Anikó tizenhét éves volt, amikor édesapja kollégájaként megismerte a nála tíz évvel idősebb üzletembert, Pétert. A korkülönbség ellenére szinte azonnal egymásba szerettek, és titkos viszonyba bonyolódtak – Péternek ugyanis már menyasszonya volt…
A férfi annak idején érdekből kezdett kapcsolatba Klaudiával, aki jómódú családból származott. Már jó ideje vele volt, és egy évvel azelőtt jegyezte el a lányt, hogy Anikót megismerte. Péter nem tudott ellenállni a feltűnően csinos diáklánynak, az sem tántorította el, hogy Anikó még nem volt férfival. Viszonyuk heves lánggal csapott fel, amikor csak tehették, hotelszobákban, panziókban töltöttek el néhány lopott órát.
Péter később munkahelyet váltott, Anikó ide küldte el neki vágytól és szerelemtől forró leveleit.

„Drágám, édesem!

Még mindig belereszketek a múlt éjszakába. Sosem hittem volna, hogy ilyen csodálatos dolog tud lenni a szerelem! Mindenem a tiéd. És úgy vágyom utánad… mint szomjazó a korty vízre, annyira! Kellesz nekem! Szükségem van rád! Mikor lehetek újra a karjaidban?
Nagyon lassan telik az idő nélküled, szerelmem!

Keress, amikor csak tudsz, a tiéd vagyok!

A.”

Péter nem volt a szavak embere, de azért az ő válaszaiból is ki lehetett érezni a heves vágyat.

„Kicsi lány,

Nem ajánlott ilyen sorokat küldenet a munkahelyemre, mert azonnal tűzbe hozol, és képtelen vagyok a feladataimra koncentrálni…
Habár egyébként sem… mert annyiszor jut eszembe, ahogy előttem fekszel meztelenül, annyiszor jut eszembe a puha, bársonyos bőröd, amit nem győzök végigcsókolni…

Most határidős munkám van, amit mindenképpen be kell fejeznem. De ígérem, utána mindent bepótolunk!

Péter”

A férfi végül annyira a szerelem rabjává vált, hogy szakított a menyasszonyával. Klaudia őrjöngött, sírt és könyörgött Péternek, hogy ne hagyja el, adjon neki még egy esélyt, de egykori kedvese hajthatatlan volt. Még azt is odavágta a lányhoz, hogy mást szeret. Ezután lelkesen belevetette magát Anikóval való kapcsolatába, örült, hogy végre nem kell bujkálniuk, és szabadon együtt lehetnek, amikor csak akarnak.
Nem számolt azonban Klaudia bosszújával, aki boszorkány volt – a szó szoros értelmében. Az elhagyott menyasszony pontosan tudta, ki miatt szakított vele Péter, látta ugyanis őket együtt még a kapcsolatuk idején. Nem szólt róla Péternek, akkor szemet hunyt a dolog felett, és remélte, hogy csak valami buta fellángolásról van szó. Amikor azonban világossá vált számára, hogy egy fiatal csitri vette el tőle szerelmét, felcsapott benne a harag és a bosszúvágy. Megátkozta a párt, hogy elhidegüljenek egymástól, Anikóra pedig külön szórt valami mást: ennek eredményeként a lány családjának női ága nem volt képes szeretni.
Péter és Anikó időközben összeházasodott, és két lányuk született, mindkettőjüket sújtotta az átok. Klaudia rosszkívánsága Anikóékra nézve is teljesült: az egykori heves szerelem elmúlt, bekövetkezett az elhidegülés, majd egymás meggyűlölése. Anikó képtelen volt felfogni, hová tűntek azok a nagy érzelmek, amelyekért korábban mindent felrúgtak. Egy napon aztán ijesztő levelet kapott, amely ugyan ismeretlen címről érkezett, de a sorokból világossá vált, hogy Klaudia a feladó.

„Kedves Anikó!

Remélem, szép életet éltek egykori vőlegényemmel!
Habár az évek során mintha kihűlt volna a kapcsolatotok, nemde?
Ugye nem hitted, hogy megúszod, amit tettél, anélkül, hogy bosszút állnék?
Kerékbe törted az álmaimat, a boldog jövőt, ami várt volna rám.
De elégtételt okoz, hogy tudom, most nagyon szenvedtek abban a jégburokban, ami az egész családotokat tönkreteszi.

„Minden jót kívánva”

K.”

Anikó, aki eddigre már a lányain is tapasztalta, hogy valami nagy baj van, rémülten mutatta meg a levelet Péternek, aki azonban szkeptikus volt, és nem vette komolyan a leírtakat.
Az egykori szerelmesek kapcsolata csúnya vitákkal és válással végződött, a lányaikat sújtó átok pedig még generációkon át tartott.

Hogy végül mi törte meg? Az már egy másik történet…