|
Pauza – 2.
2016.02.24. 00:21
Laina izgatottan toporog a próbahely bejárata előtt. Egy része retteg a viszontlátásról, és arra gondol, talán rossz ötlet volt idejönni. Mikael valószínűleg már nem emlékszik rá. Hiszen csak néhány perc volt évekkel ezelőtt. Csupán ő maga ilyen furcsa szerzet, hogy azóta is kísérti az a jelenet, azok az érzések.
Valaki a nevét kiáltja. Tuuli megérkezik, és széles mosollyal öleli magához barátnőjét.
- Örülök, hogy látlak! – szól. – Intézek neked helyet odabent, aztán ha végeztünk, megiszunk egy kávét, jó?
Laina bólint. Kiszárad a torka az izgalomtól, próbál nyelni egyet.
Mire bemennek, már jó néhány másik versenyző várakozik a próba kezdésére. Laina azonnal észreveszi a férfit, aki egy kis csapatba verődve beszélget a többiekkel. Szíve hevesen dobogni kezd, forróság önti el az egész testét. Halványan érzékeli, hogy Tuuli helyet mutat neki, úgyhogy letelepszik az első sorba.
- Most mennem kell, de próba után itt találkozunk! – köszön el barátnője, és távozik.
Laina megbűvölten bámulja Mikaelt. A férfi, mintha megérezné pillantását, felé néz. Megáll az idő. A lány elgyengül ettől a zöld szempártól. Mikael szinte semmit nem változott, eltekintve attól, hogy már röviden hordja a haját. Laina otthon rákeresett a férfira, megtudta, hogy huszonhét éves, és képeket is talált róla, amiket eszeveszetten mentegetett le a laptopjára. Hirtelen ostobának érzi magát, elpirul, és félrenéz. Tekintetét az ölében nyugvó kezére szegezi.
Néhány pillanat múlva azonban valaki megáll előtte. Amikor felnéz, Mikael ugyanolyan gyengéden mosolyog rá, mint annak idején.
- Ne haragudj, de… – Úgy tűnik, ő is zavarban van egy kicsit. – Nem te voltál az a lány a buszon?
- De… igen, én voltam – motyogja Laina. – Te is… emlékszel?
- Hogyne emlékeznék! – nevet rá Mikael kedvesen. – Jól vagy?
- Igen. Jól.
- És… hogy kerülsz ide?
- A barátnőmet kísértem el. Tuuli. Ő is versenyző.
- Micsoda véletlen!
Laina nyel egyet. Úgy dönt, őszinte lesz.
- Nem annyira. Mármint… Láttam interneten az indulókat, és… és felismertelek. Gondoltam, eljövök, mert…
Képtelen befejezni a mondatot. Mikael a szemébe néz, és a lánynak olyan érzése van, mintha a lelkébe látna. Néhány másodpercig csönd van, csak elmélyülnek egymás tekintetében.
- Örülök, hogy jól vagy – szólal meg végül Mikael lágyan. Laina elpirul.
- Én is örülök, hogy emlékszel rám – leheli halkan, szégyellősen.
Mikael halk kuncogást hallat.
- Hogy is felejthetném el, hogy utazás közben megöleltem egy gyönyörű lányt? – mondja azon a simogató bársonyhangján, amivel Laina évek óta álmodik.
A lány szeme döbbenten kikerekedik, szája elnyílik. Mikael gyönyörűnek nevezte őt? Képtelen reagálni, de ideje sincs rá, mert valaki hívja a férfit. Mikael int nekik, még odabiccent a lánynak, és visszasiet a társasághoz.
Laina megmerevedve ül, belül azonban úgy érzi, tűzben ég el. Próbálja elrendezni a fejében a történteket. Mikael emlékszik rá. Gyönyörűnek nevezte. Újra láthatta a mosolyát, és azt a meleg szempárt. Valahol attól fél, hogy ismét csak álmodik…
| |