- Nézz magadra! Hát hogy nézel ki? Undorító vagy!
- Hagyj békén… hadd legyek vidám… olyan szép lehetne minden…
- De TE mindig mindent elrontasz!
- Én nem csináltam semmit…
- Rossz kislány vagy! Megbántottad a szeretteidet! Őrült vagy, és amíg benned vagyok, az is maradsz!
- Nem vagyok őrült. Az én lelkemet senki sem érti meg?!
- Rossz vagy! Őrült, csúnya lány!!
- Tudom, hogy nem vagyok szép, de…
- Hát nem! Gusztustalan vagy! Nézz bele a tükörbe! Látod? Ocsmány vagy! Felfordul tőled az emberek gyomra!
- Igen… csúnya vagyok…
- Nem csoda, hogy senki sem szeret! Nem csoda, hogy nincsenek barátaid! Eltaszítasz magadtól mindenkit!
- Bűnös vagyok… hibás…
- Úgy van! TE tehetsz mindenről! Senkinek sem kellesz! Nyomorult életedet miért tartogatod még?!
- Nem akarok meghalni.
- De igen, akarsz! Valld be, hogy vágyódsz a halál után! Hányszor eljátszottál a gondolattal, hogy felvágod az ereidet, hogy begyógyszerezed magad, hogy leugrasz a legfelső emeletről! Hányszor elképzelted, hogy valaki megkínoz és megöl?!
- Igen. De valami folyton visszatart…
- Ne aggódj, senki sem fog utánad sírni!
- De én azt hittem, vannak, akik szeretnek…
- Benned semmit sem lehet szeretni! Csúnya vagy és őrült!
- Nem.
- De igen! Most pedig végezz magaddal! Dobd el az életedet, amit annyira tartogatsz!
- Nem.
- De igen! Gyerünk!
- Hagyj békén…
- TEDD MEG!
- ELÉG!!!
(Töréshang. Üvegszilánkok. Vércseppek. Elfojtott zokogás.)