– Én csak… én… csak sejtéseim voltak.
Gúnyosan felnevetsz.
– Sejtéseid? Azután az éjjel után is csak sejtéseid voltak?
Érzem, hogy lefagyok.
– Te… mégis emlékszel?
– Persze, hogy emlékszem! Én jobban bírom a piát, mint te. Csak azért tagadtam le, mert nem akartam még kellemetlenebbé tenni a helyzetet.
– Kellemetlenné? – hápogom. – Életem első orgazmusát köszönhettem neked!
– Lehet, de nem helyes.
– Akkor miért csináltad?
– Mert ahhoz volt kedvem. Mert veled mindig megtehetem, amit akarok. Mert te voltál kéznél! – kiáltod ingerülten, én pedig hitetlenkedve hallgatom szavaidat.
– Szóval csak szórakoztál velem?
– Igen! Mi szükségem lenne rád?! Te csak nyűg vagy a nyakamon, aki utánfutóként liheg a nyomomban. Nekem pedig jólesett, hogy valaki így csodál, de ennyi.
– Hazudsz. Ez nem lehet igaz! Miért csinálod ezt velem?
– Mit adod az áldozatot? Neked mindened megvan, boldog családi kör, rendezett háttér. Nekem ebből semmi sem jutott! Fogalmad sincs, milyen az, amikor a szüleid nyűgnek tekintenek, és magadra vagy utalva.
– Szóval erről van szó! Hanna, miért mi szorulunk a szülők hibája miatt? Senki sem tehet arról, hova született! Egyébként fölösleges belemenni, kinek a rosszabb! Nekem meg barátaim nem voltak, miközben te élted a magad társasági életét. Na és hol vannak most ezek az emberek? Sehol! Egyvalaki törődik veled most is: ÉN! Az utánfutó, akinek ugye mindene megvan, és mégis egy ilyen utolsó, elfuserált alakot szeret, mint te!
Látom, hogy kimegy minden szín az arcodból. Hebegsz, de nem hagylak szóhoz jutni. Imádlak, de most nagyon felhúztál, és mindent kiadok magamból:
– Mit képzelsz te egyáltalán? Jól tudom, hogy éveken keresztül anyád tömte tele a fejedet, emiatt fordultál ellenem, meg a nagyszüleinket is ezért hanyagolod. Pedig hány éven át öltöztettek, etettek és szerettek a saját szüleid helyett? Ne mondd nekem, hogy mindig csak használtál! Hol van az a kislány, akivel annyit játszottunk, aki ugyanúgy szeretett, mint én őt? Mikor lettél te ilyen gyenge jellem? Hőzöngsz a szüleid ellen, mégis hagytad, hogy befolyásoljon egy gonosz nő, aki az anyádnak hívja magát. Hát rendben, ha ezt akarod, maradj csak egyedül. Nem leszek többé a terhedre!
Választ már nem várok, sarkon fordulok, és kirohanok abból az átkozott szobából, házból, utcából… Ég az arcom, ömlenek a könnyeim. Annyira éreztem, hogy ez be fog következni…