Tuuli néhány másodpercig értetlenül bámul rá, aztán elkerekedik a szeme.
- Mármint Mikael Saari? Az egyik itteni induló?
- Igen.
- Tyű, a mindenit! Kicsi a világ – nevet Tuuli. Laina zavartan pillant le a kezére, amit barátnője is észrevesz.
- És… beszéltetek? – puhatolózik.
- Igen. Ő is… ő is emlékszik.
- Tetszik neked? – tér a lényegre Tuuli.
Laina lélegzete elakad, és érzi, ahogy ismét elpirul.
- Én… én nem is tudom.
Tuuli mindentudóan elmosolyodik.
- Még sosem láttam, hogy bárki ilyen hatást gyakorolt volna rád!
- Nekem is új a dolog – motyogja Laina.
- Szerintem ez nem lehet véletlen!
- Áh…
- Miért, mennyi az esélye, hogy három év elteltével újra összefuttok, és mindketten emlékeztek a másikra?
- Tuuli, te reménytelen álmodozó vagy! – legyint Laina.
- Ó, de hát ez olyan romantikus! – lelkendezik Tuuli. Aztán felkiált: - Nézd, ott van!
- Psszt! Ne olyan feltűnően! – szól rá Laina fojtott hangon. – Jaj, ne bámuld már így!
- Bocsi! Csak hogy tudd, feléd néz…
- Hülyeség! – tiltakozik a lány, de azért lopva odasandít. – Basszus…
- Szerintem lesz ebből még valami – suttogja Tuuli cinkosan. Laina zavartan belekortyol a kávéjába.
- Miért nem mész oda hozzá? Kezdeményezz beszélgetést!
- Még csak az kéne! Nem akarok még nagyobb hülyét csinálni magamból.Olyan gáz, hogy így ismert meg…
- Ugyan már! Nem tehetsz a rohamaidról.
- Lehet, de akkor is kínos az egész. Tudod mit, inkább váltsunk témát! – kéri Laina, és barátnője szerencsére engedelmeskedik. Ezután a próbáról, a közelgő versenyről beszélgetnek. Laina igyekszik odafigyelni Tuuli szavaira, de pillantása minduntalan Mikael felé szökik. A férfi egy kisebb társasággal ül egy asztalnál, de egy ponton ő is felnéz, és tekintete találkozik a lányéval. Laina zavartan elfordítja a fejét.
Végül Tuuli az órájára pillant.
- Ne haragudj, de nekem most mennem kell.
- Semmi gond. Lassan én is indulok.
- A kávét már rendeztem, a vendégem voltál! – Ezzel Tuuli feláll, ad egy puszit barátnőjének, majd elsiet. Laina már hozzászokott, hogy a nő rendszerint siet, és be van táblázva az ideje.
Felkel, fogja az üres csészéket, és a pulthoz viszi.
- Köszönöm! – mosolyog rá a kiszolgáló.
- Nincs mit.
A pultos hátravonul a csészékkel a konyhába. Laina már épp elfordulna, hogy hazainduljon, amikor hirtelen ledermed, mert érzi, hogy valaki mögé lépett. Orrát megcsapja a kellemes férfiparfüm illata, és azonnal rájön, ki van mögötte. Nem mer megmozdulni, hallgatja Mikael kicsit kapkodó lélegzetét, minden sejtje érzékennyé válik.
Egyszer csak a férfi óvatosan, puhán megérinti mindkét felkarját. Ujjai épp csak súrolják Laina bőrét, ahogy Mikael lassan, cirógatva végighúzza kezét a karján. A lány megreszket, bőre libabőrössé válik, szíve nagyot dobban. Nem tudja, mit tegyen. Mikael ezúttal a vállát érinti meg, és finoman húzni kezdi maga felé, rávéve Lainát, hogy odaforduljon. A lány zavartan, pirulva néz fel rá. A férfi arca komoly, szeme furcsán csillog.
- Hogy hívnak? – kérdezi szinte suttogva.
- Laina – leheli a lány.
- Laina… – visszhangozza Mikael. Hangjába elfojtott vágy sűrűsödik, amitől a lány ismét megreszket. Elmerülnek egymás tekintetében. Laina nyel egyet, és már nyitná a száját, hogy megtörje a csendet valamivel, mert úgy érzi, ha még egy percig így maradnak, tűzben olvad el a szíve. Ekkor azonban Mikael felemeli a kezét, és megérinti az arcát. Laina önkéntelenül a meleg tenyérbe hajtja a fejét, szeme lecsukódik. Érzi, ahogy a férfi közelebb hajol hozzá, lehelete végigsimít bőrén – aztán forró ajkak súrolják az övét. Szája döbbenten elnyílik, Mikael pedig megcsókolja, lágyan, puhán és édesen. Laina számára megszűnik a külvilág, csak a férfit érzi, az illatát, az arcán nyugvó kezét, a csókjának ízét. Bársony burkolja körül, épp úgy, mint visszatérő álmaiban. Tétován fonja karjait Mikael nyaka köré, aki a másik kezével a derekát öleli át. A csók elmélyül, testük összesimul, és teljesen egymásba feledkeznek. Laina elveszíti az időérzékét, nem tudja, mennyi ideje csókolóznak. Aztán Mikael lassan elhúzódik, de még másodpercekig állnak lehunyt szemmel, egymásba kapaszkodva. Hallgatják a ziháló légzéseket. Végül a lány feltekint a férfira, aki annyira ellágyultan, annyira kedvesen nézi őt, ahogy eddig talán még soha senki.
- Látlak még? – szólal meg halkan. Laina szíve őrülten dobog.
- Szeretnél? – kérdez vissza esetlenül.
- Igen – súgja a férfi. A lány attól fél, hogy kiszalad az erő a lábaiból, és összerogy. Lehetetlen, hogy ez történjen. Mi van, ha megint csak álmodik? De nem… ez a csók valóságos volt. Minden képzeletet felülmúló.
- Gyere el a jövő heti próbára! – hátrál Mikael. – Csak… gyere el.
Azzal megfordul, és eltűnik. Laina csak áll ott, és úgy érzi magát, mintha félálomban lenne. Feje kótyagos, ajka ég, teste elgyengülve remeg. Ez most tényleg megtörtént? A férfi, akivel három éve álmodik, megérintette és megcsókolta őt?
Átfogja magát, majd lassan elindul kifelé az épületből. Máris érzi Mikael hiányát. Képtelen értelmesen gondolkodni, csak egyetlen dolgot tud: ott a helye a jövő heti próbán.