puhatolózott Nellie.
- Nem bántam meg. De nem is tudom, olyan fura volt.
- Az első alkalom gyakran fura.
- Igen, de… valahogy nem éreztem semmit. Mi a baj velem? – fakadt ki Raquelle. – Arra számítottam, hogy amint elmúlik a kezdeti fájdalom, élvezni fogom. De semmi!
- Adj még időt magadnak! Előfordul, hogy valaki csak többszöri nekifutás után kezdi el élvezni. Talán mégsem voltál teljesen felkészült, vagy a testednek kell idő, hogy megfelelően ellazuljon.
- De a lányok…
- A lányok mondanak mindenfélét – vágott közbe Nellie. – De honnan tudod, hogy nem túloznak? Ne hidd, hogy ők az első alkalomtól kezdve lepedőakrobaták! Biztos vagyok benne, hogy nekik is megvoltak a maguk félelmei. Ne legyél szigorú magadhoz!
Raquelle hallgatott egy rövid ideig.
- Olyan csalódott vagyok – motyogta végül. Nellie megérintette a vállát.
- Megértem – vigasztalta. – De hidd el, egyetlen félresikerült aktusból még nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Minden rendben lesz!
- Köszönöm – nézett rá Raquelle hálásan. – Nagyon kedves tőled, hogy itt vagy, és tartod bennem a lelket.
Nellie rámosolygott, majd felállt.
- Mit szólnál, ha most magunk mögött hagynánk ezt az egészet, és kikapcsolnánk?
- Nincs kedvem visszamenni a sok részeg idióta közé.
- Nem is erre gondoltam. Szökjünk fel a tetőre, és nézzük a csillagokat!
- A tetőre? – értetlenkedett Raquelle, mire a barna hajú lány játékosan hozzávágta a padlóról felemelt zöld ruhát.
- Öltözz fel, én pedig megvárlak a folyosón!

*

- Micsoda ötlet… Még sosem jutott eszembe feljönni a tetőre – jegyezte meg Raquelle, amikor már fent ücsörögtek, hátukat egymásénak vetve, kinyújtott lábakkal. – Honnan jött ez a gondolat?
- Néhány hete az egyik bulin, amikor elegem lett a zajongásból, hirtelen ötlettől vezérelve felszöktem ide – felelte Nellie. – Annyira hangulatos volt… nagyon élveztem. Csak azt bántam, hogy akkor nem volt kivel megosszam ezt az élményt.
- Hát… most viszont itt vagyok. Nellie… - Raquelle tétován megérintette a lány kezét. – Tényleg köszönöm.
- Nincs mit.
A lánynak nem volt kedve elvenni a kezét, szokatlanul jó érzés járta át, ahogy Nellie puha bőréhez ért. Ezután hallgatásba burkolóztak, sokáig szótlanul nézték a csillagokat, és élvezték a tavaszi szellő simogatását.
Később, amikor már a ház előtt búcsúzkodtak, Raquelle egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte:
- Nincs kedved valamikor nálam aludni?
Nellie döbbenten elkerekedő szemmel nézett rá, a lány pedig zavartan magyarázkodni kezdett:
- Mármint… most döbbentem rá, hogy alig ismerlek, és szívesen változtatnék ezen. Csaphatnánk egy csajos estét, afféle pizsamapartit. Vennék nasit, megnézhetnénk valami filmet, vagy hallgathatunk zenét is, és beszélgetnénk. Persze megértem, ha nincs kedved, hiszen nem ismersz, és gondolom, hirtelen jött a kérdés, de…
- Benne vagyok – vágott közbe hirtelen Nellie.
- Tényleg?
- Igen. Jó ötlet. Én is szeretnélek jobban megismerni.
- Jövő hétvégén? – javasolta Raquelle, arra gondolva, hogy akkor úgyis az övé lesz a lakás, mert Astrid szinte végigdolgozza a hétvégét, Casey pedig hazautazik látogatóba a családjához. Nem szerette volna, hogy mások is csatlakozzanak hozzájuk. Nellie-vel valahogy egészen más volt beszélgetni. Bár még valóban nem ismeri annyira, de amikor bejött hozzá a szobájába, úgy érezte, nem kell megjátszania magát, felvennie a „laza vagyok” álarcot. Nellie mellett nyugodtan lehetett gyenge, vele megoszthatta a kétségeit. Szeretett volna ebből többet megélni, mert szinte egész életében maszkot kellett viselnie – annak idején a családjával szemben is, most pedig a baráti körében és a gimnáziumban.
- Nekem jó – mosolygott Nellie. – Cseréljünk telefonszámot, és egyeztetjük még.
Lediktálták egymásnak a mobilszámukat, aztán Nellie búcsút intett, Raquelle pedig felment a szobájába. Átöltözött a hálóingébe, majd bebújt az ágyba, és magához szorította plüsselefántját. Már nem érezte magát elkeseredettnek a Jamie-vel történt együttlét miatt. Nellie szavaiba kapaszkodott, miszerint adjon időt magának, és minden rendben lesz.
Ezekkel a gondolatokkal aludt el…