- Te mocskos ribanc – sziszegte, mire Hella riadtan megtorpant, és felé fordult.
- Tessék?
- Ne add itt nekem többé az ártatlant! Elegem van a színjátékodból! – reccsent rá Medárd. Alig bírta visszafogni a hangerejét, de még csak az hiányzott volna, hogy felverje az egész épületet.
Hella sebzetten nézett rá. Persze, add elő magad, ahogy szoktad, gondolta a férfi.
- Medárd, én egyszerűen nem értem, miért csinálod ezt velem – szólalt meg Hella halkan. – Semmit nem tettem ellened, mégis utálsz, a következő percben pedig közelebb kerülünk egymáshoz…
- És már ugranál is az ágyamba, mert egy rosszéletű kurva vagy! – csattant fel Medárd. Hella ijedten hátralépett.
- Nem! Dehogy is!
- Nem, mi? Ne játszd meg magad, Hella! Pontosan tudom, ki is vagy valójában!
- Nem értem, miről beszélsz! – emelte fel a hangját Hella. – Egyáltalán nem játszom meg magam! Nem is ismersz! Mi bajod van velem?! Áruld már el, az ég szerelmére!
- Szűcs Aurél! – kiáltotta Medárd. – Ismerősen cseng ez a név?
Hella szobormerevvé vált, az arcából minden szín kifutott. Tágra nyílt szemmel bámult Medárdra.
- Te… honnan… - hebegte.
- Az öcsém volt! És te megölted őt! – vágta hozzá a férfi.
- Tessék?! Aurél… meghalt?
- Na, ne tegyél úgy, mintha nem tudnál semmit, de rohadt kurva! Aurél miattad lett öngyilkos, mert szétbasztad az életét! Jót szórakoztál vele, aztán tönkretetted!
- Én nem… - lehelte Hella szinte hangtalanul, teljes sokkban.
- Még mindig hazudozol? – Medárd szinte a lány arcába nyomta Aurél búcsúlevelét. – Tessék, itt van feketén-fehéren! Az öcsém mindent leírt, mielőtt öngyilkos lett! Ezek után még tagadni merészeled?!
Hella rámeredt a levélre, de olyan volt, mintha alig látna. Remegni kezdett, szemét könnyek futották el, és kapkodni kezdte a levegőt. Medárd már épp felcsattant volna, hogy fejezze be a színjátékot, ám ekkor Hella sarkon fordult, és elrohant, egyenesen a szobája felé. A férfi néhány másodpercre lefagyott, majd utánasietett. Akkor ért oda, amikor Hella szobájának ajtaja becsapódott előtte, és kulcs fordult a zárban. Medárd dörömbölni kezdett az ajtón.
- Nyisd ki, te gyáva féreg! Nézz szembe velem!
Ekkor azonban meghallotta Hella zokogását. Valami mélyről jövő, gyötrelemmel teli, fukdokló zokogást. Medárd elbizonytalanodott. Tenyerével az ajtónak támaszkodott, és közelebb hajolva fülelt. Ez a sírás… Ez nem megjátszott. Hella úgy zokog, mintha tényleg összeomlott volna.
- Hella, engedj be! – követelte Medárd. Látni akarta, mi történik odabent. Lehet, hogy a lány tényleg nem tudott Aurél haláláról? De ez még nem menti fel őt az alól, ahogy az öccsével bánt!
- Hella, nyisd ki! – próbálkozott ismét, de csak a csillapíthatatlan zokogást hallotta.

*

Ahogy Hella beért a szobájába, nekidőlt az ajtónak, majd erőtlenül a földre roskadt, és zokogásban tört ki. Éles fájdalom hasogatta a szívét, agya pedig zsibbadva mondta fel a szolgálatot. A lányban kavarogtak a képek, az emlékek Auréllal kapcsolatban… Aurél meghalt… Öngyilkos lett. De hát mikor? És mi az, hogy miatta? Így állt rajta bosszút?
És Medárd… te jó ég, Medárd Aurél bátyja. Ezért akarja őt tönkretenni… Ezért viselkedik vele így. Nem… nem, nem, ez nem lehet…
Hella képtelen volt abbahagyni a sírást. Már alig kapott levegőt, és forgott vele a szoba. Testét elhagyta minden erő, és a padlóra zuhant. Szemét összeszorította, hogy kizárja a külvilágot, és hangosan, artikulátlanul, üvöltve zokogott.
Csak távoli zajként érzékelte Medárd hangját, dörömbölését. Nem, nem képes többé ránézni sem. Meg akar halni… örökre megszűnni, ez egy rémálom…
- Hella, én vagyok az – hallotta messziről a doktornő hangját. – Engedj be, kérlek! Segíteni szeretnék! Bármi történt, megoldjuk!
A lány képtelen volt többé bármire is reagálni. Megszűnt számára a külvilág, csak a bénító fájdalom, a páni félelem maradt.

*

Amikor Medárd tompa puffanást hallott Hella szobájából, óhatatlanul is aggódni kezdett. Ekkor sietett el a doktornőért. Laura megpróbált bejutni Hellához, de bárhogy kérlelte őt, nem érkezett bentről reakció, csak a sírást lehetett hallani. A doktornő akkor elrohant a szoba pótkulcsáért, visszafelé jövet pedig nyugtatót is hozott. Miközben a zárral bajlódott, Medárdra nézett.
- Jobb, ha most mész, ez nem tartozik rád – szólította fel a férfit halkan, de erélyesen. Amikor belépett a szobába, Medárd még látta, ahogy Hella a földön fekszik. Valami különös rémület nyilallt a szívébe. Laura azonban vetett még rá egy figyelmeztető pillantást, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Medárd erőtlenül megindult a saját szobája felé, miközben zakatoltak a gondolatai. Mi volt ez az egész? Hella iszonyatosan kiborult… A férfi megrázta a fejét. Biztosan csak azért, mert most tudta meg, hogy Aurél meghalt miatta. Most aztán megnézheti magát az a rohadt ribanc… Ideje volt szembesülnie azzal, hogy egy gyilkos.
De hiába hajtogatta ezt magának, mégsem volt képes elűzni a fejéből a képet, ahogy Hella zokogva fekszik a földön…