Tina ötlete volt, hogy lógjunk be a színfalak mögé, és tegyünk úgy, mintha groupie-k lennénk, így a minket üldöző csapat nem talál ránk. Na igen, de nekem eddig csak az exemmel volt szexuális kapcsolatom, és ott sem voltam épp aktív fél. Ellenben Seth közölte, hogy ő alul szeret lenni, tegyem a dolgomat, azzal lefeküdt a hátára. Fogalmam sem volt, mit tegyek, hogyan kezdjek neki, mi lehet számára jó. Egyáltalán nem minősülök gyakorlottnak a témában, és ez lassan neki is feltűnt. Láttam, ahogy unottan, majd egyre idegesebben bámulja a plafont. Le kellene húznom a pólóját? Vagy csókoljam meg? Annyira ügyetlenül ültem ott, hogy az már engem is dühített.

- Na jó, ezt ne erőltessük – sóhajtott fel türelmetlenül Seth, és félretolt. Rémülten néztem fel rá.
- Kérlek, hadd próbáljam meg újra! – rimánkodtam.
- Én nem tudom, honnan szalajtottak téged, de rohadtul nem értesz a dolgodhoz – dörrent rám Seth. – Groupie létedre úgy viselkedsz, mint egy idióta szűzlány.
- Nem vagyok groupie – nyögtem ki halkan.
- Hát persze – gúnyolódott ő.
- Nem, én… tényleg nem vagyok az – hebegtem sápadtan.
- Na jó, szerintem ne raboljuk egymás idejét.
Az ajtó felé intett, mire én kétségbeesetten a karjába kapaszkodtam.
- Ne küldj el, kérlek! A barátnőmmel komoly bajban vagyunk, ezért kijátszottuk a biztonságiakat, és beszöktünk. Azt hazudtuk, groupie-k vagyunk, és hozzátok küldtek minket, így jutottunk ide. A barátnőm Bretnél van…
- Mi a francról beszélsz?!
- Seth, az ex-barátom régóta fenyeget. Ránk küldte a haverjait, előlük menekülünk. Rettenetesen félek! Könyörgöm, ne dobj most ki, mert akkor megölnek…
Seth elkerekedett szemmel, hitetlenkedve bámult rám. Aztán megragadta a karomat, és húzni kezdett magával.
- Kérlek, ne! – sírtam el magam.
- Brethez megyünk, hallgass már el!
Nagyon gyorsan átértünk Bret lakrészéhez. Seth bekopogott, és ahogy barátja ajtót nyitott, bevonszolt magával az előszobába.
- Te mit tudsz erről a két csajról? – szegezte Bretnek a kérdést.
- Épp az előbb beszélgettem el Tinával.
A barátnőm kisírt szemmel nézett rám.
- Sajnálom – motyogta. – El kellett neki mondanom…
- Tényleg üldöznek benneteket? – vágott közbe ingerülten Seth.
- Igen. Emma volt barátja és az ő haverjai ki akarnak minket csinálni – szipogta Tina.
- Hát ez kurva jó! És minket mi a francnak kellett ebbe belekeverni? – csattant fel Seth.
- Shifty, nyugi – csitította Bret.
- Kérlek titeket, ne haragudjatok! Nem volt más lehetőségünk akkor, gyorsan kellett döntenünk – sírtam én.
- Most mi legyen, Bret? – fordult Seth a zenésztársához.
- Szerintem hadd maradjanak ma éjjelre! Hátha úgy sikerül lerázniuk azokat a faszfejeket. Nem lenne szívem kirakni a lányokat az utcára azzal a tudattal, hogy bajba kerülhetnek.
- Te meg az a lágy szíved… Jó, legyen. Gyere, kiscsaj!
Seth visszavitt a saját lakrészébe.
- Hát, jól hazavágtátok az esténket – morogta.
- Annyira sajnálom! Nem akartam, hogy ti is belekeveredjetek ebbe az egészbe.
- Kislány, engem kurvára nem rémiszt meg néhány kis nyikhaj, akik csak a lányokkal szemben keménykednek. Hidd el, durvább sztorikban is volt már részem. Én speciel ma este csak dugni akartam egy jót, mert már rohadtul rám férne egy kis kényeztetés. Ehelyett jöttök ti, meg a zűrös dolgaitok.
Elmázoltam a könnyeimet, és mélyet lélegeztem.
- Én… tényleg szívesen megadok neked mindent, amire vágysz…
- Ne erőltesd a dolgot, csajszi. Ilyen mimóza ábrázattól még Casanova hímtagja is lelohadna.
Szó nélkül a fürdőszobába rohantam. Magamra zártam az ajtót, lecsúsztam a padlóra, és zokogni kezdtem. Lehetne ez az egész ennél rosszabb? Veszélyben van az életem, hülyét csinálok magamból Seth előtt, aki ráadásul úgy bánik velem, mint egy kapcaronggyal.
Nem tudom, mennyi ideig sírtam ott összegörnyedve. Egyszer csak kinyílt a fürdőszoba ajtaja.
- Ne már, te lány – hallottam Seth hangját. A következő pillanatban lehajolt, felnyalábolt, és a karjaiban vitt az ágyhoz. Lefektetett, néhány másodpercre eltűnt, majd egy csomag zsebkendővel tért vissza. Remegő kézzel kifújtam az orromat, ő pedig leült mellém az ágyra.
- Figyelj, sajnálom – kezdte. – Durván beszéltem veled. Nem neked szólt a dolog, csak sok volt mostanában a szarság körülöttem, nem vagyok a helyzet magaslatán, és a legrosszabbkor találtatok be ezzel a dologgal.
- Semmi baj, én megértem – szipogtam. – Nem akartam így kiborulni, csak azt hiszem, besokalltam…
- Hidd el, ismerem az érzést. – Egy rövid időre elhallgatott, aztán így szólt: - Látom, hogy összeesel a kimerültségtől. Dőlj le, próbálj meg aludni, jó? Én még tévézem egy kicsit.
- Rendben – leheltem elhaló hangon. Tényleg nagyon megviseltnek éreztem magam. Ahogy elfeküdtem az ágyon, perceken belül mély álomba zuhantam…

*

„Mocskos ribanc! Megöllek téged és a kis barátnődet is!
Üldözés. Egyre kevesebb az erőm… utol ér… szúrás a hátamban…

- Hé… Ébredj, Emma!
Valaki finoman megrázta a vállamat.
- Ne bánts… - sírtam még félálomban, fejemet a párnába fúrva, azt sem tudva, hol vagyok.
- Nem bántalak. Nem bánt senki. Biztonságban vagy.
Lassú, elnyújtott simogatások a hátamon. Ahogy magamhoz tértem, belém nyilallt, hol is vagyok, és kinek az érintését érzem. Az oldalamra fordultam, és pirulva, zavartan néztem Sethre.
- Bocsánat… felébresztettelek? – motyogtam.
- Nem, nyugi, még ébren voltam. Rémálom? – kérdezte együttérzőn.
- Mondhatjuk – rebegtem halkan, és újabb könnycseppek törtek elő a szememből. Képtelen voltam abbahagyni a remegést. – Nagyon félek…
Seth közelebb húzódott hozzám, és a hajamat kezdte el cirógatni.
- Nyugodj meg – suttogta. – Csak álmodtál. Itt vagy egy tök menő lakosztályban, egy tök menő zenekar frontembere mellett. Elég elcseszett helyzet, de azért biztonságos.
Reszketeg hangon kuncogtam, mire ő is elvigyorodott. Fölém hajolt, és homlokon csókolt – aztán megcirógatta az arcomat, hüvelykujját végighúzta a számon, és elakadt a lélegzetem, ahogy ajkunk összeért. Épp csak egy pillanatig tartott, utána kicsit elhúzódott, és döbbenten néztünk egymásra.
- Seth… - leheltem. Ő újra rám hajolt, és forrón, mélyen csókolni kezdett. Kábán viszonoztam, miközben átfogtam a nyakát. Testünk összesimult, valósággal egymásba temetkeztünk. Alig bírtam felfogni, mi történik, úgy éreztem, tűzben lángol mindenem. Seth szenvedélyesen simogatott, ahol ért.
- Basszus… kívánlak – mormogta az ajkaim közé.
- Én is… én is téged – nyögtem halkan. Eszembe jutott, amit még az elején mondott, hogy ő alul szeret lenni, ezért összeszedtem az erőmet, és megpróbáltam feltápászkodni, hogy helyet cseréljünk. Ő azonban határozottan visszanyomott a hátamra.
- De hát…
- Most csak engedd el magad – vágott közbe Seth, és volt valami eddig ismeretlen gyengédség a hangjában, a tekintetében. Finom, könnyű csókokat lehelt a nyakamra, és nyelvével megcirógatta a hajlatot, mire jóleső borzongás és forróság futott végig rajtam.
Seth olyan imádattal és szenvedéllyel csókolta végig a testemet, hogy alig kaptam levegőt. Még sosem éltem át ilyesmit. Azt éreztette velem, hogy gyönyörű és kívánatos vagyok. Belevesztem ebbe az örvénybe, kihullottak a fejemből a gondolatok, csak a kezét, az érintéseit, a csókjait éreztem.
Felnyögtem, amikor a nemi szervemre hajolt, és nyelvheggyel ingerelni kezdte a csiklómat. Annyira érzékenyen reagáltam tapasztalt érintéseire, hogy nagyon hamar, robbanásszerűen elért az orgazmus.
Kisimogatta belőlem az élvezet utórezgéseit, aztán elfordult, és hallottam, amint óvszert vesz elő. Hamarosan fölém magasodott, kicsit megemelt a csípőmnél fogva, és lassan belém hatolt. Mindkettőnkből sóhaj szakadt ki, ahogy egyesültünk. Szorosan magához ölelt, és mozogni kezdett bennem. Szinte eszemet vesztettem attól a hihetetlenül jó érzéstől, ami elöntötte mindenemet. Tökéletesen feloldódtunk a szenvedély tüzében, összeforrtunk, kapaszkodtunk a másikba, csókoltuk és simogattuk egymást, miközben ő egyre hevesebb tempót diktált. Éreztem, ahogy növekszik bennem a nyomás, végül ismét elélveztem, amihez pár másodperc múlva ő is csatlakozott.
Később kimerülten pihegtünk egymás karjaiban.
- Nem hittem volna, hogy ilyen jó veled – szólalt meg halkan.
- Erre én sem számítottam. Azt mondtad, hogy a mimóza arcom…
- Tudom, tudom, és bocsánatot kérek. Nagyon ideges voltam, nem gondolkodtam. Bár azt hozzá kell tennem, hogy tényleg egy kis mimóza vagy – cirógatta meg finoman az arcomat.
- Sajnálom.
- Meg ne halljam még egyszer ezt a szót, kicsi lány! Ilyen vagy és kész. Csak azért jegyeztem meg, mert általában nem ilyen nőkkel hozott össze a sors.
- Hát, egy groupie nyomába nem érhetek – motyogtam szomorkás mosollyal. Eltartott magától, és nagyon komolyan nézett rám.
- Egyik groupie-vel sem volt még ilyen jó, mint most veled – mondta.
- Micsoda?
- Ők tényleg csak ürítésre vannak. Én hátradőlök, ők teszik a dolgukat, és kész. Feszültséglevezetésnek tökéletes. De te valami mást váltottál ki belőlem.
- Mit?
- Ahogy itt aludtál mellettem, és én néztelek… az járt a fejemben, hogy meg akarlak védeni. Ízlelni és érinteni, ölelni vágytalak. Évek óta nem éreztem ilyet senkivel kapcsolatban.
- Ezt most… ugye nem csak azért mondod, hogy megvigasztalj?
- Emma, az elmúlt órákban megtapasztalhattad, hogy fájdalmasan őszinte vagyok. Sosem hazudok.
- Akkor… köszönöm.
- De hadd kérdezzek valamit: egy ilyen nő mit keresett egy vadbarom mellett?
- Ez bonyolult…
És elmeséltem. Meghallgatott. Reagált, hozzászólt. Letörölte kibuggyanó könnyeimet. És ő is mesélt, az előéletéről, a nehéz szituációkról, a nyomásról, amit a normális életbe való beilleszkedés helyez rá. Órákon át beszélgettünk, végül egymás karjaiban aludtunk el, és már nem voltak rémálmaim.