Mutass egy rád jellemző történet/fejezet kezdést (ide több idézet is dukál :D)!

„Hangos csattanás rázta meg a kis lakás baljós légterét, egy fiatal lány pedig a padlóra zuhant. A férfi fölé magasodott, egy határozott mozdulattal felrántotta a földről, majd durván maga felé fordította. A lány aranyszőke, világoskékkel melírozott haja hátrahullott, felfedve érzelemmentes arcát. A hidegkék szempár rezzenéstelenül állta partnerének izzó, vádló tekintetét.
– Ribanc! – köpte a szót Dylan. – Egész nap itthon ülsz, nem csinálsz semmit, nem takarítasz, miközben én halálra gürizem magam, hogy eltartsam a seggedet! Aztán hazajövök holtfáradtan, kikapcsolódásra vágyva, erre te még megtagadod magadat tőlem?!”  (Kitaszított nők)

„Nagyon fülledt volt az idő – igazi, tomboló hőségbe takarózó augusztus. A gárdonyi nyaralóban minden ablak tárva-nyitva állt, remélve, hogy sikerül egy kis szellőt szöktetni a helyiségbe.
Lexi a keskeny kanapén ült, és olvasással próbálta lekötni a figyelmét. Egyszerű otthoni egyberuhát viselt, ami alig ért le a combjáig, aranyszőke haját pedig szorosan hátrafogta, de még így is nehezen tűrte a meleget.” (Azon a nyáron)
 

Melyik a kedvenc történet/fejezet kezdésed?

„– Szedje a sátorfáját! – dörrent rá Will Steve-re. Majd a mellette álló Cedrichez fordult. – Maga is tűnjön el!
– Ne! – kiáltott fel Mandy, és odarohant a három férfihoz.
– Maradjon ki ebből! – szólt rá Will. – Ezt majd mi elintézzük.
– Kérem! – kapaszkodott Will karjába Mandy. – Ne küldje el őket!
– Mégis miért ne? Ezek a férfiak bántották önt! Kínozták, terrorizálták! Ne próbálja tagadni, mindenki tudja, hogy így van!
– Sosem bántottak! Csak gorombán beszéltek velem. De kezet nem emeltek rám! Hadd maradjanak…
– Túl sok baj van velük, s nem válnak hasznunkra. Menniük kell.
– Szeretem Cedric-et! – szaladt ki Mandy száján.” (Richardson-kúriák)

Mutass egy rád jellemző történet/fejezet befejezést! (ide is több idézet dukál)

„Levente nem igazán értette, mi történik vele mostanában. Először találkozik egy szépséggel, aki annyira rabul ejti, hogy azóta is őt keresi. Több időt tölt pubban ülve, mint egész eddigi életében. Most meg szárnya alá veszi két izompacsirta, és úgy tűnik, már társasága is lesz a lány kutatásához. Egyelőre fogalma sem volt, hogyan tovább, de örült az új ismerőseinek, és kíváncsian várta a következő napokat – természetesen már megint azon kezdett el járni az esze, vajon találkozik-e újra a lánnyal…” (Lány a bárból)

„Most már Teresa is szabad folyást engedett könnyeinek. Még szorosabban ölelte barátnőjét, arcát a vizes hajtincsek közé fúrta, és beszívta a sampon illatát. Fogalma sem volt, mi történt a lánnyal, min mehetett keresztül, de nem merte faggatni, mert attól félt, hogy csak ront a helyzeten. Inkább megpróbált betelni az érzéssel, hogy Barbie itt van nála biztonságban, és remélte, hogy egyszer majd magától fogja elmesélni neki a történteket.” (Kitaszított nők)

Melyik a kedvenc történet/fejezet befejezésed?

„Kevin tehetetlenül hevert az elszáradt leveleken. Tudta, hogy hamarosan vége lesz. Már képtelen volt gondolkodni. A fájdalom elöndötte elméjét, a világ elsötétülni látszott. Még mielőtt végleg elvesztette eszméletét, fehér hálóinget, szőke tincseket látott elsuhanni a szeme előtt…” (Richardson-kúriák)

Mutass egy rád jellemző karakterleírást!

„Skipper
Elsőre nyitott és barátságos lánynak tűnik, ám van benne valami hidegség, ami miatt inkább megtartják vele a három lépés távolságot. Szeret emberek között lenni, hangulata viszont sokszor szélsőséges. Legtöbbször éjszakai műszakban dolgozik egy bárban, hogy fenntarthassa saját magát és barátnőjét is. Kissé szabados életet él, de ha szerelmes, akkor az illetőt teljesen a magáénak akarja, és nagyon féltékeny típus. Könnyen elveszíti a fejét, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné.” (Kitaszított nők)

Melyik a kedvenc karakterleírásod?

„Steve Anders
Szablagban látta meg a napvilágot, édesanyja azonban belehalt a szülésébe. Apja az alkoholba menekült a gyász elől, és fiát hibáztatta feleségének haláláért, gyakran kezet is emelt rá. Steve korán elkerült otthonról, rossz társaságokba keveredett, elfajult bűnöző vált belőle. Cedricet az egyik ilyen társaságban ismerte meg, és hamar összetartó barátokká váltak. Gyűlöletüket, haragjukat együtt vezették le, ahol csak lehetett. Steve gúnyos és tiszteletlen, nem tud mit kezdeni az érzelmek megnyilvánulásával, lekezelően bánik az emberekkel, a nőket pedig csak szadista hajlamainak és vágyainak kiélésére használja. Egyszer azonban olyan lányt sodor elé az élet, aki fejébe veszi, hogy Steve a lelke mélyén márpedig jó ember…” (Richardson-kúriák)

Melyik a kedvenc táj/szoba leírásod?

„Az ajtó, amelynek küszöbét átlépték, egy viszonylag tágas, félhomályba burkolt lakosztályba vezetett. A sötétvörösre festett falakat elvont festmények és arany tükrök díszítették. A bejárattal szemközt hatalmas baldachinos ágy foglalt helyet. A mellette álló kandalló kellemes meleget nyújtott, az ablakok elé pedig földig érő bársonyfüggönyöket aggattak.” (Richardson-kúriák)

Mutass egy párbeszédet, ami szerinted humoros.

„Hogy állsz… öhm… – Cedric zavartan köhintett. – … a női nemi szervvel?
- Hogy érted?
- Nos… Szereztél nőnek már örömet a nyelveddel?
- Áh, hogy nyaltam-e ki nőt?
- Elnézést, legközelebb paraszt nyelven mondom, hogy te is megértsd.
- Hátrább az agarakkal! Igen, csináltam már, de csak amíg nekem jólesett.
- Csupán azért nem botránkozom meg rajtad, mert már régóta tudom, hogy ugyanolyan elfuserált alak vagy, mint én – jegyezte meg Cedric faarccal.
- Én is szeretlek, öreg!” (Richardson-kúriák)

Mutass egy párbeszédet, ami szerinted drámai.

„- És mikor fogod végre fel, hogy nem vagyok a tiéd? – kiabálta Christian, azzal ellökte magától a nőt, aki aprót sikkantva visszazuhant a kanapéra.
- Christian, hiszen örök hűséget fogadtunk egymásnak, ne tedd ezt velem! – rimánkodott, miközben könnyek csordultak végig az arcán.
- Azok még más idők voltak, te nyomorult, mihaszna némber! – rivallt rá a férfi. – Mit képzelsz te magadról? Játszod a szerető asszonyt, közben pedig mindent megteszel, hogy boldogságomat akadályozd. Átkozom a napot, amikor megismertelek!
Moyra sírva omlott Christian lába elé.
- Nagyon kérlek, ne hagyj el! Könyörgöm! Te vagy számomra a fény, az egyedüli boldogság. Nélküled nem tudok élni!” (Richardson-kúriák)

Melyik a kedvenc „szereplő bemutatásod”? (a jelenet, amiben egy új szereplő először tisztel meg minket a társaságával)

„Delia benyitott, majd a neki háttal álló pultos felé kiáltott:
– Skipper! Dobj már meg egy csomag cigivel, kérlek!
Szőke hajzuhatag libbent, amint az említett megfordult.
– Más egyébbel szolgálhatok? – vetette oda kacéran.
– Ne kezdd megint! – forgatta a szemét Delia. Skipper híres volt arról, hogy minden nővel megpróbál kikezdeni.
– Oké – vigyorgott. – A szokásosat?
– Igen.
– Te, az előbb láttam, hogy egy csajjal beszélgettél, aki egy szál köntösben volt. Hát ő meg?
– Mit tudom én. Szállást adok neki. Holnapra talán többet tudok.
– Tetszett, ahogy a hűvöstől a mellbimbói majd’ kiszakították a köntös anyagát – közölte Skipper csevegő hangon.
– Na, jó, kímélj meg a fantáziálásaidtól! – csattant fel Delia, majd felkapta a doboz cigarettát, a pultra lökte az árát, és kiment a bárból.” (Kitaszított nők)

Kedvenc belső monológod az egyik szereplődtől (nem muszáj magában gondolnia, akár hangosan is kimondhatja).

„– A szerelem úgyis csak gyengeség – legyintett Andi. Miki erre elkomorult.
– Most nagy butaságot mondtál – hajolt előre. – Épphogy a szerelem erősebbé tesz. Szilárdabban állsz a világban és nézel szembe a jövővel, ha tudod, hogy van valaki, aki ott áll mögötted, aki támogat a szerelmével, hisz benned, megtart, ha nehéz napok jönnek, akivel megoszthatod, ha valami jó dolog ér. Aki előtt nem kell megjátszanod magad és álarcot viselned, mert olyannak fogad el, amilyen vagy. Ha olyan embert szeretsz, akinél mindez viszonzásra talál, és aki nem él vissza az érzéseiddel, akkor igenis erőssé válsz, és nincs az a válság az életben, amely megrendíthet.” (Átkozottak)

Kedvenc romantikus jeleneted! (emlékezzünk, ne legyen 10 sornál hosszabb az idézet)

„Fogalmam sincs, mikor bóbiskoltam el, de arra tértem magamhoz, hogy Bret finoman a karjaiba von, és felemel a fotelből.
- Mondtam, hogy feküdj le, kis butus – suttogta. Kábán nekidőltem a mellkasának, és beszívtam tusfürdőjének friss illatát. Bret lefektetett az ágyra, és éreztem, hogy betakargat.
- Ne menj el, félek… - motyogtam valami félálomszerű állapotban.
- Itt vagyok, ne aggódj.
Mellém feküdt, és megsimogatta a hajamat.
- Aludj csak. Nem lesz semmi baj – súgta, és olyan jólestek a szavai, elringatták a lelkemet, én pedig visszasüppedtem az álomtalan álomba…” (Megmentelek!)

Kedvenc drámai jeleneted!

„- Ahogy itt vagyok… - folytatta Csillag – Állandóan őt látom. Sétálni szeretnék vele, nevetni, a karjaiba bújva nézni a holdat…
Hella halkan a lány mögé osont, hátulról átfogta, majd finoman beljebb húzta. Csillag erőtlenül lépkedett vele, aztán összerogyott. Hella nem engedte el, letérdelt a fűbe, és az ölébe vonta a lányt.
- Annyira hiányzik! – tört ki Csillagból a zokogás.
- Tudom, szívem. Tudom. – Hella csitítólag simogatta a haját, és az ő könnyei is eleredtek.
Medárd megrendülten nézte a jelenetet. Hella megmentette Csillagot. Hella, aki miatt az ő öccse meghalt. Teljes szívével gyűlölni akarta őt, de ahogy ott térdelt a földöntúli szépségével, ahogy eggyévált Csillag fájdalmával, ahogy ölelte és együtt sírt vele, képtelen volt rosszat gondolni róla. Ez valahogy nem fért össze azzal a képpel, amit Aurél leírása alapján alakított ki a lányról. Melyik Hella igazi arca?” (Tóparti keringők)

Kedvenc akciójeleneted!

„– Nekem így is jó – vont vállat a lány, majd egy hirtelen mozdulattal beletérdelt Dylan ágyékába. A férfi kiáltva összegörnyedt, Becca pedig nemes egyszerűséggel visszalökte őt a lakásba, és bement. Noelle követte, és karon ragadva húzta magával Kimberlyt, aki dermedten bámult maga elé.
Noelle becsukta az ajtót, és nekidőlt, Becca pedig a fekvő Dylan mellkasára tette a lábát.
– Kezdj el pakolni! – szólította fel Kimet, aki hirtelen feleszmélt, és kapkodva engedelmeskedett.
– Mégis hogy képzelik ezt? – hörögte a férfi.
– Maga hogy képzelte, haver, hogy egy nőt képes volt kitenni a holmija nélkül az utcára? – vágott vissza Becca.” (Kitaszított nők)

Egy jelenet, aminek olvasása közben neked is megfagy az ereidben a vér.

„– Menj, szedd össze a szükséges dolgaidat – utasít. Rábámulok.
– Hogy mi?
– Melyik részét nem érted?! – csattan fel Lon. – Itt nem maradhatsz!
– De nincs hová…
– Most visszamegyünk hozzám, aztán majd meglátjuk – vág közbe idegesen. – De igyekezz, jó?
Megrémít a dühösen villogó szeme. Nem kell kétszer mondania, reszketve betántorgok a lakásba. Borzalmas látvány fogad. Az asztal, a székek felborítva, a ruháim a földre hajigálva – némelyiket összevissza kaszabolták. Hányinger kerülget. Előásom az utazótáskámat, és a lehető leggyorsabban belehajigálom épen maradt ruháimat, irataimat, tisztálkodószereimet. Aztán úgy fordulok ki a lakásból, mintha üldöznének.” (Én is itt vagyok!)

Egy jelenet, amit még te is megkönnyezel, valahányszor olvasod.

„Egy réten vagyok, amit szikrázó napsütés ragyogtat. A földön ülök, és nem messze tőlem halk neszt, rágcsáló hangot hallok. Körbenézek, és megpillantok egy éjfekete tengerimalacot, amint a fűcsomókból lakmározik. Csillogó szeme láttán nagyot dobban a szívem.
- Negró! - kiáltok fel. A malacka felém kapja a fejecskéjét.
- Ui ui ui! - visítozik, és szalad hozzám, boldogan ugrálva az ölemben landol. Elerednek a könnyeim, ahogy magamhoz ölelem.
- Édes kicsi Negróm, úgy hiányzol! - sírom. Hallom a kis prüntyögését, és különös módon szavak szólalnak meg bennem, mélyen belül, a kis hangocskájával. Érteni kezdem, amit mond.
- Ne sírj értem, már jó helyen vagyok!” (Van egy perced?)

Mutass egy jelenetet, ami szerinted nagyon édes és aranyos, és cukros és rózsaszín.

„- Hát... szóval mi csak... - hebegte Kati.
- Elkezdtük összeszámolni a zsebpénzünket, van-e már elég arra a babára, amit kinéztünk - kezdett magyarázkodni Móni.
- Már csak tíz forint hiányzik - tette hozzá Kati.
- Csak azért nyúltam a kabátzsebedbe, hogy hátha kallódik ott valamennyi aprópénz.
- Aztán megtaláltuk a csokikat.
- És megettük - pislogott bűntudatosan Móni.
Annyira édesen ácsorogtak ott magukba roskadva, hogy Ágnesnek ellágyult a szíve.
- Zsebtolvajok - mosolygott, és szeretettel megsimogatta a két lány fejét.” (Van egy perced?)

Mutass egy jelentet, ami szerinted kimeríti az EPIC (monumentális) fogalmát.

„Rutinszerűen, berögzült mozdulatokkal, elmélázva nyitott be egymás után a termekbe - ám az egyikben rajtakapta Lászlót, amint azzal a fiatal tánctanárnővel szeretkezik, aki külsősként járt be az iskolába keringőórákat adni a végzős diákoknak.
A nyitódó ajtó zajára gyorsan szétugrottak, László halálra vált arccal meredt a portásra, a tánctanárnő pedig pirulva, zavartan rángatta vissza magára a ruháit. Gyula néhány másodpercig döbbenten bámult a tornatanárra, majd gúnyosan elmosolyodott.
- A magánélet nem tartozik az iskola falai közé - idézte László annyiszor hangoztatott szavait. A férfi nyelt egy nagyot, és nem felelt. Gyula elfordult, hogy kimenjen, de még odavetette:
- Bort iszik, vizet prédikál.” (Van egy perced?)

Mutass egy jelenetet, ahol az egyik szereplőd szerinted hihetetlenül tapló, gyökér, szemétláda.

„– Nem voltál érintetlen – ismételte meg Steve kegyetlenül. – Miféle némber vagy te?! Mégis hány férfival feküdtél össze eddigi rövid életed során? Én volnék a legújabb trófeád? Felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy egy bemocskolt szajhát tettem magamévá! – csak úgy köpködte a megvető szavakat, ahogy belelendült mondandójába. Asteri pillantásában valami mélyről jövő gyötrelem ült, ami még Steve szívét is összeszorította, de igyekezett figyelmen kívül hagyni ezt. Véghez kellett vinnie, amit elhatározott.
– Tűnj el! Látni sem akarlak – fejezte be, majd elfordult, hogy ne is lássa a lányt.” (Richardson-kúriák)

Mutass egy jelenetet, ahol a szereplőd nagyon cooooool!

„Miguel diAnno védelmezőn Tanya elé állt, előrántotta kardját, és a nyöszörgő hercegre szegezte.
- Most azonnal távozzék innen! – szólította fel, hangja keményen csattant. – Egy percet kap, hogy a saját lábán eltakarodjon, különben hívom a lovagokat, és jelentem az ügyét Dolores főhercegnőnek!
- Maga… maga csak ne parancsolgasson nekem! Én herceg vagyok! – kérte ki magának Christian, miközben feltápászkodott a földről.
- Én is, ha nem tudná. Ön pedig nem számol azzal, hogy a főhercegnő udvarhölgyét támadta meg, és próbált erőszakot tenni rajta. Ha ez kitudódik, magának a fejét veszik, hercegség ide vagy oda.” (Richardson-kúriák)

Mutass egy jelenetet, ahol a szereplőd komplett hülyét csinál magából.

„- Nézd, én… nem olyan vagyok, mint te – magyarázta Levi esetlenül.
Elena picit félrebiccentette a fejét, szeme megvillant.
- Miért, szerinted milyen vagyok én? – szegezte a fiúnak a kérdést.
- Öhm, nos… te csak azt akarod, nem? – bökte ki Levi, és ahogy Elena arcvonásai vészjóslóan megkeményedtek, gyorsan hozzátette: - Mármint, ne érts félre, nem ítéllek el, meg semmi… csak ez nem az én világom.
Néhány másodpercnyi kínos csend ereszkedett le közéjük, amit végül Elena tört meg:
- Kíváncsi vagyok, honnan vagy ilyen jól értesült, ha nem is ismersz.
- Hát… - Levente tétován Antonék asztala felé nézett, ahol a két férfi pukkadozott a visszafojtott nevetéstől.” (Lány a bárból)

Mutass egy jelenetet, ahol a szereplőd epic szónoki beszédet tart.

„De ha szereted őt, akkor szeresd mindenkor, akár jól van, akár rosszul. Mert ő attól még mindig az a lány marad, aki volt. És tudod, még mit gondolok? Azt, hogy te neki köszönhetően lettél egy jobb ember. Neked épp olyan nagy szükséged van rá, mint neki rád. Ha ő nincs, akkor egy megkeseredett, elfajzott vademberré válhattál volna, magadra utalva. De ő ott volt neked, megosztotta veled gyermeki életét, adott valami szebbet és jobbat, mint amit otthon kaptál. Ti egyszerűen összetartoztok.” (Richardson-kúriák)

Spoiler time! (mutass valamit, amitől az olvasóid garantáltan falnak mennek az izgalomtól)

„Ökölbe szorult a keze a gondolattól, mit művelt a lánnyal az az Edward nevű féreg.
- Megölöm azt a gazfickót – fogadkozott.
Rose elsápadt.
- Victor…
- Mi az?
A lány nagyot nyelt.
- Én… én már megtettem – nyögte ki.” (Richardson-kúriák)

Mutass valamit, amit rajtad kívül még senki sem olvasott! (készülő fejezet is lehet akár, nem kell feltétlenül egy különálló történetnek lennie)

„- Ne hagyj itt! Szükségem van rád! Kérlek, ne tedd ezt velem… Könyörgöm!
Rám bámult. Mintha nem lett volna teljesen jelen. Mintha valami mindenki elől elzárta volna. Mintha… hirtelen belém villant a felismerés. Rájöttem, kinek a hatása alatt áll jelenleg, ki irányítja. És ha ez így van, akkor…
Tett egy alig észrevehető mozdulatot a korlát felé, mire én kiáltva kaptam utána.
- Ne! – Kezeim közé fogtam az arcát, és kényszerítettem a szemkontaktusra. – Kérlek… ne vedd el őt tőlem! Kérlek! Szeretem őt. Szükségem van rá! Engedd őt vissza hozzám, könyörgöm!” (cím nélküli szösszenet)
 

Mutasd meg azt a részletet, amire a legbüszkébb vagy az összes írásod közül (tudom, nehéz…, de mindenkinek van kedvence, nem?). 

„Időnként csak nézem a petyhüdt testét, és elképzelem, milyen élete lehetett korábban. Szépiaszínű képek suhannak el előttem, egy réten szaladgáló kislányról, egy dolgos, fiatal nőről. Persze nincsenek pontos elképzeléseim, hiszen hol voltam én akkor, a húszas-harmincas években? Sehol. Mit sem tudok azokról az időkről, amelyek az ő életét övezték, formálták, befolyásolták. Utána lehet olvasni, de az más. Ő egy olyan világból ragadt itt, ami félelmetesen távolinak tűnik, és úgy ragadt itt, mint egy fakó, elfeledett emlék a múltból. Foglya az elöregedett testének, amely ellenségesen akadályozza őt a legtermészetesebb mozdulatok megtételében, a szavak tiszta kiejtésében, megfosztja őt attól, hogy megértesse magát a környezetével.
Most itt fekszik, utolsó erejével küzdve a tehetetlenség ellen. Valaha talán szép volt. Talán sok szeretet vette körül, talán kevés. Valaha lehetett egy szép gyerekkora. Valaha éltek emberek, akiket még most, öntudatlan állapotban is visszavár.” (Anna néni)