- Mintha valami alakulna Tináék között – jegyeztem meg, miután beléptünk a hotelszobába.
- Igen, én is észrevettem, hogy elég bárgyún néznek egymásra.
- Bárgyún! – nevettem fel.
- Hát de nem? – vigyorgott Seth. – Mint a zs-kategóriás romantikus filmekben, amikor még csak szégyellős, lapos oldalpillantásokkal méregetik egymást, megy a bájolgás meg a tetszelgés, közben pedig mindenki tudja, hogy úgyis dugni fognak előbb-utóbb.
Ez szöget ütött a fejemben.
- Szerinted ők… - Elharaptam a mondat végét. Seth vállat vont.
- Nem tudom. A te barátnőd. Ne mondd, hogy nem szoktátok kibeszélni az ilyesmit!
- Pedig nem szoktuk. Ritkán jön köztünk szóba ez a téma.
- Hah! Bezzeg köztünk, srácok között! Bár Bret nem annyira közlékeny, nekem nagyobb a pofám.
- Várjunk csak! – kaptam fel a fejemet. – Te elmondtad Bretnek, hogy mi ketten azon a hajnalon lefeküdtünk?
- Még jó!
- Basszus! De ne már! – idegeskedtem. – Mégis mikor? És miért?
- Mert szóba jött, másnap reggel. Amíg ti aludtatok, mi meg lementünk kávézni. Eldumáltunk arról, mi legyen veletek. Akkor meséltem Bretnek, hogy az elején ellenérzéseim voltak veled kapcsolatban, amit ugye ő is tapasztalt, de hajnalban ez megváltozott. És igen, akkor megemlítettem, hogy volt szex. De nem csak ezt meséltem el, hanem azt is, hogy rég engedtem ennyire közel magamhoz valakit.
Elpirultam, és lehajtottam a fejemet.
- Szóval nincs ok az aggodalomra, Mimóza – simogatta meg az arcomat Seth. – Egyébként aznap reggel én is rákérdeztem, megvolt-e neki a kis barátnőd, és azt mondta, nem volt kedve döngetni. Aztán hogy azóta mi van, nem tudom.
- Igen, Tina mesélt arról az éjszakáról, hogy Bret nem akart nőtársaságot aznapra, ezért el akarta őt küldeni, emiatt volt kénytelen beavatni őt az igazságba.
- És nem dicsekedtél el vele, hogy bezzeg neked milyen egetrengetően jó szexben volt részed?! – sápítozott Seth megjátszott felháborodással.
- Jaj már! – nevettem fel.
- Most miért? Hátha vérszemet kap, és rámászik Bret haverra.
- Seth! – szóltam rá játékosan, mire vigyorogva hátrált.
- Oké, oké, megyek zuhanyozni! – Ezzel a fürdőszobába ment.

Széles mosollyal ültem le az ágyra. Rég éreztem ennyire jól magam, mintha kicseréltek volna. Néhány nappal ezelőtt még az életemért aggódtam, most azonban elengedtem magam, és hagytam, hogy sodorjon az ár. Így pedig, hogy nem kellett gondolkodni, sokkal könnyebb volt minden. Nem akartam és nem is mertem belegondolni, mi lesz a turné után. Még hetek vannak hátra addig. Csak élni akartam, és ha már a fiúk elhoztak minket magukkal, nem lenne jó dolog aggódással és sírással tönkretenni az utat.
Beletemetkeztem egy magazinba, de reflexszerűen felnéztem, amikor Seth kijött a fürdőszobából. Hirtelen elakadt a lélegzetem. A felsőteste meztelen volt, és mindössze egy törölközőt csavart maga köré. Képtelen voltam levenni róla a tekintetemet.
- Mitől lettél ilyen piros? – kérdezte Seth.
- Hát… ööö… én csak… - hebegtem zavartan.
Összevont szemöldökkel vizslatott, majd elvigyorodott.
- Te rám gerjedtél! – jelentette ki. – Valld csak be!
- Basszus! – Lesütöttem a szememet. – Jó, hát nem vagyok fából…
- Azt tudom. Még emlékszem az első éjjelünkre – jegyezte meg Seth, és szemtelen mosollyal lehuppant a kanapéra.
Az első éjszaka, igen… Csak a gondolatától is megreszkettem. Annyira jó volt… titkon sokat álmodoztam arról az együttlétről. De hát ezt csak nem tárhatom Seth elé! Ugyanakkor… mindketten vonzódunk egymáshoz, ez tény. Miért ne érezhetnénk jól magunkat együtt… „úgy” is? Eszembe jutott, amit Seth annak idején mondott, hogy alul szeret lenni. Talán megpróbálhatnám…
Összeszedtem minden bátorságomat, és ránéztem.
- Seth, én… gondolkodtam – kezdtem.
- És milyen volt? – érdeklődött Seth faarccal. Hitetlenkedve bámultam rá, aztán kitört belőlem a nevetés, amihez ő is csatlakozott.
- Na, de ne hülyüld el! – próbáltam meg visszatérni a komolysághoz.
- Pedig olyan jól áll neked, ha mosolyogsz!
Elpirultam a bóktól, a szívem boldogan kalapált. De nem hagyhatom veszni a pillanatot! Lehet, hogy ha most meghátrálok, többé nem merek előhozakodni vele.
- Szóval… azon gondolkoztam, hogy… - Mély levegőt vettem, aztán kiböktem: - Megpróbálnám veled úgy, hogy én vagyok felül.
Seth pislogás nélkül, kővé dermedve bámult rám. Megrémültem. Talán mégsem kellett volna? Úristen, mit műveltem! Lehet, hogy nem is vagyok rá képes, csak bénáznék, elrontanám, és ezzel őt is felidegesíteném.
- Bocsánat, én… - nyögtem ki tehetetlenül. – Lehet, hogy ez rossz ötlet, tudom, csak úgy eszembe jutott, és…
- Baszki! – szólalt meg végre Seth. – Ha tudnád, hogy milyen képek villantak most be az agyamba! Ne játssz a ketyegőmmel, csajszi, öreg vagyok már ehhez.
Idegesen kuncogtam.
- Hát, ez azért váratlanul ért – ismerte el ő. – De… tényleg szeretnéd megpróbálni? Valóban ezt akarod?
- Én… igen. Csak félek, hogy elrontok valamit, és nem akarom, hogy dühös legyél, mint az első éjszakán – horgasztottam le a fejemet.
Hallottam, ahogy felkel a fotelből, aztán éreztem, hogy leült mellém. Megérintette az arcomat, és finoman felemelte a fejemet.
- Majd segítek – mondta lágyan. – Dühös meg pláne nem leszek, emiatt ne aggódj. Hiszen azóta már sok minden változott, és tudom, hogy még sosem csináltad így.
- És ha béna leszek?
- Nem leszel az. Ha pedig mégsem megy, helyet cserélünk – kacsintott.
- Oké…
- Ez a beszéd – mosolygott, majd hirtelen ledöntött az ágyra, és fölém került.
- Seth, te meg mit…
- Bemelegítelek egy kicsit – mormogta, azzal rám hajolt, és forrón megcsókolt. Az eddig elfojtott vágy váratlanul robbant a testemben. Éhesen viszonoztam a csókját, annyira hiányzott, és sokkal jobb, mint amire emlékeztem…
Kicsit elhúzódott tőlem, és felgyűrte a pólómat.
- Túl vagy öltözve, Mimóza – jegyezte meg vigyorogva, és gyorsan megszabadított a ruháimtól. Némán nézte végig meztelen testemet.
- Ne bámulj így – pirultam el, és próbáltam takarni magam, de ő elhúzta a kezemet.
- Gyönyörű vagy! Azon az éjjelen nem is volt alkalmam ezt megfigyelni, meg sötét is volt.
- Nem is vagyok gyönyörű…
- De igen. Minden porcikád csodaszép – suttogta, aztán a nyakamtól kezdve édes csókokat hintett végig a bőrömön. Reszkettem az izgató érzéstől.
- Imádom a bőrödet – súgta, és lehelete jólesően cirógatott. Éreztem, ahogy libabőrössé válok.

Seth hozzám bújt, simogatott és csókolt, lassan, fokozatosan, szenvedélyesen. Hátrahajtott fejjel, halkan nyögdécseltem. Hogy ez mennyire csodálatos…
Megmarkolta a melleimet, finoman masszírozta, nyelvével pedig a bimbókat ingerelte. Elöntött a forróság. Csókjai továbbhaladtak a hasamon, ajkai édesen cirógatták az oldalam hajlatát, kezei a belső combomat simogatták. Aztán visszaindult felfelé, újra végigcsókolta a testemet, majd lecsapott a számra. Hosszasan és mélyen csókolóztunk, míg végül megragadott, és magához ölelve fordult velem egyet, így fölé kerültem. A szenvedélytől kábán bámultam rá, ő pedig biztatóan mosolygott.
- Emeld meg a csípődet – suttogta, majd amikor engedelmeskedtem, egyik kezével lenyúlt, és éreztem, amint hímtagját a hüvelyem bejáratához illeszti.
- Most ereszkedj rá! – mondta, én pedig leengedtem magam, és lassan kitöltött odalent. Sóhaj szakadt ki belőlem.
- Ülj fel óvatosan – nyögte átszellemült arccal. Megtámasztottam kezemet a mellkasán, és ülőhelyzetbe küzdöttem magam. Megfogta a csípőmet.
- Emeld meg magad, aztán ereszkedj vissza.
 Engedelmeskedtem, lassan mozogtam fel-le. Furcsa, szokatlan, de jó érzés volt. Mintha most én lennék a domináns fél. Imádtam nézni Seth arcát, ahogy lehunyt szemmel élvezi, amit csinálok. Néha rosszul mozdultam, de segített visszazökkenteni, engem pedig egyre jobban elkapott a szenvedély. Gyorsítottam a tempón, újra és újra meglovagoltam őt, kapkodó sóhajaink összekuszálódva töltötték meg a szobát.
Mivel ez a póz még új volt nekem, ezért egy idő után elfáradtam is kifulladtam. Seth ekkor leemelt magáról, és a hátamra fektetett. Fölém kerülve újra belém hatolt, és gyors, tempós mozdulatokkal folytatta az együttlétet. Hangosan nyögdécseltem, kapaszkodtam a vállába, fejemet jobbra-balra dobáltam. Nem igaz… hogy tud ez a férfi ilyen érzéseket, ekkora szenvedélyt kiváltani belőlem?
- Csodálatos… nő… vagy – nyögte Seth, minden szónak egy újabb mélyre döféssel adva nyomatékot.
- Jó ég, Seth… - Éreztem, ahogy nő bennem a nyomás, ahogy közeledik az orgazmus. Még gyorsabb tempóra váltott, én pedig a nevét sikoltva robbantam, elélveztem, szárnyaltam. Ő is csatlakozott hozzám, majd zihálva rám borult. Reszkető kézzel kapaszkodtam a vállába, és olyan szorosan bújtam hozzá, ahogy csak tudtam.
- Annyira jó veled – suttogta Seth, és lágy puszikat lehelt az arcomra, nyakamra.
- Veled is – leheltem. – Kicsit… meg is rémiszt, hogy ekkora hatással vagy rám.
- Engem is – mondta Seth őszintén, és felemelve fejét mélyen a szemembe nézett. – Tudom, mit érzel. Kiszolgáltatottá és sebezhetővé tesz, ugye?
- Igen – hebegtem. Hogy lehet, hogy így rátapintott?
- Én ugyanezt élem meg veled kapcsolatban, Emma. Rég voltam ennyire… nyitott, elérhető valaki számára, rég engedtem így el magam bárki társaságában. És én is félek, mint te. – Seth komolyan csillogó tekintete az enyémbe fúródott. – De azt megígérhetem, hogy én nem élek vissza a bizalmaddal, és nem foglak bántani. Rendben?
- Rendben. Köszönöm. És… én sem foglak téged.
- Tudom. Hiszek neked – mosolyodott el Seth. Legördült rólam, és magához húzva szorosan átölelt.
Néhány percig csendben feküdtünk egymás karjaiban.
- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg Seth.
- Persze.
- Miért pont a Drowning?
Egy pillanatig nem értettem a kérdést, aztán leesett. Hát persze, amikor Tina elkotyogta.
Mély lélegzetet vettem.
- Tudod… egy nagyon nehéz életszakaszomban rengeteget segített nekem az a dal. Ezért a mai napig kedves a szívemnek.
Seth rövid ideig hallgatott.
- Hát, mindenesetre az megnyugtató, hogy nem csak a Butterfly című förmedvénnyel hagytunk nyomot az emberekben – jegyezte meg végül, mire halkan felnevettem.
- Én azt a dalt annyira nem szeretem – feleltem óvatosan.
- Én sem, nyugi.
Ezen már együtt kacagtunk. Boldogan hajtottam a fejemet Seth mellkasára. Még ha sokáig nem is mertem szembenézni a dologgal, de már tudtam, hogy szeretem őt.