A Richardson-királyság távoli családfájában tragikus történet kering, amelyet Pillenda az egyik legszilárdabb legendájaként őriz.
Az akkori uralkodó, Joachim Richardson váratlanul hunyt el. A szomorú eset mindenkit felkészületlenül ért, köztük három gyermekét is. Mivel a királynál nem találtak végrendeletet, a törvény szerint a legidősebb gyermek lett volna a trónörökös. Ám ebben a helyzetben ez korántsem volt ilyen egyszerű, ugyanis a két idősebb gyermek, Dorothea és Kathryn egy kétpetéjű ikerpár volt, mindkettőjüket megillette a trón.
Ádáz harc kezdődött az uralkodói címért. A nép két részre szakadt, voltak, akik a szelíd és igazságos Dorotheát támogatták, mások a határozott fellépésű, kemény és rideg Kathrynt szerették volna királynőjüknek. Utóbbi nem válogatott az eszközökben, hogy megszerezze, amire vágyik, és minden áron győzni akart ikertestvére felett. Dorothea legszívesebben békés megoldást választott volna, de Kathryn erre nem volt hajlandó. Öccsük, Soltum, tehetetlenül és pártatlanul nézte végig nővéreinek harcát.

Dorothea nagyon nehezen viselte ezt az időszakot. Szíve szerint visszalépett volna a csatározástól, hogy átadja testvérének a trónt, ettől azonban az tartotta vissza, hogy tudta: Kathryn uralkodása esetén kegyetlen idők köszöntenének az országra. Dorothea legfőbb bizalmasa udvarlója volt, akinek személye és neve nem ismert, de bizonyos források alapján lovagként szolgált a királyi udvarban. Kapcsolatukból egyetlen levél maradt fenn, amit Dorothea nem sokkal azelőtt írt, hogy sor került volna a mindent eldöntő, végső csatára. Ugyanis az a döntés született, hogy a kardok ereje győz, az ikertestvéreknek össze kellett csapnia egy kijelölt időpontban a trónért, akár egyikük élete árán is – aki győz, az lesz a királynő, jelentették be.


„Hű lovagomnak, ki mindég támogatott volt engemet.

Drága, hűséges Uram, csatlósom, e levelem súlyos titkot tár fel, kérném Önt, kezelné bizalmasan.
Szörnyű időket élünk, hiszen ezt Ön is tudni véli. Óh, mily’ élet az, melyben véremnek vérével kell harcba szállnia? Kedves jóatyánk pusztulása óta minden porcikám tiltakozva vagyon az ellenében, hogy szeretett ikertestvéremmel én harcba szállanék. Mit nekem trón és királyság? Sosem vágynék erre. Ám urambocsá’ amennyiben Kathryn venné át a hatalmat szegény országunk felett… Az esetben rémséges, setét időszak vár hazánkra. K. erőszakos, vérszomjas, kegyelmet nem esmérő ember. Én csupán ennek megakadályozása végett szállanék szembe.
De úgy tetszik, a Sors másképp dönt. Kedves Uram, lovagom, kérve kérém, amit most mondok, hétpecsétes titokként őrizé meg! Én halálos beteg valék. Orvosaink pontosan fogalmaztak volt, nincs gyógyír. Lovagom, ez nem derülheték ki! Mert ha így történik, az azt jelenté, hogy küzdelem nélkül, gyöngén átadám a koronát testvéremnek. Habár sajnos ez így fog megtörténni: ő váljék uralkodóvá, hisz’ énnékem napjaim már meg volnának számlálva. Ámde hogy mégis harcba szállok: teszem azért, mert annyi ember támogatván áll mellettem, kik még hinnének a jóban – nem láthatják, mint gyöngeségem eluralná testemet, s harc nélkül visszahúzódván győzedelmeskedik testvérem. Lássák hát inkább aztat, hogy megküzdök! De csupán játék lesz, mert én hagyni fogom majdan, hogy Kathryn kardja vegye életemet. Így dicsőséggel távozván e földi létből. Halni így is meghalék, ám ekképp szenvedésem is lerövidülén, támogatóimat nem cserben hagyván, halálom nemes és méltóságteljes lészen.
Úgy fáj a szívem, hogy hazámat nem védhetém meg testvérem jövendőbeli vérengzésitől, erőszakától! De lássa, nem én döntöttem így. Kérve kérem Önt, hű lovagomat, őrizze titkomat, s ha mást nem is tehet, vigyázza szeretett ecsénk, Soltum éltét!

Támogatását, segítségét hálásan megköszönvén, maradok Öné a túlvilágon át is,

Dorothea”

A lovag megőrizte a titkot, mert a végső csata előtt valóban nem szivárgott ki, hogy Dorothea halálos beteg. A harc megkezdődött, a két lány minden erejével küzdött, és úgy tűnt, Kathryn áll nyerésre – mígnem egy véletlen mozdulat során belefutott Dorothea kardjába, és halálos sebet szerzett. A helyszínen elhunyt. Egy szemtanú így számolt be az eseményekről:

„Kathryn megütötte Dorothea arcát, ki ettől oldalra csavarodván megingott vala. Éppen akkor fordulá vissza egyenesbe, midőn Kathryn lendületet véve nekiugrott vón. Dorothea a kardját vízszintben tartotta vala, s ahogy fordult testvéréhez vissza, eme kard fúródott Kathryn testébe, midőn ő nekiment vón Dorotheának.”

Dorothea tehát akaratán kívül végzett ikertestvérével. Rebesgették a résztvevők, hogy a győztes lány ijedten, sápadtan és teljesen ledermedve nézte Kathryn holttestét. Mindenesetre a harc ezzel eldőlt, az emberek ünnepeltek, és még aznap meg is koronázták Dorotheát. A lány azonban alig néhány nap múlva belehalt titkolt betegségébe. A nép értetlenül és teljes sokkban állt a történtek előtt. Egyesek úgy vélték, Dorothea szervezete egyszerűen nem bírta el a sok harccal és testvérének megölésével járó terhet.

A két lány halálával Soltum, a háttérben meghúzódó öccs lett a trónörökös. Hosszú évtizedekig uralkodott, jóságos és igazságos király volt.

Dorothea fent idézett levele csak nagyjából fél évszázad után került nyilvánosságra.