Na, lassan csak belekezdek a levélbe rendesen… Megint csapongok, de hát ismersz, ilyen vagyok. Vagyis egykor ismertél. Bár mindössze tízéves voltam, amikor anyuval visszaköltöztünk Magyarországra, és azóta nem láttuk egymást. Hébe-hóba tartottuk persze a kapcsolatot, néha egy-egy levél meg telefon, de azért az mégsem ugyanaz. Azóta pedig eltelt öt év, mostanában változom a legtöbbet, mostanra kezd kialakulni az ízlésem, a gondolkodásmódom.
Hiányzol. Sosem felejtettelek el. Mindig rengeteget gondoltam rád, fejben beszélgettem veled, meg ilyenek. És tudod, belefutottam a zenekarodba. Az Erben der Schöpfungba. Teljesen véletlenül… Képzeld, épp az egyik itteni hanglemezboltban nézelődtem, azért szeretem ezt a helyet, mert mindenféle újonc zenekar albumait is beszerzik. És akkor rábukkantam az Elis című kislemezetekre. Felkeltette az érdeklődésemet a zenekar neve, és amikor megláttam a hátoldalán a nevedet, hát el sem tudom mondani, mit éreztem. Nagyon örülök, hogy sikerült valóra váltanod az álmodat. Büszke vagyok rád!
Igazából ez adta az utolsó löketet ahhoz, hogy most megpróbáljam felvenni veled a kapcsolatot. Nem tudom, te szoktál-e gondolni rám, hiányolsz-e, vagy kifejezetten örülsz, hogy megszabadultál tőlem, hogy nem lógok már a nyakadon… De én nagyon örülnék, ha beszélnénk néha, tartanánk rendesen a kapcsolatot, leveleznénk.
Rengeteg kérdésem lenne. De egyelőre csak azt szeretném megtudni, hajlandó vagy-e néha váltani velem pár levelet.
Előre is köszönöm a válaszodat!

Korinna

2001. július 5.

 

Drága Korinna!

Nagyon örültem a levelednek. Tényleg irtó rég hallottam felőled! Persze, hogy te is hiányzol nekem, micsoda butaság azt gondolnod, hogy bármikor teher voltál számomra, vagy megszabadultam volna tőled… Te voltál a legjobb barátom, kicsi lány. Azóta sem állt senki olyan közel hozzám.
Persze, hívhatsz Michaelának, ha ez jólesik, bár furcsa ötlet. Igazából sosem gondolkoztam azon, tetszik-e nekem ez a név, de gondolom, igen. Nincs bajom vele.
Tudod, hogy már régen is úgy gondoltam, nincsenek véletlenek. Úgy tűnik, meg kellett találnod a kislemezünket, hogy aztán felvedd velem a kapcsolatot. Nagyon boldog vagyok, hogy így tettél!
Bár persze én is kereshettelek volna, csak tudod, annyi minden történt és történik folyamatosan. Az ember folyton halogatja és halogatja, hogy ezt kellene csinálni meg azt, végül elsüllyeszti a fiókban, hogy majd egyszer. De ettől még nem felejtettelek el! Ahogy olvastam a leveledet, az volt az érzésem, hogy alapjaiban véve szinte semmit sem változtál. Mosolyogtam a csapongásodon, tényleg tipikus Korinna, nem voltál más tízévesen sem, amikor egyszerre belekezdtél öt témába, hadartál, alig tudtam követni, mit is mesélsz éppen, nem győztem közbevágni.
Nos, ez a zenekardolog még viszonylag frissnek nevezhető az életemben, de gőzerővel folynak a munkálatok – annyira, hogy ha minden jól megy, év végén megjelenik az első albumunk. Nagyon szívesen küldök neked tiszteletpéldányt!
Szóval most nagyjából ez tölti ki az életemet, gőzerővel próbálunk és írjuk a dalokat. Tetszett az Elis című dal? Felismerted a sorokat? Már annak idején is nagyon szerettem Georg Trakl költészetét, és szerencsére a zenésztársam, Oliver is rábólintott arra, hogy az ő egyik versét megzenésítsük. Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel!
Kérdezz nyugodtan, amit csak szeretnél. És én is kérdezek. Hogy megy a sorod? Most vagy tizenöt, ugye? Akkor még bőven tanulsz. Hogy sikerült beilleszkedned a magyar környezetbe?
Írj, várni fogom!

Sabine (Michaela)

2001. július 28.