- Mi az? – kérdeztem. Bret összevonta a szemöldökét.
- Olyan… egy pillanatra úgy néztél rám, minha attól félnél, hogy bántani foglak. Aztán viszont megkeményedtek a vonásaid, és felvetted a groupie-álarcot.
Döbbenten pislogtam. Hogy lehet, hogy ennyire belém lát, ennyire kiismeri magát az arcomon, a tekintetemen? Ez eddig még senkivel nem fordult elő.
Bret felemelt, átvitt az ágyhoz, és leültetett a szélére. Helyet foglalt mellettem, aztán a szemembe nézett.
- Kérdeznék valamit.
- Igen?
- Kényeztettek már téged valaha?
Elakadt a lélegzetem. Azt hittem, rosszul hallok.
- Tessék?
- Szeretkeztek már veled? Élvezted bármikor is az együttléteket?
Csak bámultam rá. Hogy élveztem-e? Dehogy. A szex számomra mindig is egy szükséges rossz volt, valami, ami kell a túléléshez, amit bevethetek, amivel fizetek – egy kellék az életemhez.
- Nos? – kérdezte halkan.
- Nem igazán – vallottam be végül.
- Sejtettem.
- De… miért kérdezed?
Bret közelebb csúszott hozzám, és két kezébe fogta az arcomat.
- Gyere ide – suttogta, azzal magához húzott, és finoman megcsókolt. Megreszkettem. A csókja… annyira gyengéden, annyira lágyan érintett az ajkaival, mégis átforrósodott mindenem. Kábán viszonoztam. Nem tudom megmondani, mennyi ideig csókolóztunk, míg végül abbahagyta, és az arcomra hintett finom puszikat.
- Kényeztetni akarlak, Tina – súgta a fülembe. Remegtem.
- Hogy… tessék? – hebegtem esetlenül.
Bret arca súrolta az enyémet, aztán újra az ajkaimnak suttogott.
- Megmondtam, hogy nem foglak használni. Nem kell tőlem félned… csak engedd el magad.
Újra megcsókolt, ugyanolyan gyengéden, és én éhesen szívtam magamba ezt az új érzést. Annyira jólesett… éreztem, ahogy elernyed a testem. Elfektetett az ágyon, fölém hajolt, és a nyakamba temette az arcát. Apró, lágy puszikkal kényeztetett, fokozatosan haladva a hajlat felé, remegésre késztetve mindenemet. Libabőrössé vált a bőröm, és halk nyögés szakadt ki belőlem, amikor elért a hajlathoz, és végigcsókolta, nyelvével cirógatta. Basszus, ez… ilyet még senki nem csinált velem. Harapdálták már sokan a nyakamat, meg szívogatták, de ez a lágy, fokozatos csókolgatás… ez eddig teljesen ismeretlen volt számomra. Bret áthajolt a másik oldalra, és ott is végigcsinálta ugyanezt, én pedig éreztem, hogy az ölem forrósodni kezd.
Lassan vetkőztetett, szinte észre sem vettem, ahogy eltűnnek rólam a ruhadarabok. Ahol csak felbukkant meztelen bőröm, végigcsókolta, miközben ujjhegyeivel gyengéden cirógatott. Úgy éreztem, nemcsak a testemet mezteleníti le, hanem a lelkemet is. Elgyengültem, annyira, ahogy még sosem, agyamat elborította a köd, testem kitárulkozva hagyta magát.
Bret ráhajolt a mellemre, nyelvével ingerelni kezdte a bimbókat. Nyoma sem volt a durva szenvedélynek. Én eddig mindig azt éreztem a szex előtti érintésekben, hogy a férfiak elveszik maguknak, amit akarnak. Szopogatnak, szívogatnak, mert nekik ez kell. Kisemmiznek, használnak. Bret azonban nem elvett, hanem adott. Mindenütt beborítottak édes csókjai, finom simogatásai. Elvesztem. Nem groupie voltam, hanem egy lány, akit szeretgetnek. Hihetetlen, hogy ezek a lágy érintések ilyen hatással voltak rám… a lábam között egyre erősödő sajgást éreztem, ami lassan elviselhetetlenné vált. Nyöszörögtem, testem remegett, beleolvadtam valami selymes burokba, kihullott minden gondolat a fejemből, csak az érzés maradt és az élvezet.
- Bret… - nyögtem halkan. Ő lassan elért az ölemhez. Végigcsókolta mindkét belső combomat, aztán egy lélegzetvételnyi szünet után ajkai forrón rátapadtak a csiklómra.
- Úristen – sóhajtottam önkéntelenül. Aztán nagyon lágy, szinte alig érezhető cirógatások következtek. Nyelvének hegyével épp csak érintett odalent, és ez őrjítő módon fokozta a sajgást. Úgy éreztem, tűzben égek el. Nem állt le, finoman ingerelt, közben egyik kezét lecsúsztatta a combomról. Cirógatást éreztem a hüvelyemnél, majd lassan belém mélyesztette az egyik ujját.
- Igen… - nyöszörögtem. Ez a két inger együtt… a nyelvének lágy simogatása a csiklómon, az édes masszírozás a hüvelyemben, leírhatatlanul csodálatos volt. Egyre nagyobb nyomást éreztem az ölemben, ami kiszabadulni vágyott. Nem értettem, mi történik, csak azt tudtam, hogy még többet szeretnék… egyszerre akartam, hogy örökké tartson, és hogy enyhüljön végre az az édes sajgás… Bret kicsit gyorsított a tempón, nyelve fel-le mozgott, ujja pedig ki-be, és egyszer csak mintha robbant volna valami odalent, teljesen elvesztettem a fejem, hangosan nyögdécseltem, testem vonaglott, lelkem darabokra hullott. Elnyelt az örvény, ő pedig nem engedett el, még ingerelt, kifacsarta belőlem az élvezet utolsó rezgéseit is.
Ernyedten feküdtem, és hirtelen elveszettnek éreztem magam, ölelésre vágytam, Bretre vágytam, arra, hogy magamban érezhessem őt…
Ahogy fölém hajolt, kétségbeesetten kaptam utána.
- Bret, kérlek…
- Mit? – suttogta a hajamat simogatva. – Mit szeretnél?
- Én… téged – nyögtem ki elhaló hangon. – Vágyom rád…
Homlokon csókolt, majd elhúzódott egy kicsit, ledobta magáról a ruháit, és hallottam az óvszeres tasak szakadását.  
Fölém helyezkedett.
- Én is vágyom rád – lehelte, miközben lassan belém hatolt. – Nem a groupie-ra, hanem rád…
Ahogy kitöltött, megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat. Összesimultunk, egymásba kapaszkodtunk, és ahogy mozogni kezdett bennem, sosem tapasztalt élvezet áradt szét a testemben. Miközben szeretkeztünk, nézte az arcomat, a szememet, és pillantásából valami végtelen gyengédség áradt… Soha nem éltem át ehhez foghatót. Egyek voltunk. Nem egy üres örömlányként feküdtem ott, hanem egy szeretett nőként. Ő pedig figyelt rám, csókolt és simogatott végig, amíg ki nem teljesedett együttlétünk.
Amikor elélvezett, rám borult, én pedig a nyakába temettem az arcomat, és a vállába kapaszkodtam. Éreztem, hogy könnycseppek buggyannak ki a szememből. Néhány másodperc múlva kihúzódott belőlem, mellém feküdt, és szorosan magához ölelt.
- Én… ez… - hüppögtem, mint egy idióta. Dühösen kentem szét a könnyeimet. – Basszus, ne haragudj!
- Csss… - Bret a hajamba simított, és erősen fogott magához. – Nincs semmi baj.
- Annyira… csodálatos volt – sírdogáltam halkan. – Olyan… elveszettnek érzem most magam…
- Tudom. De itt vagyok. Vigyázok rád.
Néhány percig csöndben feküdtünk egymás karjaiban. Hagyta, hogy kisírjam magam, dédelgetett, simogatott, gyengéd volt és figyelmes.
- Köszönöm – rebegtem végül. – De… miért kaptam ezt?
Kicsit eltartott magától, és komolyan nézett rám.
- Azért, mert kijárt már neked. Úgy tekintesz magadra, mint egy groupie-ra, teljesen magadénak érzed már ezt a szerepet, pedig te ennél sokkal több vagy. Egy csodálatos, jó ember, aki az életét is kockára tette, hogy mentse a legjobb barátnőjét.
Döbbenten néztem rá. Erre eddig nem gondoltam. Pedig tényleg abban a tudatban éltem, hogy egy érzéketlen, rossz ember vagyok, aki él a lehetőségekkel, amikor tud. Annyira védtem a lelkemet másoktól, hogy végül teljesen elveszítettem önmagammal a kapcsolatot. Bret azonban kibontott ebből az álcából, lemeztelenített, és aztán nem hagyott magamra, hanem kimondhatatlan örömöt szerzett nekem.
- Senki nem tett még ilyet értem – suttogtam.
- Az a világ szégyene, nem a tiéd – felelte, és újra magához ölelt. Úgy bújtam hozzá, mint még soha senkihez, mintha az életem múlna rajta. Tudta, érezte, mi zajlik bennem, mert még szorosabban átfogott és jólesően simogatta a hátamat.
- Csodálatos vagy, Tina – súgta.
- „Te vagy csodálatos” – gondoltam, de képtelen voltam megszólalni. – „Te vagy csodálatos, és ezt sosem felejtem el neked…”
Éreztem, ahogy egyre elálmosodom. Befészkeltem magam a karjaiba, és elaludtam…