- Mit?
- Egy videót. Arról, ahogy a pasi bántalmazza Emmát. Bizonyítékként akarták felhasználni a rendőrségen.
Seth keze ökölbe szorult.
- Mekkora egy mocskos féreg – sziszegte.
- Az. Engem is lesokkolt, pedig láttam már húzós dolgokat életem során. A kérdés az, hogy mit tegyünk?
- Hogy érted?
- Szerinted okos dolog lenne hagyni, hogy kisétáljanak az utcára, ahol bármikor elkaphatják őket ezek a rohadékok?
Seth hallgatott egy rövid ideig.
- Tegnap ilyenkor talán még azt mondtam volna, hogy leszarom, nem az én dolgom két idegen csaj sorsa. De hajnalban valahogy… Emmával közelebb kerültünk egymáshoz. Nem a szexre gondolok, bár az is kurva jó volt. Hanem úgy lelkileg. Sok mindenről elbeszélgettünk. Igazság szerint ennyire rég engedtem magamhoz közel valakit.
- Akkor ennek most örülünk? – mosolyodott el Bret.
- Nem tudom még. Nem szeretek ilyen szempontból kiszolgáltatott lenni, de azt hiszem, Emma sokkal rosszabb helyzetben van. És most már én sem lennék nyugodt, ha elengedném, tudva azt, hogy veszélyben van.
Egy időre mindketten a gondolataikba mélyedtek.
- Vigyük őket magunkkal! – szólalt meg hirtelen Bret.
- Tessék?
- A turnéra. Nincsen se nőnk, se kutyánk, se macskánk, de ha lenne, megtehetnénk, hogy társaságot viszünk az útra. Akkor már miért ne lehetnének ők azok?
- Ez nem rossz ötlet. Megerősíthetnénk a biztonsági rendszert, kiterjeszthetnénk rájuk is. Helyes csajszik, nem zavarnának sok vizet.
- És így hetekre biztonságban lennének.
- Igen.
- Szerinted belemennek?
- Nincs sok választásuk – vigyorodott el Seth, aztán elkomolyodva nézett zenésztársára. – Te, mikor lettünk mi ilyen lágyszívűek?
- Öregszünk, haver. Tudod… én ugyan nem beszélgettem túl sokat Tinával, de ő is megérintett bennem valamit. Kifelé keménynek mutatja magát, pedig szerintem valójában nagyon is törékeny.
- Hát, Emmáról ezt már nem mondhatjuk el, hogy kemény. Ő egy igazi mimóza. – Seth elmosolyodott. – De azt hiszem, épp ezt kedvelem benne.
- Nos, akkor ezt megbeszéltük. Szóljunk a turnésoknak, és beszéljünk a lányokkal is.
- Rendben! – Seth felhajtotta a maradék kávéját. – Megyek, megnézem Emmát, később találkozunk!

*

(Emma)

Amikor felébredtem, Seth felkönyökölve nézett engem.
- Jó reggelt – mondta.
- Neked is.
- Figyelj, kislány, nem kertelek, és a lényegre térek.
- Mennem kell, ugye? – motyogtam elhaló hangon, és igyekeztem elfojtani a könnyeimet.
- Ellenkezőleg.
- Tessék?
- Bret és én úgy döntöttünk, hogy jöttök velünk a turnéra. A biztonságiak így rátok is tudnak ügyelni. Igaz, hogy sok lesz az utazgatás, de el fog tartani néhány hétig, és azalatt talán lenyugodnak a kedélyek az exednél.
Felültem, és csak pislogtam.
- Ez… ez most komoly?
- Komolyabb nem is lehetne.
- De miért döntöttetek így? Mármint… nem értem.
Ő is felült, megfogta a kezemet, és a szemembe nézett.
- Tudom, hogy nagyon goromba voltam veled tegnap este. De aztán elkezdtük megismerni egymást. Érdekelsz engem. A hajnalban történtek után egyszerűen nem lennék nyugodt, ha most a sorsodra hagynálak. Úgyhogy mielőtt továbbutazunk, elugrunk a lakásotokhoz, hogy összeszedjétek a szükséges dolgaitokat. Rendben? – simogatta meg az arcomat.
Megbűvölten néztem őt. Éreztem, hogy reszket a szívem, és valami történik velem odabent.
Képtelen voltam válaszolni, csak a karjaiba borultam, ő pedig szorosan ölelt magához.
- Minden rendben lesz – súgta a fülembe.
- Köszönöm. Ez… annyira kedves tőletek…
- Hát, nekem is új, hogy jótét lelket játszom, úgyhogy érezd is magad kitüntetve – dörmögte, és a hajamba csókolt.
- Végül is, egyszer mindent ki kell próbálni – jegyeztem meg óvatosan, mire felnevetett.
- Bírlak téged, Mimóza! – borzolta össze a hajamat. Aztán elkomolyodva nézett rám. – De valamit tisztázzunk!
- Mit?
- Nem groupie-ként viszlek magammal. Egyszerűen csak jössz velem. Szóval ne érezd, hogy bármi olyan kötelességed lenne, jó?
Elpirultam.
- Öhm… jó, oké. De a hajnalit… én is akartam.
- Tudom. De hajnalban sem groupie-ként tekintettem rád. Ha így lett volna, nem kényeztetlek orálisan. Ilyesmit már jó régen csináltam – tűnődött el egy pillanatra, aztán visszanézett rám, egyenesen a szemembe. – Amellett, hogy nagyon megkívántalak, azt akartam, hogy neked is jó legyen.
- Az volt. Nagyon jó.
- Nekem is – mosolyodott el, aztán felállt az ágyról. – Nemsokára indulunk a cuccaitokért, csak még előtte reggelizzünk valamit, gyere!
- Rendben. – És ki tudja, először, de boldog mosoly terült szét az arcomon. Úgy éreztem, hosszú idő után valami jó is történhet velem.

*

(Tina)

Magamhoz térve hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Odakint már világos volt, tehát új nap kezdődött el. Lassanként minden eszembe jutott. Jack és a bandája, a hotel, Bret, aztán… Összevontam a szemöldökömet. Az utolsó emlékem szerint a fotelben voltam, ott nyomhatott el az álom. Mit keresek az ágyban? Halványan derengeni kezdett valami. Bret ölelése, mellkasának illata, simogatás a hajamon. Nyugtató szavak… aztán sötétség. Igen, Bret fektetett az ágyba. De vajon most hol lehet? Teljesen egyedül voltam a hálóban. Kikeltem az ágyból, benéztem a fürdőszobába, de az is üres volt.
Hány óra lehet? Keresni kezdtem a mobiltelefonomat, de azt sem találtam. Hová tehettem? Vagy Bretnél maradt, amikor megmutattam neki az üzeneteket?
Leültem az ágy szélére, és próbáltam gondolkodni. Vajon Emma az épületben van még? Lehet, hogy lent vár az előtérben. Mennem kellene. Lehet, hogy Bret is arra vár, hogy felszívódjak. Bár nem hinném, nem olyannak tűnik… és illene elköszönnöm tőle, kifejeznem felé hálámat, amiért maradhattunk éjjel.
Mielőtt elkezdhettem volna azon agyalni, hogyan tovább, kulcszörgést hallottam, majd kinyílt az ajtó.
- Jó reggelt – üdvözölt Bret.
- Jó reggelt!
- Bocs, hogy eltűntem, csak innom kellett egy kávét.
- Semmi gond. Nem láttad valahol a mobilomat?
- Itt van nálam. – Bret a nadrágzsebébe nyúlt, előhúzta a telefonomat, és felém nyújtotta. – Ne haragudj, amiért eltettem, de nem akartam, hogy ébredéskor szembesülj az újabb fenyegető üzenetekkel. Szerintem ne is nézd meg.
- Rendben…
Elvettem tőle a mobilt, és anélkül, hogy ránéztem volna a kijelzőjére, a táskámba süllyesztettem. Aztán mély lélegzetet vettem.
- Bret… köszönök mindent. Azt hiszem, most jobb, ha megyek, meg kell keresnem Emmát is.
- Várj! – fogta meg a karomat Bret.
- Igen?
- Shifty és én gondolkodtunk. Volna egy ötletünk.
- Éspedig?
- Gyertek velünk a turnéra!
Elkerekedett szemmel néztem rá.
- Mi?
- Magunkkal vinnénk benneteket. Még hosszú hetekig eltart, és megerősített biztonsági rendszerünk van, ami rátok is kiterjedne.
- De én… én nem akarok ott zavarogni, pláne még jobban belekeverni titeket a zűrös dolgainkba. Nem, én…
- Tina! – vágott közbe Bret határozottan. – Tedd most félre a hiúságodat, és gondold végig a dolgokat. Életveszélyben vagytok. Kérlek, fogadd el a segítséget, nem akarjuk, hogy bajotok essen.
Alig akartam elhinni, ami történik. A fiúk tényleg magukkal akarnak vinni minket? Vállalnának ekkora felelősséget értünk?
- Emma… ő…
- Jól van. Shifty épp most beszél vele.
- Még mindig haragszik ránk?
- Dehogy is! Ha így lenne, akkor nem bólintott volna rá erre az ötletre. Ő is segíteni akar nektek, és úgy láttam, igencsak megkedvelte Emmát.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
- Akkor… akkor rendben. Nagyon köszönöm, én el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok.
- Nem kell köszönni – mosolygott rám Bret. – Reméljük, mire visszaérünk ide, elcsitulnak valamelyest a kedélyek.
- Reméljük.
- Nemsokára elugrunk a cuccaitokért, és még ma este továbbutazunk. Ha gondolod, megkereshetjük Emmáékat, hogy ti is beszélhessetek.
- Az jó lenne!
- Akkor gyere – hívott, és kimentünk a lakrészből.
A folyosón összefutottunk Seth és Emma kettősével. Barátnőmmel rögtön egymáshoz siettünk, és szorosan összeölelkeztünk. A fiúk diszkréten arrébb sétáltak.
- Jaj, te nő! Annyira aggódtam érted! Mondd, jól vagy? Minden oké? – zúdítottam rá a kérdéseket, miközben eltartottam magamtól, hogy megnézhessem, milyen állapotban van. Tegnap este még halálsápadt volt és minden ízében remegett, de most valahogy… kisimultabbnak és nyugodtabbnak tűnt.
- Jól vagyok – felelte Emma, és mosolygott.
- Ugye Seth hamar megnyugodott? Be kell vallanom, féltettelek tőle, főleg amikor berontott dühöngve…
- Seth nagyon kedves hozzám – jelentette ki, és elpirult, amin meglepődtem. Ám még mielőtt erre rákérdezhettem volna, közelebb hajolt, és fojtott hangon kérdezte:
- Mit szólsz a fiúk ötletéhez?
- Hát, nagyon váratlanul ért.
- Ugye igent mondtál Bretnek? – nyugtalankodott. – Mert hát… én rábólintottam a dologra, sőt, annyira örülök ennek…
- Nyugi, én is beleegyeztem. Még jó!
- Annyira drágák…
- Hogy ezt így bevállalják értünk…
- Pedig nem is ismernek minket, mégis…
- Iszonyat rendesek, ez már tegnap kiderült.
- De tényleg, hogy lehetnek ennyire…
- … Jó pasik, szexi bikák? – segítette ki Seth Emmát, miután odaosont hozzánk fülelni. – Csak nem rólunk van szó?
Mindketten erősen elpirultunk.
- Ó, azok a híres női csevejek! – csatlakozott hozzá Bret is, és a két fiú diadalmasan vigyorgott.
- Amiket férfiaknak nem szokás kihallgatni – tettem hozzá, és mind a négyen felnevettünk.
Furcsa… alig néhány órája ismertük egymást, mégis úgy tudtunk beszélni és poénkodni, mintha ezer éve cimborák lennénk. Egyre izgatottabban tekintettem előre, várva közös utunkat.