- … és ennyi! – intett a szerkesztő. – Ezt most többszázezer ember élőből kísérte végig. Bátor kislány vagy – veregette meg a vállamat.
Hamarosan dörömböltek az ajtón.
- Nyisd ki, te mocskos ribanc! – hallottam Jack őrjöngő hangját. – Kicsinállak, megértetted? Kicsinállak!!!
Sokáig üvöltözött és rángatta az ajtót, én pedig összegörnyedve zokogtam.
- Nyugodj meg, a biztonságiak és a rendőrök hamarosan közbelépnek – mondta a szerkesztő.
Nemsokára tompa zajként hallottam, ahogy a rendőrség megérkezik, és letartóztatják Jacket, valamint elfogató parancsot adnak ki a társai ellen is, akik minket üldöztek. A televízióból, élő adáson keresztül követtük a fejleményeket, egy-két órán belül mindenkit elfogtak. Úgy éreztem, hatalmas kő esik le a szívemről. A velem készült riport futótűzként terjedt a csatornákon, az interneten, mindenütt.
Néhány óra múlva kopogtattak. A szerkesztő kinézett a kukucskálón, majd halvány mosollyal ajtót nyitott. Seth állt ott.
Hatalmasat dobbant a szívem. Reszketve felálltam az ágyról.
- Seth… - hebegtem, mire ő átszelte a szobát, és mielőtt még felfoghattam volna, mi történik, forrón, hevesen megcsókolt. Felnyögtem, kétségbeesetten kapaszkodtam a vállába, és viszonoztam. Ez a valóság? Seth tényleg itt van velem? Istenem, azt hittem, soha többé nem érezhetem a csókjait…
A szerkesztő diszkréten kivonult, és az ajtó előtt őriztek minket tovább.
- Hogy kerülsz ide? – kérdeztem könnyes szemmel, amikor ajkaink elszakadtak egymástól. – Én azt hittem…
- Nem utaztunk tovább, mert lemondtuk az utolsó turnéállomást. Égen-földön kerestünk, te őrült lány, Tina sírt, én tiszta ideg voltam… Hogy gondolhattad, hogy ennyire nem vagy fontos senkinek? – szidott le, de hangjából hiányzott az él, és még mindig szorosan tartott, mint aki el sem hiszi, hogy ott vagyok a karjaiban.
- Én csak nem akartam, hogy bajotok essen. Nem érted? Belehaltam volna – zokogtam.
- Én meg a hiányodba halok bele, a bizonytalanságba, hogy hol vagy, bántott-e valaki… Istenem, Emma! – Seth újra csókolni kezdett. Úgy ízleltük egymást, mint az éhezők, elkeseredetten kapaszkodtunk a másikba. Képtelen voltam abbahagyni a sírást, olyan csodálatos érzés volt vele lenni, és kis híján elveszítettem őt…
- Ne sírj, én drága Mimózám – csitított Seth, és lecsókolta a könnyeket az arcomról.
- Annyira fáj, hogy erre kényszerültem, én nem akartalak megbántani, és…
- Cssss… most már vége van. Elkapták azt a rohadékot meg a brancsát, és én soha többé nem engedem senkinek, hogy bántson téged. Szeretlek, Emma.
- Tessék? – néztem fel rá. – Komolyan mondtad?
- Igen. Egyszerűen nincs értelme tovább tagadnom, hogy belédszerettem.
- Seth! – bújtam hozzá sírva, ő pedig szorosan átölelt, és elnyújtott mozdulatokkal simogatta a hátamat.
- Annyira bátor voltál, hogy ezt az egészet így felvállaltad, és kiálltál vele a nyilvánosság elé. Hihetetlenül büszke vagyok rád – suttogta.
- Értetek tettem… valahogy üzenni akartam nektek, tudatni, mi is történik… basszus, megőrültem nélküled, annyira hiányoztál – zokogtam. Egyszerűen alig bírtam lecsillapodni.
- Te is nekem, nagyon. De most már itt vagyok, és el sem engedlek többé. Nyugodj meg, kicsi lány.
Ismét csókolózni kezdtünk, és teljesen belefeledkeztünk a másikba. Ledőltünk az ágyra, összesimultunk, öleltük és simogattuk egymást.
- Ez így nem lesz jó, te lány – húzódott el Seth lihegve. – Ha nem állunk le, itt és most magamévá teszlek. Bármikor ránk nyithatnak, tartogassuk ezt későbbre.
Felkeltünk, és igyekeztünk lecsillapodni, bár engem abban a pillanatban senki más nem érdekelt, csak ő… vele akartam lenni, oda akartam neki adni magam ott, abban a pillanatban. De az tényleg nem lenne jó, ha ránk nyitnának.
- Gyere! – fogott kézen Seth. – Most át kell verekednünk magunkat egy rakás bámészkodón és újságírón, de utána végre nyugiban leszünk.

*

Amikor visszaértünk a hotelbe, Tina sírva ugrott a nyakamba.
- Te bolond, te idióta! – zokogott. – Annyira aggódtam érted! Folyton az járt a fejemben, hogy Jack megtalált téged és…
- Sajnálom! – sírtam én is. Nem akartam őt ennyire kiborítani. – Úgy éreztem, nincs más választásom, egyszerűen féltettelek titeket.
- Soha többé ne csinálj ilyet! – parancsolt rám.
- Nem fogok, ígérem!
- Tina, nyugodj meg! – lépett oda Bret. – Látod, egyben van, most már nem lesz semmi baj. Örülök, hogy megvagy, csajszi – fordult felém, és ő is megölelt.
- Köszönöm, Bret!
Amikor kibontakoztam az öleléséből, Seth-et kerestem a tekintetemmel. Ő is engem nézett. A pillantásában ott volt minden. Az aggodalom, a megkönnyebbülés… a szerelem.
- Nem bánjátok, ha…? – intett feldúltan a szobánk felé.
- Dehogy, menjetek nyugodtan!
Tina még egyszer megszorította a kezemet, aztán Seth és én elvonultunk.
- Jó sok galibát okoztam akaratlanul – rogytam le kimerülten az ágyra. Ő is leült mellém.
- Most már ne foglalkozz vele. Az a lényeg, hogy újra itt vagy velünk. – Egy pillanatra elhallgatott, aztán fojtott hangon hozzátette: - Amikor nem találtalak, ezernyi kép villant át az agyamon. Először azt hittem, egyszerűen csak elhagytál, hogy ennyi volt minden, még az is felsejlett bennem, hogy… hogy kihasználtál, de ezt azonnal elhessegettem. Ismerlek már annyira… Aztán valami rossz érzésem támadt, és iszonyatosan aggódtam érted. A hiányod, az, hogy nem tudom, merre vagy és mi van veled, ráébresztett a valódi érzéseimre, arra, mennyire fontos vagy nekem.
Mélyet lélegzett, én pedig nekidőltem, és a vállára hajtottam a fejemet.
- Aztán, amikor láttalak a tévében – folytatta – És lejátszották azokat a felvételeket, ahol Jack, az a barom állat, bánt téged, olyan indulat kerített hatalmába, mint amilyen talán még soha. Úgy éreztem, helyben agyon tudnám verni azt a rohadt férget, amiért kezet emelt rád. És utána meghallottam, amit nekem üzentél. Hogy szeretsz.
- Szeretlek – suttogtam. Seth odafordult hozzám, két kezébe vette az arcomat, és homlokát az enyémnek döntötte.
- Én is szeretlek, Mimóza – súgta az ajkaimnak, aztán olyan finoman csókolt meg, ahogy eddig még sosem. Átkaroltam, és éhesen viszonoztam.
Sokáig, lassan, ráérősen csókoltuk egymást, ízlelve a másikat. Aztán Seth kicsit elhúzódott, és finoman az ágyra döntött. Fölém hajolt, újra csókban forrtunk össze, közben keze felfedezőútra indult a testemen. Reszkettem finom érintései alatt, ő pedig lassan lesimogatta rólam a ruhát. Mire észbe kaptam, meztelenül forrtunk össze. Éreztem forró lélegzetét a bőrömön, ahogy szenvedélyesen csókolt, ahol ért. Lenyúlt a lábam közé, és cirógatni kezdte az ölemet. Sóváran felnyögtem. Szabad kezével magához szorított, miközben jólesően birizgálta a csiklómat, aztán egyik ujját a hüvelyembe csúsztatta. Egyre jobban eluralkodott rajtam a vágy, éreztem, ahogy a feszültség gyülemlik odalent.
- Kérlek… - nyögtem, mire ő gyorsított a tempón, hamarosan pedig robbanásszerűen ért az orgazmus, hátam ívbe feszült, fejemet hátradobtam, és belevesztem ebbe a gyönyörű, mély örvénybe. Seth végigcsókolta a nyakamat, miközben nyugtatóan simogatott odalent, amíg le nem csillapodtam. Aztán fölém magasodott, és belém temetkezett. Úgy forrtunk össze, mint két tökéletes fél, akik egymáshoz tartoznak. És ebben egyre biztosabb voltam. Seth-nek jönnie kellett az életembe. Én az övé vagyok, hozzá tartozom, soha senki nem tett ennyire boldoggá, mint ő.
Lassan, elnyújtott mozdulatokkal tett magáévá, és közben úgy nézett engem, mint aki attól fél, eltűnök. A nyaka köré fontam a karjaimat, összesimultunk, együtt mozdultunk, együtt lélegeztünk. Kapkodó sóhajoktól és nyögdécselésektől telt meg a szoba, a levegő átforrósodott, együttlétünk végül egy mindent elsöprő orgazmusban teljesedett ki. Seth rám borult, én reszkető kézzel kapaszkodtam a vállába.
Végül kihúzódott belőlem, és legördült rólam, de magához húzott, és körém fonta a karját.
- Annyira jó, hogy itt vagy velem – suttogta. – Ne hagyj el többé... Mármint, ha el akarsz hagyni, akkor nyilván elfogadom, nem fogok utánad küldeni egy hadsereget, mint az exed…
- Csss, értem. És nem akarlak elhagyni. Veled akarok maradni, Seth. Csak én meg éppen attól félek, hogy hosszabb időre nem leszek elég neked.
- Hogy nem leszel elég? – Seth fölém hajolt. – Kislány, álmomban nem gondoltam volna, hogy ezzel a kinézettel és a zűrös múltammal a hátam mögött lesz esélyem arra, hogy egy ilyen tiszta, gyönyörű és normális lányt találjak magam mellé. Én már csak azért hajkurásztam a ribancokat, már elnézést, mert képtelen voltam abban hinni, hogy nekem valami több, valami más is járhat. Aztán jöttél te azzal a kamu-groupie dumával…
Kuncogtam, ő is elmosolyodott egy pillanatra, de aztán komolyan nézett rám.
- Szóval jöttél te, és fejtetőre állítottad az eddigi ködös, zűrös világomat. Haragudtam rád, mert már épp berendezkedtem erre a züllött életre, de amikor hallottam, ahogy a fürdőszobában sírsz, elszégyelltem magam. Aztán ott aludtál mellettem, én csak néztelek, és ébredezni kezdett belül egy jobb ember, egy egészséges férfi, aki vonzódik a mellette pihegő törékeny lányhoz. Onnantól kezdve pedig már nem volt megállás.
Meghatottan hallgattam a szavait, kibuggyantak a könnyeim. Halványan rám mosolygott.
- Megint mimóza vagy – mondta halkan, és finom csókokat hintett nedves arcomra. Belekapaszkodtam a karjába, és hozzábújtam.
- Tudod… iszonyatosan féltem, amikor bekeveredtem a szobádba azon az első estén. Fogalmam sem volt, mit kezdjek egy rocksztárral, hogyan viselkedik egy groupie, tapasztalatlan is voltam, és közben rettegtem, hogy meg fogok halni. Amikor el akartál küldeni, azt hiszem, lepergett az életem, fogalmam sincs, honnan volt erőm kipréselni a szavakat, a segélykérést. Annyira zavaros volt minden… Éreztem a frusztrációdat, a dühödet, és nagyon féltem. De aztán, amikor felébresztettél a rémálmomból, annyira… annyira drága voltál, kedves és megértő. Bennem akkor indult el véglegesen valami, amikor másnap reggel közölted, hogy magatokkal visztek minket. Ott kezdtem el érezni… ott… - Újabb könnycseppek csordultak le az arcomon, mire én dühösen szétmázoltam őket. – A francba is, miért bőgök ennyit?
- Csss, cssss… - Seth elkapta a karjaimat, és gyengéden leemelte őket az arcomról. – Azért, mert nagyon nehéz időszakon és idegtépő órákon vagy túl. És ez nem csak a mimózákat viselné meg ennyire. Ne szégyelld a könnyeidet, előttem főleg ne. Sírd ki nyugodtan, ami belülről feszít, aztán megnyugszunk együtt.
- Annyira fáradt vagyok…
Az oldalamra fordultam, ő pedig mögém feküdt, és hátulról átölelt.
- Csak hunyd le a szemed, és aludj egy nagyot. Itt vagyok veled. Aludj csak, édesem – csókolt a hajamba. Elernyedve simultam hozzá. Soha nem éreztem még magam ekkora biztonságban. Ólomsúlyú szemhéjaim lecsukódtak, és Seth ölelésének védelmében elnyomott az álom…