Kathryn a pipereasztala előtt ült, miközben udvarhölgyei körülötte tüsténkedtek: előkészítették ágyát, kifésülték tejfölszőke hajából a gubancokat. A lány elszánt arccal nézte tükörképét.

Mindig is talpraesett, de kemény teremtés volt. Hiányzott belőle a törékeny nőiesség – ámbár ha kellett, jól tudta, miként kell használni bájait. Sosem érdekelték a szép ruhák, ékszerek, annál inkább a kalandok és a lovagi élet. Egyszer, úgy ötéves korában (Soltum születése idején) kijelentette, hogy ő inkább lovag, mintsem királylány. Édesanyja akkor pofon ütötte. Kathrynben ez mély nyomot hagyott, és bár tudta, helytelen, mégis elégtételt érzett, amikor anyjuk alig néhány nap múlva váratlanul elhunyt, gyermekágyi lázban.
Később, amikor lánysága fejlődésnek indult, egy ízben gondolt még arra, hogy rossz testbe született. Ám Kathryn még a saját agyában sem engedett meg magának elgyengülést, így eme gondolatot is mélyen magába zárván, élte a királylányok életét – a maga módján. Szép volt, ez nem vitatható, de hideg szépség, akitől inkább féltek az emberek, mintsem csodálták. Ez kedvére való volt: szeretett irányítani, szerette gyakorolni fölérendeltségét. Dacossága és különcségének kényszerű elnyomása eltorzította személyiségét, szinte szomjazta az erőszakot. Válogatott büntetéseket mért szolgálóira, ha azok nem jól végezték munkájukat. Tizennégy éves korától a szerelmi életet is gyakorolni kezdte, titkos kiruccanások alkalmával csábított el parasztembereket, egyszerű polgárokat. Nem maga az együttlét tetszett neki, hanem a folyamat, ahogy szépségével leigázza kiszemelt áldozatait, elbutult bábbá téve őket, akikkel aztán azt csinálhat, amit akar.
De hiába vették őt körbe sokan, mindig egyedül érezte magát, és ez egyre inkább megkeményítette őt.
„Mindég csupán önnön magamra számíthattam volt” – gondolta. Aztán már hangosan folytatta:
- Mostan hát megmutatám a világnak! Nálamnál van az erő, belőlem lészen az uralkodó! S akkor azután végre olyan idők köszöntenek be, melyek az én kedvemre valók! A gyöngéket el köll tiporni, erős kezem majdan mindent elrendez!
Udvarhölgyei egyetértően meghajoltak. Mert volna bármelyikük is ellenkezni – hiszen Kathryn esetében elég volt egy rossz szó, egy nem megfelelő pillantás, azt kemény büntetéssel megtorolta.
Kathryn még elalvás előtt is ezekkel a gondolatokkal biztatta magát. Nem engedi, hogy bárki útjába álljon, még a testvérei sem akadályozhatják meg céljai elérésében!

*

A napok állandó feszültségben teltek. Dorothea igyekezett túllendülni a gyászon, és lelkileg összeszedni magát. Ezalatt Kathryn embereket toborzott, hogy minél többen álljanak az ő oldalán. Volt, akiket busás jutalommal szédített, arannyal tömött zsákocskákkal győzött meg, és akadtak olyan esetek is, amikor bájait vetette be. Lovagokat és polgárokat csábított el támogatásukért cserébe. Amikor ez Dorothea fülébe jutott, tajtékzó haraggal kereste fel ikertestvérét.
- Hát nem szégyelléd magadat? Pénzzel és kurválkodással mosod át népünk elméjét?! Mit szóllana szegény megboldogult atyánk, ha eztet látná?
Kathryn fagyosan nézett vissza rá.
- Ez egy háború, Dorothea. Minden eszköz engedélyezett vón, mely a céljaink eléréséhez szükségeltetik.
- Miféle háborúról hablatyolsz itt össze?!
- Az uralkodói cím vóna a tét, s ez azon személyt illetné, ki arra alkalmasabb.
- Nem az tesz alkalmasabbá, hogy hány ember zsebét tömöd teli arannyal, vagy hánynak raknád szét lábaidat! – tiltakozott Dorothea.
- Én harcos valék! – szegte fel a fejét Kathryn. – Harcban pediglen mindent szabad! Bárhogyan is rimánkodol, a trón engem illet, én vónék hozzája elég erős. Te semmit nem tudnál fölmutatni állandó picsogásodon kívül.
- Aztat te ne vedd biztosra! Attól még, mert jómagam nem alacsonyodám le a te fertelmes szintedre, bennem is megvan, aminek egy uralkodóban lennie kell!
- No hiszen! – kacagott Kathryn gonoszul. Dorothea kihúzta magát.
- Csak figyelj! – mondotta.
- Fölöslegesen fitogtatád nem létező erőidet! Mindenki dolgát egyszerűbbé tennéd, ha magad is beismernéd, nem vónál erre alkalmas! Csupán lépnél hátrább, s adnád át nékem a trónt!
- Ha hiszed, ha nem, engemet is támogatnak emberek, s énnékem még csak nem is kell hozzája hanyatt vágnom magam – vetette oda Dorothea. – Ezen mocskos eszközök nélkül is vón elég táborom.
- Azon emberek bizonyosan olyan gyöngék, mint te. Ki más állana oldaladra?
- A jó emberek.
A két testvér haragtól kipirult arccal állt egymással szemben.
- Majdan meglátjuk – mondta végül Kathryn.
- Meglátjuk – biccentett Dorothea is, majd köszönés nélkül elviharzott.
- Csapjon le a kalapács! - mormogta maga elé Kathryn. Ezt a mondást elhunyt apjuk emlegette sűrűn, eldöntendő kérdésekre való válasz gyanánt. De elszomorító módon most, hogy Kathryn ezt a régi szállóigét kimondta, eszébe sem jutott édesapja.

*

- Jó uram, Lady Kathryn érkezett önhöz, és bebocsátást kér! – tájékoztatta Soltumot egy embere. A királyfi sóhajtott, majd intett, hogy fogadja nővérét.
Kathryn higgadtan és megfontoltan lépett be a szobába.
- Soltum ecsém, beszédem van véled – kezdte.
- Foglalj hát helyet!
- Nem állana szándékomban sokáig maradni. Inkább térnék a lényegre.
- Minek köszönhetem látogatásodat? – kérdezte Soltum, bár volt egy sejtése, mi lesz a téma.
Kathryn közelebb lépett.
- Ecsém, úgy gondolám, ezen jelenlegi áldatlan állapotnak mihamarább véget kőn vetni. Jó népünk különválva zavarog, békétlenség vegyül mindennapjainkba. Az országnak a lehető leggyorsabban uralkodóra vón szüksége, ki elsimítá a dolgokat.
- Ezzel magam is tisztában valék, ámde jelenleg nem kerülénk beljebb lehetséges megoldáshoz.
- Látogatásom e céllal történik. Kérném támogatásodat, erősítenéd táboromat, s azzal minden megoldódik.
Soltum felkelt székéből, és hátrakulcsolva kezeit, megállt nővére előtt.
- Vagyis arra kérnél, válasszalak tégedet uralkodónak Dorotheával szemben?
Kathrynből áradt a magabiztosság.
- Igen. Mindketten tudva tudnánk, Dorothea nem alkalmas ezen pozícióra. Véget vethetnénk ennek a zűrzavarnak, ha te, mint a néhai király fia, mellém állanál. Ez a népet is jó belátásra bírná, s Dorothea is meghátrálna. Tedd meg, ecsém, érettem és az országunkért!

Soltum rövid ideig hallgatott. Bár nem akart állást foglalni ebben a kérdésben, de mélyen belül mindig Dorotheát érezte közelebb magához. Kathrynnel soha senki nem találta meg a közös hangot. Soltum nem akarta kimutatni, de belül forrongott, mert dühítőnek találta ezt az iménti aljas lépést nővérétől.
- Nos? – sürgette Kathryn.
- Kérném bocsánatodat, de én pártatlan valék, s az is maradnék.
- Ugyan már! – vesztette türelmét Kathryn. – Olyan nincsen, hogy pártatlan vónál!
- Dehogynincs. Két nővérem, családtagom küzd egymással, mely már önnön magában elborzasztó. Hogy ebbe még magam is beleszálljak? Egy családnak össze kőne fognia, nem pediglen egymás nyakát harapnia!
- De ebben az esetben nem egy békés teadélután megszervezése a tét, hanem a trón, mely méltatlanul üresen árválkodik jelenleg! Ez nem maradhat így!
- Értem, mit mondottál, ámde ebben akkor is a nép dönt. Úgyhogy igazán felhagyhatol eme aljas szervezkedésekkel!
- Ezt hogyan értsem? – villant meg Kathryn tekintete. Soltum megőrizte higgadtságát, de azért ki lehetett hallani hangjából a rosszallást.
- Az egész udvarnak tudomására jutott, mint állítasz embereket magad mellé, kiknek dolga a te trónodra segítése vón! Már ez sem fest rólad jó képet, de még súlyosbítanád azzal, hogy sunnyogva engemet is a saját ikertestvéred ellen fordítanál! Nem, Kathryn, ebben én nem valék hajlandó segítségedre lenni! Mint mondottam volt, a nép majdan eldönté, kit látna szívesen a trónon, kit akarnak szolgálni, de én nem szállok be végeláthatatlan játszmázásotokba!
- Úgy! Szóval te is oly’ gyönge alak vónál, mint Dorothea! – acsarkodott Kathryn.
- Hívj annak, aminek óhajtasz, döntésemen nem szándékozám változtatni!
Kathryn dühösen nézett öccsére.
- Hát legyen! Hunyászkodj meg, gyáván lapítva e zavaros időben! De vigyázz! Mert amikor a trónra kerülék, nem fogom feledni, hogy cserben hagytál, s bosszúm tégedet is utol ér egykoron!
Azzal sarkon fordult, és dúlva-fúlva távozott.

Soltum fáradtan rogyott vissza a székébe. Meghányta-vetette magában az imént történteket, de végül úgy döntött, Dorotheának nem szól Kathryn látogatásáról. Tudta, hogy már így is nagy rajta a nyomás. Nem akart rontani a helyzetén azzal, hogy elmondja neki: Kathryn még a saját öccsét is ellene akarta fordítani.