- Hé… - azonnal beugrott mellém az ágyba, a karjaiba vett, és kisimította a hajamat az arcomból. – Nyugodj meg! Nincs semmi baj. Biztonságban vagy.
- Félek! – hajtogattam. A jeges rémület egész bensőmet lebénította, mindenem reszketett.
- Csss… - súgta, miközben szorosan átölelt. Elkeseredetten bújtam a karjaiba. Ő lassú, elnyújtott mozdulatokkal simogatni kezdte a hátamat, és a hajamba csókolt. Áramütés szaladt végig a szívemen. Lassanként eljutott a tudatomig, hogy a karjaiban tart. Olyan volt, mint a régi szép időkben, mielőtt minden kisiklott.
Odakint feltámadt a vihar, én pedig egyre nehezebben uralkodtam a pánikomon. Ő még szorosabban átfogta reszkető testemet.
- Kiscsillag – lehelte. Megdermedtem régi becenevem hallatán, és tétován felnéztem rá. Máskor tompa, élettelen tekintetébe most valami különös fény költözött, amit eddig még nem láttam a szemében.
Egyszerre hajoltunk a másik felé, és a következő pillanatban csókban forrtunk össze. Meleg, nedves ajka puhán becézgetett, nyelve forrón simogatta az enyémet. Éreztem, ahogy lassan felolvadok, és elernyed a testem.
Belekapaszkodtam a vállába, és még közelebb húztam magamhoz. A félelem helyét ébredező vágy vette át. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, aztán valahogy alá kerültem. Ahogy lebámult rám, gyötrelem suhant át az arcán. Tudtam, miért.
- Ne hagyd abba – suttogtam. – Ne hagyj itt… - magamhoz húztam, és arcomat a nyakába temetve beszívtam az illatát. Hallottam, ahogy felsóhajt. Szenvedélyesen csókolni kezdett, ahol ért – ajkamat, arcomat, nyakamat… Boldogan nyögdécseltem. Annyi idő után végre újra érezhettem a közelségét, és ezzel az érzéssel nem tudtam betelni.
Lerántotta rólam a hálóingemet, és olyan imádattal csókolt végig mindenütt, olyan érzékien érintett, hogy a lélegzetem is elakadt. Kapkodva nyúltam pólójának szegélyéhez, hogy lehúzzam róla. Hamarosan már mindketten meztelenek voltunk, és összesimultunk. Meleg sóhaj hagyta el a számat, ahogy éreztem a bőrét az enyémen. Amikor belém hatolt, mindketten felnyögtünk. Testünk egymásba fonódott, úgy kapaszkodtunk a másikba, mintha az életünk múlna rajta. Finoman mozogni kezdett, bennem pedig forróság áradt szét. Megszűnt a külvilág, megszűnt a vihar, csak őt éreztem, az illatát, a csókjait. Egyre gyorsabban hajtottuk egymást a gyönyör felé, végül egyszerre jutottunk el a csúcsra. Rám borult, és én kielégülten hallgattam kapkodó lélegzetét.
Egy-két perc elteltével kihúzódott belőlem, és sóhajtva a hátára gördült. Egy újabb égdörgés hatására felé kúsztam, ő pedig a karjaiba vont, és szorosan átfogott. Egyikünk sem szólt egy szót sem.
Lassanként lecsukódott a szemem, és mély álomba zuhantam.
Ha tudtam volna, hogy soha többé nem látom, akkor megmondtam volna neki, hogy szeretem. Akkor ébren maradok, és nem engedem el. Meg kellett volna beszélnünk ezt az egész őrületet. Annyi mindent meg kellett volna beszélnünk!
Amikor felébredtem, már nem volt mellettem…