Jenei Jázmin és Palotai Johanna kapcsolata a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető átlagosnak. Ők ketten ugyanis nem csupán egy leszbikus pár, hanem emellett még unokatestvérek is.
Jázmin egészen kicsi kora óta szokatlanul ragaszkodott a nála egy évvel fiatalabb Hannához. Mindig alig várta, hogy a nagyszüleiknél együtt töltsék a hétvégéket, vagy nyári szünetekben hosszabb időket is. Rendszerint szerepjátékokat játszottak, karaktereket és történeteket találtak ki. Hanna már ekkortájt is különösen viselkedett, mert minden alkalommal fiúszerepet alakított. Jázmin pedig a szerelmét… bár mindketten érezték, hogy valami nagyon furcsa dolog alakul kettejük között, jó ideig még magukban is elodázták a kérdést.
Lassan felcseperedtek, kapcsolatuk továbbra is szoros volt. Együtt lógtak a plázákban, zsebpénzüket cédékre és kazettákra költötték, tinédzserként rockercuccokban jártak, és közös kedvenceiket hallgatták. Jázmin ekkortájt már elkezdte felismerni magában, hogy valamiféle tiltott vonzalmat érez unokahúga iránt. A fiúk sosem érdekelték, de a lányok sem, Hannát kivéve. Bár mindig nagyon közel álltak egymáshoz, életük sok mindenben különbözött. Jázmint szerető család vette körül, míg Hanna szülei nem jöttek ki jól, az édesanyja pedig egyfajta lelki terrorban tartotta a lányt. Hanna az otthoni jeges légkört és magányt haverokkal és bulikkal, esti kimaradozásokkal kompenzálta. Jázmin ezzel szemben nemigen tudott barátokat szerezni, túlságosan zárkózott és visszahúzódó volt.

A lányok tizennyolc és tizenkilenc évesek múltak, amikor kapcsolatukban váratlan fordulat következett be: egy közös iszogatás során szexuális együttlétbe bonyolódtak, amit ráadásul Hanna kezdeményezett. Jázmin összezavarodott, hiszen eddigre már világos volt számára: nem helyes, amit Hanna iránt érez, ugyanakkor ez az együttlét döbbentette rá igazán, hogy szerelmes az unokahúgába.

Nem sokkal ezután Hannáéknál kitört a botrány: bár az unokatestvérek vonzalmára nem derült fény, de a szülők megtudták, hogy a lányuk leszbikus. Egy hatalmas veszekedés után kitagadták Hannát otthonról. A lány Vácott talált menedéket egy barátjánál, de előtte még elbúcsúzott Jázmintól. Ekkor vallották be egymásnak érzelmeiket. Jázmin kiborult, amiért unokatestvérének költöznie kell, és legszívesebben csapot-papot maga mögött hagyva vele tartott volna. Hanna azonban meggyőzte, hogy adjanak maguknak időt: Jázmin fejezze be megkezdett tanulmányait, ő pedig addig munkát keres és otthont teremt.
Amíg kivárták ezt az időt, titokban leveleztek egymással.

„Drága Hannám!

Pokolian hiányzol. Semmi sem ugyanaz, amióta elköltöztél. Olyan, mintha levágták volna az egyik karomat. Még mindig úgy érzem, hogy legszívesebben most mindent itthagynék a francba. De tartom magam a megbeszéltekhez. A suli megyeget, egész jó jegyeket szerzek. Pedig nem mondom, elég nehéz koncentrálni, de ha már végigcsinálom, legyen értelme. Mondjuk fogalmam sincs, fogok-e bármit kezdeni az újságírói szakmával… Jelenleg igazából semmi sem érdekel. Nélküled nincs értelme a mindennapjaimnak.
Otthon nincs semmi különös, lassan lehiggadtak a kedélyek. Anyuék nem hoznak szóba sem téged, sem a szüleidet, kínosan kerülik a témát. Mami szokott téged emlegetni, amikor meglátogatom őket. Igazából csak kérdezget, mi újság veled, hova lettél… Szerintem őt be sem avatták a történtekbe. De nem merem feszegetni a témát.
Bocsi, hogy ezt felhoztam, remélem, nem rontottam el vele a kedvedet… Mi újság veled? Hogy boldogulsz?
Nagyon várom már, hogy újra együtt legyünk!

Jázmin”

Hanna sorai ennél visszafogottabbak voltak – bár a barátkozás általában könnyen ment neki, de az érzelmeit nehezen fejezte ki, valószínűleg a családi háttere is hozzátett ehhez. Mindazonáltal leveleiből finoman érzékelhető, hogy ő sem találja igazán a helyét Jázmin nélkül.

„Szia, Jázmin!

Nem gond, hogy szóba hoztad – igazából magasról teszek az egész családra, kivéve téged persze.
Most már egyre jobban alakulnak a dolgok. Úgy néz ki, maradhatok hosszabb távon ebben a bioboltban eladóként, amiről írtam. Lejárt a próbaidőm, és elégedettek velem, úgyhogy meghosszabbítják a szerződést határozatlan időre. Most nagyon igyekszem annyi pénzt félretenni, amennyit csak tudok. Persze egy jelképes összeget azért adok Dominak, ha már befogadott, jó fej, mert igazából nem is várja el, hiszen jó haverok vagyunk. De azért beszállok a közösbe valamennyivel, nem akarok ingyenélősködni. Ha minden jól megy, hamarosan lesz annyi tartalékom, amennyivel már be tudok vállalni egy saját albérletet. Nem biztos, hogy kétszobásra telleni fog, lehet, hogy csak valami garzont találok. Nem gond? Tudom, jó lenne neked is egy saját kuckó, de lehet, hogy az még csak később jönne össze, és muszáj lesz elviselned a nyakadon.
Most még CD-ket sem veszek, pedig kijött az új The Rasmus, meg HIM is, amiről persze rögtön te ugrottál be. Jaj, csajszi, tök jó lenne, ha jól felvásárolnánk az új zenéket, és együtt hallgatnánk őket, mint régen… Meg amúgy is. Sokkal jobb lenne élőben beszélgetni. Senki mással nem az igazi.
Bírjuk ki még ezt az időszakot, kis csacsim! Aztán jössz, lesz saját kuckónk, csak mi élünk majd benne, miénk lesz az idő, senki nem szólhat majd bele abba, mit csinálunk. Bennem is ez a gondolat tartja a lelket, amikor épp túlórázom, vagy csak úgy alapból elkenődöm.

Hanna”

Tartották is magukat a terveikhez. Ahogy Jázmin elvégezte a tanulmányait, családja elé állt, és közölte, hogy elköltözik Hannához Vácra. Döntését csodálkozva fogadták, de mivel Jázmin egész életében ragaszkodott unokahúgához, nem firtatták különösebben. Egyedül az édesanyja köszönt tőle el furcsán: szavai burkoltan utaltak arra, hogy sejtheti a két lány közti kapcsolat milyenségét.
Jázmin és Hanna egy ideig Vácon élt együtt, aztán több várost is megjártak, keresve a helyüket. Végül egész Magyarországot hátrahagyták. Az Ibya zugában meghúzódó Shelteridge-be költöztek, amely kifejezetten a kitaszított nőknek ad otthont. Módosítottak a keresztnevükön is, Jázminból Jasmine lett, Hannából pedig Noelle. Azóta is a településen élnek boldog kapcsolatban.