Amikor megszólalt a csengő, sietve nyitott ajtót, és furcsán megdobbant a szíve, ahogy meglátta Nellie-t. A lány leengedte barna haját, virágmintás egyberuhát viselt, és szégyellős mosollyal szorongatta táskáját.
Annyira kedves arca van, megnyugtató ránézni, hasított bele Raquelle-be a gondolat. A lány zavartan félreállt, és beinvitálta a lakásba vendégét. Felmentek a szobájába, ahol már minden be volt készítve: az íróasztalon különféle rágcsálnivalók foglaltak helyet, az ágy melletti komódon üdítők és poharak sorakoztak. Raquelle a biztonság kedvéért néhány doboz sört is vett, hátha kedvük támad iszogatni.
Nellie lepakolta a cuccait, majd kotorászni kezdett a táskájában, és egy DVD-t húzott elő.
- Elhoztam az egyik kedvenc filmemet, ha gondolod, megnézhetnénk – nyújtotta át Raquelle-nek, aki megszemlélte a borítót.
- Nem láttam még.
- Romantikus vígjáték.
- Jöhet, benne vagyok!
Néhány másodpercig tehetetlenül álldogáltak egymással szemben, majd szinte egyszerre tört ki belőlük a nevetés.
- Ne haragudj! – nyögte ki végül Raquelle. – Az az igazság, hogy nem vagyok otthon a csajos estékben.
- Semmi gond, én sem igazán. Főleg fiúkkal barátkozom, velük meg inkább kocsmázni szokás.
- Én meg a lakótársaimmal néha házibulizom, de ennyi.
- Nos, akkor ezen a téren mindketten szűzek vagyunk – mosolyodott el Nellie. Raquelle számára furcsán hatott ez a szó annak fényében, hogy alig egy hete veszítette el a szüzességét. Elhessegette a feltámadó negatív gondolatokat, és inkább a DVD-lejátszóhoz lépett.
- Helyezd magad kényelembe – intett az ágya felé. Nellie letelepedett, Raquelle pedig elindította a filmet, magához vett egy csomag chipset, és vendége mellé ült.
A romantikus vígjáték hamar elmosta a kezdeti zavart. A lányok rágcsálták a nassolnivalót, sörrel öblítették le, és nagyokat kacagtak a poénokon. Néha összeért meztelen karjuk, ilyenkor Raquelle valami furcsa, jóleső érzést tapasztalt meg magában. Mire véget ért a film, már a harmadik doboz sörüket nyitották ki. Elbeszélgettek a látottakról, majd ennek kapcsán iskolás élményekről nosztalgiáztak.
- Utáltam a sulis éveket – vallotta be Nellie. – Ebből a szempontból teljesen átéreztem a főhős helyzetét, talán azért is szeretem ennyire ezt a filmet.
- Miért utáltad?
- Valahogy sosem találtam a helyemet, nem sikerült barátokat szereznem, és nem tudtam beilleszkedni sem. Börtönként éltem meg az egészet, és alig vártam, hogy kiszabaduljak.
- Hát, már szabad vagy. Mivel foglalkozol?
- Jelenleg pultosként dolgozom egy kocsmában. – Nellie elnevette magát. – Innen ismerek annyi srácot.
- Így már minden világos – vigyorgott Raquelle.
- Igen. Bár szabadnak nem nevezném magam… Sajnos még mindig a szüleimmel élek. Nem keresek annyit, hogy különköltözhessek, és pillanatnyilag egy ismerősöm sem keres lakótársat. Már azon gondolkodom, hogy hirdetésen keresztül keresek valahol egy olcsó szobát, de ez a legvégső eset, valahogy taszít a gondolat, hogy idegenekkel éljek együtt.
- És milyen a viszonyod a szüleiddel? – puhatolózott Raquelle.
- Nem a legjobb – sóhajtott a lány. – Elég vaskalaposak, és sok mindenben szabályoznak.
- Sajnálom. Én is gyűlöltem otthon lakni. Bár velem egyszerűen csak nem törődtek a szüleim. Alig szóltunk egymáshoz, én meg csak kallódtam ide-oda.
- Úgy irigyellek, hogy te el tudtál jönni otthonról!
- Csak jókor voltam jó helyen. Ha Casey nem barátkozott volna össze velem, még mindig a családnál senyvednék.
- Ő a legjobb barátnőd?
- Hát, mondhatni. Közel áll hozzám, de olyan jó barátnőnek nem nevezném. Mármint jó fej meg minden, de nem ismerjük egymást igazán. Leginkább csak bandázunk, elcipelt ilyen-olyan bulikba, néha lógunk a suliból, vagy cigizünk az udvar végében, és ilyenkor semmiségekről beszélgetünk.
- Az is jó tud lenni. Főleg annak fényében, hogy a szüleid nem törődtek veled. Nem is tartod velük a kapcsolatot?
- Néha beszélünk, de semmi több. Nem mintha annyira hiányolnám.
- Hát, szomorú, de ez van. A magunk életét kell élnünk.
- Így van. Remélem, neked is sikerül találni valami megoldást! Erre igyunk!
Játékosan összekoccintották a sörösdobozaikat.
- Most nézzük meg az én kedvenc filmemet! – pattant fel hirtelen Raquelle, aztán megszédült, és a fejéhez kapott. – Juj!
- Óvatosan!
- Nézd már, a fejembe szállt a sör – nevetett a lány.
- Előfordul. Én is érzem már – mosolygott Nellie.
- Ööö, nem baj, ha dráma?
- Hm?
- Mármint a film.
- Ja! Nem, jöhet!
Lassan rájuk sötétedett, ők pedig csendben nézték a tévé képernyőjét. Talán az alkohol, talán a dráma hatására, de Raquelle egy ponton elpityeredett. Nellie finoman átkarolta a vállát, ő pedig nekidőlt. Összeölelkeztek. Raquelle-ben egyre erősödött az a furcsa, bizsergetően jó érzés, ami a lány társaságában töltötte el. Nem értette, mi történik, de most először csak sodródni akart, fürdőzni ebben az új élményben.
Amikor ez a film is véget ért, Raquelle elfeküdt az ágyán. Már eléggé be volt csiccsentve, ezért a szavak is könnyebben csúsztak ki a száján:
- Tudod, nem értem, mi lehetett a baj múlt hétvégén. Persze, mondtad, hogy talán idő kell nekem, de akkor is. Annyira vártam már, hogy megtapasztaljam azt a gyönyört, amiről a többiek is folyton beszélnek, de esküszöm, guminőnek éreztem magam.
- Guminőnek? – vigyorgott Nellie.
- Jó, ez hülyén hangzott – kuncogott Raquelle. – De érted, semmi! A jó érzés legkisebb szikrája sem.
Nellie óvatosan ledőlt mellé.
- Lehet, hogy Jamie volt ügyetlen – vetette fel halkan. – Talán nem jól ért hozzád.
- Nem jól? Hogy érted?
- Valószínűleg még ő sem elég tapasztalt, és nem figyelt rád eléggé oda. Nem tudhatja, hogy mindenkit más izgat fel.
- Hát, keveset fogtam fel abból, ahogy fogdosott. Olyan fura volt.
- Nem ért hozzád így? – suttogta Nellie, azzal felemelte a kezét, finoman végigsimított Raquelle oldalán, és a felgyűrődött póló alatt megcirógatta a bőrét. A lány belereszketett.
- N…nem – nyögte ki döbbenten. Nellie érintésének nyomán mintha áramütés szaladt volna végig rajta. Ezt a lány is észrevette.
- Most éreztél valamit?
- Igen. Valami… különöset.
Nellie újra megsimogatta, keze betévedt a póló alá.
„Mit csinálsz?” – akarta kérdezni Raquelle, de képtelen volt kiejteni a szavakat, hiszen a furcsán jó érzés felerősödött. Nellie ujjai lassan és puhán szánkáztak a bőrén. Akaratlanul is lehunyta a szemét. A simogatás a melléhez ért, testét pedig ébredező forróság járta át. Egy idő után már nem is tudta követni, hol érinti őt a lány. A lágy cirógatás felkorbácsolta érzékeit, amelyek eddig mélyen aludtak benne.
- Ez… - hebegte, de nem tudta befejezni a mondatot. Amikor újra kinyitotta a szemét, Nellie arca nagyon közel volt, érezte forró leheletét, hallotta kissé nehézkes légzését. Megállt körülöttük az idő. Nellie ráhajolt, ajka az övéhez ért, és finoman, puhán megcsókolta.
Raquelle fejéből minden maradék gondolat kihullott. Önkéntelenül belekapaszkodott a lány vállába, és viszonozta a csókot. Egek, mennyire más ez, mint Jamie-vel! Valahogy… annyira édes érzés. Nem gondolta volna, hogy ezt tényleg lehet élvezni is.
- Látod, hogy nincs veled semmi baj? – súgta Nellie az ajkainak. A lány azonban ebből már nem fogott fel sokat, mohón kapott az új érzés után, és ismét csókban forrtak össze. Nellie lassan végigsimított a combján, mire lábai szinte maguktól nyíltak szét. A kéz beljebb merészkedett, Raquelle pedig felnyögött. Újdonsült barátja most olyan pontot tapintott ki a lába között, ami fájó lüktetéssel kiáltott még több után. Nellie pedig megadta. Pihekönnyű érintésekkel birizgálta a csiklóját, először csak bugyin keresztül, majd becsúsztatta kezét a vékony anyag alá. Raquelle vágyakozva nyomta ölét a tenyerének. Nellie folytatta a kényeztetést, a lány pedig szinte eszét vesztette a testét elárasztó gyönyörtől. Egyre intenzívebb és intenzívebb lett, egyre érzékenyebben reagált az érintésekre, végül elérte őt az édes robbanás. Háta ívbe feszült, fejét ide-oda dobálta, vonaglott az orgazmustól, és beleveszett az élvezetbe.
Végül lassan lecsillapodott, bár teste még enyhén remegett. Nellie lehanyatlott mellé, Raquelle pedig hozzábújt.
- Köszönöm – mormogta. A lány válaszul átkarolta, és megsimogatta a haját. Hogy lehet, hogy minden érintése ilyen jólesik? Raquelle agya makacsul elzárkózott minden gondolattól, még a történtek hatása alatt állt. Szép lassan lehúzta őt a sötét örvény, és álomba merült.
Valamikor hajnalban riadt fel. Nellie az oldalára fordulva aludt. Ahogy Raquelle ránézett békés arcára, minden eszébe jutott. Felült, és tűnődve bámult maga elé.
Hogy történhetett ez? Nellie tényleg megcsókolta, és orgazmushoz juttatta őt? Miért volt vele más, mint Jamie-vel? Hogy lehet, hogy barátjának érintéseit nem élvezte, a lányét pedig igen?
Váratlanul hasított bele a felismerés. Ha ő ennyire élvezte egy lánnyal a csókokat és a simogatásokat, akkor ő… nem, az nem lehet… nem, nem, nem…