Négy évvel ezelőtt

Forró nyári szellő futott át a parkon, körülölelve a padon ülő szerelmespárt. A fiú végigsimított a lány sűrű, vörös haján, majd szeplős arcán.
- Szeretlek – szólt.
A lány belenézett párja szemébe. Csodálatos volt, el tudott volna veszni azokban a kék szemekben. Márványfehér arcát szőke haj keretezte.
- Én is szeretlek! – mondta a lány, de ahogy kimondta, kétség támadt benne. Akarta, de nem tudta a fiút odaadóan szeretni. Töprengéséből egy csapat gördeszkás fiú rázta fel, akik közül néhányat jól ismert.
- Szevasz Christine! – köszönt rá az egyik.
- Sziasztok!
A szőke fiú dühös morgást hallatott.
- A deszkások terére megyünk – A gördeszkás fiú nem törődött Christine féltékeny barátjával. – Nem jössz?
A lány egy pillanatig tétovázott, aztán rávágta:
- De, persze!
A szőke fiú megütközve nézett rá, és amikor szerelme megpróbált felállni, megszorította karját.
- Christine, ne! – mondta.
- Eressz el! – A lány kirántotta karját a fiú erős szorításából. – Nem láncolhatsz magadhoz!
- De én… szeretlek!
- Nem érdekel! – Azzal Christine otthagyta barátját, és elsétált a gördeszkásokkal.
- Ez a pasid? – hallotta a fiú az egyik gördeszkást.
- Már nem – mondta Christine. Szíve mélyén megkönnyebbült, mindig félt az erős érzelmektől és a kötöttségtől.
A szőke fiú egy darabig megtörten nézte az elhaladókat, aztán felállt, és kisétált a parkból. Nem törődött senkivel. Iszonyatos harag dúlt benne. Az úttesthez érve meg sem torpant, pedig az átkelésjelző pirosan világított. Egy autónak épphogy sikerült kikerülnie, de a következő kereszteződésben, amint lefékezett, oldalról belecsapódott egy másik. A fiú nem figyelt oda, tovább menetelt szikrázó dühével.
Elérkezett a város széléhez, amit egy rozoga híd kötött össze a legközelebbi településsel. A fiú felkapott egy üvegdarabot a földről, mély vágást ejtett a tenyerén, majd ökölbe zárta kezét, és a vért a híd alatt haladó folyóba csepegtette.
„Esküszöm, hogy addig nem nyugszom, ameddig bosszút nem állok az összes hűtlen emberen ebben a városban.”
A folyó befogadta a vért, és a „szerződés” megköttetett.
A fiú levetette magát a hídról, és boldog volt, mert halála nem volt hiábavaló.