A kisablakon beszűrődő derűs, tavaszi napsütés fehér fénybe vonta a tágas családi ház felső emeleti mellékhelyiségét.

Jane a mosdókagylóra támaszkodva olvasta a használati utasítást a kezében tartott rózsaszín doboz tartalmához.

– Jól van – sóhajtott –, három perc.

Letette a dobozt, és felnézett a tükörbe, melyből saját zöld szempárja kétségbeesetten nézett vissza rá. Ujjaival végigfutott vállig érő fekete haján. Mielőtt hazarepülök, fodrászhoz kell mennem… Ha hazarepülök.

 – Haza – mondta halkan. A szó furcsán hangzott most, hogy új értelmet nyerhetett.

Órájára pillantott. Két perc.

Újra sóhajtott, majd félrelépve lehajtotta a toalett fedelét, és leült. A padlólap lágy krémszínét nézve elmosolyodott. Két hétbe telt kiválasztani az árnyalatot.

– Biztos, hogy ilyen nagy feneket kell ennek keríteni, Jane? Végül is csak járni fogunk rajta…

– Nem. – rázta meg a fejét a fiatal nő – Nem csak úgy járkálunk majd rajta. A közös otthonunkban tesszük ezt! – mondta mosolyogva.

A férfi mélyen Jane szemébe nézett, és kezei közé fogta arcát. – Mondd még egyszer, hogy a közös otthonunk.

A nő még szélesebben elmosolyodott, majd a férfi ajkaihoz hajolva suttogta. – Ne mondd meg, mit csináljak, Ben. – megcsókolta, a férfi pedig szorosan átölelte.

– A krém nekem is tetszik.

– Haza. – Egy perc.

Az alsó szintről meghallotta a zár kattanását. – Megjöttem – kiáltott az ismerős férfihang.

– A fürdőben vagyok. – Felpattant, megnyitotta a csapot, és megmosta könnyeitől kipirult arcát.

Megragadta az apró fehér tárgyat, mely egykor a dobozban pihent, s melyet reggel remegő kézzel emelt le a gyógyszertár polcáról. Az idő lejárt, Jane a kijelzőre pillantott.

Negatív.

A legördülő terhet érezve kilehelt egy kacajt, majd megrázta fejét és ismét kicsordultak könnyei. Hogy az öröm vagy a bánat okozta őket, már nem tudta megmondani.

A tesztet alaposan betekerte egy papírkendőbe, és a dobozzal együtt kidobta a kukába. A tárgy hangosan kongott az üres szemetesben, s Jane életének friss űrjében is hasonló hangot vélt hallani.

Végül újra megtörölte arcát, kilépett a mosdóból, és lesétált az emeletről.

A konyhából hallotta a vízforraló búgását, így arra vette az irányt. A lemenő nap fénye aranyra színezte a hosszú folyosót, és Jane ügyelt rá, hogy ne nézzen a falakat borító fényképek vidám alakjaira.

Ben egy tea filterrel játszott ujjai között, mikor megérezte a nő jelenlétét. Mosolyogva megfordult, odasétált hozzá, és kezei közé fogta arcát, ahogy mindig tette.

– Hiányoztál. – mondta.

Jane felnézett rá hosszú szempillái alól. A férfi szőke haja glóriaként világított feje felett a ráeső fényben. Az én angyalom. Egy pillanatra engedte, hogy átjárja párja érintésének varázslatos melege, majd nagy levegőt vett.

– Ben. – Férje csuklójára helyezte kezét, és aznap sokadszorra érezte arcán saját könnyeit. – El akarok válni.