- Halkabban nevessünk, mert észrevesznek minket! – aggodalmaskodott Barbie.
- Dehogy! Ha meg mégis, majd lebokszolom őket.
- A verekedés olyan fiús!
- Mintha amúgy olyan nőies lennék – kacagta Teresa.
- Mondasz valamit – vigyorodott el Barbie, végignézve barátnője narancssárga trikóján, rövidnadrágján és tornacipőjén. Ez alapvető különbség volt köztük; amíg Barbie imádta a rózsaszínt, a babákat és az ékszereket, addig Teresa matchbox autókat gyűjtött, focizott a téren és a számítógépén lógott. De mindketten elfogadták és tiszteletben tartották a másik érdeklődési körét és hobbijait.
Teresa felhúzta a lábát, és a térdén lévő horzsolást kezdte piszkálni.
- Anya még mindig azzal nyaggat, hogy legyek lányosabb – szólalt meg. – Az agyamra megy! Állandóan bepróbálkozik valami juj de csini egyberuhával, a múltkor meg, képzeld, ki akart sminkelni, amikor látogatóba készültünk a nagyiékhoz.
- Pedig nem is olyan jó az, ha nőcis vagy. Mármint, én szeretek így öltözködni – pillantott le Barbie a lilás topjára, és fekete, rózsaszín pöttyös szoknyájára – De az osztályban a fiúk mindig fogdosni akarnak, füttyögnek és folyton azt ismételgetik, hogy járjak velük. Annyira idióták!
- Miért? Nem nagy kunszt járni valakivel – vont vállat Teresa.
- Na jó, de akkor is, ők olyan… - Barbie szeme hirtelen elkerekedett. – Várjunk csak! Te… ezt az előbb úgy mondtad…
- Mit?
- Mintha már jártál volna valakivel.
- Ööö… - jött zavarba Teresa. – Nos, ha úgy vesszük, végül is…
- Te piszok! – háborodott fel Barbie.
- Psszt, halkabban!
- Mi mindig mindent elmondunk egymásnak, hogyhogy erről hallgattál? Miért titkoltad előttem?!
- Nem akartam eltitkolni! – védekezett Teresa. – Mindenképpen szerettem volna elmondani neked, de ez nagyon durván hétpecsétes titok. A szüleim robbannának, ha megtudnák.
- De hiszen eddig rendszerint beavattál a titkaidba!
- Igen, tudom, és most is ezt tettem volna. Csak annyira gyorsan történt minden! Meg aztán… - sóhajtott a lány. – Már nem is aktuális a dolog. Mindössze egy hétig jártunk, aztán szakítottam vele.
- Miért? És egyáltalán kivel jártál? Most már mondj el mindent!
- Amikor múlt hónapban osztálykirándulásra mentem, emlékszel… na, ott a strandon ismertem meg egy fiút, a családjával nyaralt a közelben. Franknek hívták, velem egyidős volt. Együtt játszottunk a parton, azt mondta, aranyos vagyok és jó fej, meg mellé szép is. És megkérdezte, nincs-e kedvem járni vele. Jólesett a dolog, még soha egy fiú sem nevezett szépnek. Úgyhogy igent mondtam. Együtt lógtunk, meg minden. De valahogy nem volt az igazi. Alig akadt közös témánk. Aztán amikor véget ért a tábor, szakítottam vele. Nincs értelme úgy járni valakivel, hogy az illető messze lakik.
- Ezt értem – biccentett Barbie – De azt még mindig nem, hogy miért nem mesélted eddig.
- Mert annyira váratlanul jött az egész, és kicsit csalódott voltam. Valami meghittebb, nagyobb dologra számítottam, de ez tényleg semmi nem volt. Próbáltam rendet tenni a fejemben, mielőtt elmondom.
- Aha. És… - Barbie megköszörülte a torkát. – Történt köztetek valami?
- Mire gondolsz? – vigyorodott el Teresa, de látszott, hogy sejti a választ.
- Hát, tudod… csókolóztatok?
- Igen.
- És használtátok a nyelveteket is?
- Egyszer. – Teresa elfintorodott. – De nem volt jó.
- Hogyhogy nem? – csodálkozott Barbie.
- Nem tudom, tiszta nyál lettem, meg semmi élvezetes nem volt abban, ahogy a nyelve a számban mozog.
- Talán csak ő csinálta rosszul… azt mondják, hogy csókolózni jó.
- Hát, nem tudom, engem nem győzött meg a dolog.
- De te legalább már próbáltad! – Barbie irigykedve felsóhajtott. – Én még sosem.
- Pedig biztos lenne rá jelentkező, te magad mondtad, hogy koslatnak utánad a fiúk.
- Igen, de ők annyira éretlenek, és nem is tetszenek.
- Akkor mutassam meg én? – csipkelődött Teresa, mire Barbie rábámult.
- Igen! – vágta rá hirtelen. Barátnője döbbenten pislogott.
- Mi? Komolyan?
- Miért, mi van abban? Legjobb barátnők vagyunk, ismerlek, amióta eszemet tudom.
- De Barbie, mindketten lányok vagyunk, az nem zavar?
- Engem ugyan nem. Hiszen ez csak egy csók!
- Nem is tudom… - habozott Teresa.
- Kérlek! Mutasd meg, hogy kell! Nem akarok tapasztalatlannak tűnni, amikor majd lesz egy barátom.
- Na jó, rendben. De ha nem tetszik, nekem ne reklamálj!
- Oké – mosolyodott el Barbie, azzal közelebb csúszott a lányhoz, és lehunyta a szemét.
Teresa nyelt egyet. Kicsit félt, hogy elront valamit, nem akart csalódást okozni barátnőjének. Lassan odahajolt hozzá, és ajkát óvatosan hozzáérintette az övéhez. Lehelt rá egy gyengéd puszit, aztán még egyet. Barbie ajka megmozdult, szája kicsit szétnyílt. Teresa a következő csókot az alsó ajkára adta, aztán a felsőre. A szőke lány megreszketett, és viszonozta a finom puszikat. Szájuk már együtt mozdult, a kezdeti bátortalan mozdulatokat magabiztos ostromok váltották fel. Teresa bizonytalanul átdugta a nyelvét, megsimogatta Barbie-ét, aztán visszahúzta. A következő csóknál azonban barátnője tette ugyanezt. Ezt többször megismételték, végül Teresa elhúzódott, és zavartan pihegett. Nem értette, hogy ezt miért élvezte jobban, mint Frankkel. Valahogy sokkal finomabb és édesebb volt.
Barbie kinyitotta a szemét, és értetlenül bámult barátnőjére.
- Hű… ez az, ami neked nem tetszett?
- Én… én nem is értem – motyogta Teresa. – Frankkel tényleg pocsék volt, de ez…
- Mondtam, hogy ő csinálhatta rosszul! – mosolygott Barbie, de mintha ő is zavarban lett volna. Döbbenten nézték egymást. A megdermedt levegőbe végül gyerekricsaj vegyült, mire összerezzentek.
Teresa kikukucskált a bokor mögül.
- Basszus, ezek egyre közelebb jönnek! Meneküljünk! – pattant fel.
- Várj meg! – kapaszkodott a kezébe Barbie.
A két lány nevetve szaladt el, hogy új búvóhelyet keressenek. Ugyanúgy fogták egymás kezét, mint máskor, önfeledt kacajukba már nem vegyült semmilyen zavartság. Szívük mélyén érezték, hogy ez a csók több volt, mint kíváncsi próba, de soha többet nem beszéltek erről…