Néhány perc múlva újra a nyomomban volt. „Gyenge próbálkozás”, sugallta felém. Jaj, ne! Utol fog érni…
Megpróbáltam újra feltartóztatni, de sikertelenül.
Egyszer csak előttem termett, és én egyenesen a karjaiba rohantam. Felsikítottam, ő pedig erősen lefogta a karjaimat.
- Ne merészelj elfutni előlem! – rázott meg villogó szemekkel.
- Hagyjál! Hagyjál! – sikoltoztam hisztérikusan.
A számra tapasztotta a kezét, és beráncigált egy sikátorba.
- Rohadj meg! – hörögte az arcomba. – Én üldözlek téged?! Te vagy az ócska ribanc, aki átvágott, aki csak játszott velem! De most egy életre megtanulod, hogy nem használhatsz bábként senkit!
- Ne! Kérlek, ne! – könyörögtem, ő azonban nekinyomott a falnak, és tépni kezdte a ruhámat. Tudtam, hogy megérdemlem, amit kapok. Tudtam, hogy nem úszom meg. De ez az egész annyira ijesztő és fájdalmas volt…
Kiszaladt a lábamból az erő, és a földre roskadtam.
- Állj el, rohadt kurva! – rángatta a karomat, én azonban tehetetlenül zokogtam.
- Nem hatsz meg – hajolt le hozzám. – Egy érzéketlen ribanc vagy, és nem fogok még egyszer bedőlni neked!
Ezzel felhúzott a földről, a falnak préselt, és a maradék ruhát is letépte rólam. Babrált egy kicsit a sliccével, majd a combomnál fogva megemelt, és durván belém hatolt.
- Ne!!! – sikítottam, ő azonban ismét a számra tapasztotta az egyik kezét, és mozogni kezdett bennem. Fájt, ahogy csinálta, és tudtam, hogy ez a cél. Hogy fájdalmat okozzon. Sírva megadtam magam, előrebuktam, és a vállába kapaszkodtam. Ő elengedte a számat, a hajamba markolt, és gyorsított a tempón.
- Fáj… nagyon fáj – zokogtam bele a nyakába.
Hátrarántotta a fejemet, és a szemembe nézett.
- Nekem is fáj, amit műveltél – suttogta. – Tudod?
- Tudom. Sajnálom. Nem akartalak bántani – hüppögtem.
- A rohadt életbe! – hörögte fojtott hangon, majd száját hirtelen az enyémre tapasztotta. Döbbenten felnyögtem. Nyelvével utat tört magának, én pedig önkéntelenül viszonoztam a csókját. Újra mozogni kezdett bennem, és… és ez most nem is fájt annyira. Magához szorított, majd a földre rogyott velem. Lefogta a kezemet, és még gyorsabb tempót diktált. A nyakába fúrtam az arcomat, és megszűntem létezni… Csak sodródtam, és darabokra hullottam.
 

Nem tudom, mennyi idő múlva tértem magamhoz. A hátamon feküdtem, ő pedig még rajtam. A hajtincseimmel játszott, és kiüresedett pillantással nézett rám. Dermedten bámultuk egymást. Végül legördült rólam, felkelt, rendbe szedte magát, és mélyet sóhajtott. Vetett rám egy utolsó pillantást, majd megfordult, és otthagyott.