Aztán már a karjaidban találom magam, és a torkomat sírás fojtogatja. Anyu szavai visszhangoznak bennem, a búcsú szavai, miközben kiléptem az addigi életemből, és a hátam mögött hagytam azt. Időtlen időkig öleljük egymást, érzem, hogy te is elérzékenyültél. Annyi mindent mondanék neked, de egyszerűen képtelen vagyok megszólalni.
- Van egy kis apród? – szipogod, amikor kibontakozunk az ölelésből. Benyúlok a farmerom zsebébe, és előhalászom a visszajárót, amit a buszjegy után kaptam. Megköszönöd, átszámolod.
- Mindjárt indulhatunk – mondod -, csak fel kell hívnom valakit.
Odaballagsz a telefonfülkéhez, én pedig úgy követlek, mintha mágnes vonzana utánad. Nem tiltakozol, amikor én is beszállok veled a fülkébe.
Bedobod a pénzérméket, tárcsázol.
- Szia, mami – köszönsz bele a kagylóba halkan, amikor felvették. – Hanna vagyok.
Vársz egy kicsit.
- Csak… szeretnék bocsánatot kérni, amiért annyi ideig nem kerestelek benneteket. Ti nem ezt érdemeltétek. Remélem, egyszer megbocsátotok mindenért.
Hallgatsz, én pedig lélegzet-visszafojtva várok. Kiszűrődik mami hangja, de nem értem, mit mond. Te lehajtod a fejedet, fél kézzel az üvegnek támaszkodsz, és összeszorítod a szemedet. Az arcod enyhén eltorzul, mintha fájna valami.
- Igen, jól vagyok – szólalsz meg végül. – Minden rendben. Igen, reméljük. Köszönöm. Én is… én is szeretlek titeket. Sziasztok!
Helyére akasztod a kagylót, és néhány pillanatig csöndben ácsorgunk. Nem merek faggatózni. Kilépsz a fülkéből, én utánad, és némán ballagunk a parkoló felé. Amikor már odaérünk az autódhoz, megtöröd a hallgatást.
- Mami azt mondta, bármi történt, én akkor is az unokájuk maradok. És visszavárnak. És szeretnek.
Az arcodon legördül egy könnycsepp, én pedig szorosan átölellek. Nem volt kétségem afelől, hogy mamiék melletted állnak-e. De most végre te is rájöttél, hogy van családod, aki úgy szeret, ahogy vagy, még ha nem is a szüleid azok.
Lassan elhúzódsz, és rám mosolyogsz. Segítesz bepakolni a kocsiba, majd mi is beszállunk. Hosszú idő óta először érzek boldog izgatottságot, ahogy kigurulunk a buszvégállomásról.
Elindulunk a jövőnk felé, itt vagy mellettem, és olyan szép az ég…