Dorothy Barker alig tizenkét éves volt, amikor egy tinédzserekből álló sorozat, a Szabad életek meghozta neki a hírnevet. Hamar bekerült a filmvilágba, számos ismert színésszel játszott együtt, meghódította mondhatni az egész világot. Emellett zenei karrierjét is fokozatosan felépítette, 2001-ben, a Szabad életek sorozat idején jelent meg debütáló, még pop műfajban utazó albuma Első lépés címmel, majd 2003-ban már a rock/metal vonalra átevező második lemeze, a Mi vagyunk.
Tizennégy éves korától Dorothy is átesett a serdülőkori válságokon, gyakoriak voltak a hangulatingadozásai, de szerencsére ezeket is fel tudta használni alkotásaiban. Rendkívüli érzékenységgel nyúlt ehhez a témához második albumán, és sok korabeli érezte úgy, hogy akár róluk is szólhatnának ezek a dalok.
Nem meglepő, hogy rengeteg rajongói levelet kapott, és amennyire engedte az ideje, igyekezett válaszolni is nekik, de a filmezés és a turnézások, koncertek mellett erre nem mindig adódott lehetősége. Talán a szerencsének és a jó időzítésnek köszönhető, hogy egy kétségbeesett fiú, Dave (a teljes neve nem ismert) el tudta érni Dorothy-t a soraival – amelyek meglehetősen elkeseredettek voltak.

„Kedves Dorothy!

Tudom, hogy valószínűleg rengeteg rajongó bombáz a leveleivel, és én csak egy vagyok a sok közül… De hátha elolvasod a levelemet.
Szeretném megköszönni, hogy a dalaiddal erőt adsz. Annyi idős vagyok, mint te, és nagyon sokszor vagyok rosszul. Utálom az egész életemet. A suliban kiközösítenek, folyton csúfolnak, fellöknek a folyosón. Itthon meg a szüleim veszekszenek egymással, és ha rossz passzban vagyok, leszólnak, hogy nekem ugyan mi bajom lenne ennyi idősen. Tinihiszti, ezt szokta apám mondani. Még arra is be szokott szólni, ha a számaidat hallgatom. Azt mondja, a „hülye szövegeiddel csak adod alám a lovat”. Pedig ez nem igaz. Csak kimondod, ami amúgy is bennem van.
Úgy érzem, senki nem ért meg. Nem is látom értelmét az életemnek. Sokszor csak fel akarom adni a francba.
De ne haragudj, nem akarlak traktálni a bajaimmal. Csak tényleg meg akartam köszönni, hogy legalább te a zenéiddel segítesz.

Minden jót,

Dave”

Ki tudja, mi történt volna a fiúval, ha Dorothy nem kapja időben kézhez a levelét? Szerencsére megkapta, és gyorsan válaszolt rajongójának.

„Kedves Dave!

Köszönöm szépen a leveledet. Örülök, hogy segítek neked a dalaimmal, de annak nem, hogy ilyen rosszul vagy. Nem értek egyet édesapáddal. Tinik vagyunk, igen, de nem érnek kevesebbet az érzelmeink. Az élet rendje, hogy ezen keresztül kell mennünk, most változunk, most formálódunk, de ettől még tud fájni. A szüleidnek türelmesebbnek kellene lenniük veled. De persze nem szeretném őket bírálni, vagy ilyesmi. Sok felnőtt nem érti meg ezeket a serdülőkori problémákat, ők már másik világban élnek.
De te semmiképp ne add fel! Tudom, hogy nehéz, de idővel ez múlni fog. Addig pedig itt vagyok neked a dalaimmal. Kitartást!

Vigyázz magadra,

Dorothy”

Dave el volt ragadtatva attól, hogy választ kapott kedvenc sztárjától, és Dorothy sorai sokat segítettek neki. Ismét írt a lánynak, több levelet is váltottak egymással. Dorothy őszinte figyelmet szentelt a fiú problémáinak, igyekezett lelket önteni belé, néha a saját személyes problémáiról is említést tett soraiban.
Egy ponton felmerült, hogy Dave többet is érez Dorothy iránt (valószínűleg a rajongását tévesen szerelemnek hitte magában), amit a koránál érettebb lány kedvesen visszautasított, de ezt úgy tette meg, hogy lehetőleg Dave ne vegye magára a dolgot.

„Igazán kedves és megtisztelő, hogy így érzel. Nagyon nagyra értékelem, hiszen nem mindenkitől érdemel ki valaki ilyen szép érzéseket. Sajnos én magamat egyelőre nem tartom elég érettnek arra, hogy szerelembe essek, vagy barátom legyen. És az időm sem igazán engedi. Ne haragudj a butaságomért! Azért én nagyon örülnék, ha továbbra is tartanánk a kapcsolatot, és barátok lehetnénk.” – írta Dave-nek.

Nagyjából egy évig leveleztek – ugyan az énekes-színésznő sűrű teendői miatt néha kiesett néhány hét –, majd Dorothy meghívta a fiút egy közönségtalálkozóra, ahol a rajongók összeülhettek beszélgetni a sztárral. Dave itt ismerkedett meg egy Mary nevű lánnyal, aki szintén nagy tisztelője volt Dorothy munkásságának. Hamar megtalálták a közös hangot, és innentől kezdve együtt jártak el Dorothy Barker koncertjeire, vagy közösen ültek be a moziba megnézni az új filmjeit. Követték a későbbi színházi karrierjét is, néha a művészbejárónál csípték el Dorothy-t, hogy beszélgessenek néhány percet.
Dave és Mary között lassan bimbózó szerelem alakult ki, és bár a környezetükben nem vették ezt komolyan a tinédzserkoruk miatt, az idő őket igazolta. Kapcsolatuk kiállta a serdülőkort, az időt, olyannyira, hogy 2014-ben össze is házasodtak. Addigra Dorothy már visszavonult a rivaldafénytől (2007-ben, még mindig csak tizennyolc évesen hozta meg ezt a döntést), és kerülte a nyilvánosságot, de az interneten figyelemmel kísérte Dave életét. Levélben gratulált a párnak, sok boldogságot kívánva nekik.

- Dorothy Barker nemcsak az életemet mentette meg annak idején a soraival, de neki köszönhetően a társamat is megtaláltam, emiatt pedig örökké hálás leszek neki – mondta egyszer Dave egy barátjának. Ő és Mary azóta is boldog házasságban élnek.