Fölényesen elmosolyodom, de nem elégszem meg ennyivel. Ha már játszunk, csináljuk komolyan!

- Mmmm… igen… ne hagyd abba! – búgom a mobilba. Másik kezem közben a lábam közé téved. Elég csak néhány jól sikerült kaland képét visszahívnom az elmémbe, és a csiklóm már készen is áll. Simogatni kezdem magam, nyögésem most már nem megjátszott. Ritkán nyúlok magamhoz, leginkább csak tűzoltás végett, de most jól jön. Úgyis régen mentem már el.

Folytatom, amit elkezdtem, közben a hangomat is tovább hallatom, felvállalva, milyen jó is nekem most. Egy idő után már nem érdekel, ott van-e még a vonal túlsó felén az ismeretlen zaklató.
Hamarosan átjárja a testemet a megkönnyebbülés. Hangosan nyögök, megvonaglok, majd lassan lecsillapodom. Pihegve emelem el a fülemtől a telefont. A hívás még tart. Tehát nem tette le a telefont a kis rohadék, helyes!
Visszahelyezem a fülemhez a mobilt.

- Ha igazán tökös lennél, nem telefonon keresztül sóhajtoznál nekem, hanem felkeresnél, és megdugnál – közlöm a zaklatóval, azzal kinyomom a hívást.
Elégedetten hátradőlök. Remélem, megtanulta ez a kis nyomorék, hogy engem nem kavar fel egy kis gyerekes telefonbetyárkodással!

*

Már ágyban vagyok. És tüzelek. Rohadtul szükségem lenne egy farokra, ami alaposan megkefélne. Ha nem lenne mostanában ilyen sok a meló, már rég lebeszélhettem volna valamit az egyik szexpartneremmel, de hát most már mindegy.
Rezegve jelzi a telefonom, hogy sms-em érkezett. A szám ismeretlen, az üzenet pedig mindössze egy lakcímből áll. Összevonom a szemöldököm. Ez meg mi akar lenni? Aztán különös gyanú villan át az agyamon, és lustán elmosolyodom. Lehetséges, hogy a kis telefonbetyárom az?
Mivel a telefonszám már látható, akár fel is hívhatnám. De az nem elég izgalmas. Inkább meglepem. Leszarom, hogy késő este van, ha üzenni tud ilyenkor, viselje a következményeket még ma!
Nem is gondolkodom tovább, kikelek az ágyból, és a szekrényemhez lépve gyors keresgélés után előkapok néhány szexi ruhadarabot. Fekete csipkés melltartó és hozzáillő franciabugyi. Mélyen dekoltált fekete top. Műbőr, térd fölé élő szoknya. Kifésülöm a hajamat, amely úgy omlik alá, mintha már túl lennék két meneten. A sminkkel most nincs kedvem szórakozni, egy kis szemceruza és szempillaspirál bőven elég. Retikülömbe az irataim, a zsebkendők és a szokásosan magamnál tartott koton mellé behajítom a paprikaspray-met is. Biztos, ami biztos. Mégis egy idegenhez megyek.

A Google maps felhomályosít, hogy a megadott cím alig tíz percnyi sétára van tőlem. Nagyszerű!
Felhúzom az éppen csak magasított sarkú, fekete szandálomat, és már kinn is vagyok a lakásomból.
A tíz perc séta gyorsan eltelik, ezalatt nem gondolok semmire – kivéve arra, hogy dugni akarok. Remélem, legalább pasi a hívogatóm, mondjuk a nyögdécselése arra enged következtetni.

Egy társasházhoz érek, ahol szerencsémre éppen kijön valaki a kapun, így bejutok a lépcsőházba. Egy földszinti lakáshoz vezet a megadott cím. Határozottan megnyomom a csengőt. Lépéseket hallok, majd az ajtó kitárul.
A döbbenet fejbe kólint.

Bassza meg, ez Gyuri!
Aztán kis híján felnevetek. Miért is lepődöm meg? Gyuri, osztálytárs a gimiből, támadóim, kiközösítőim egyike, de mindemellett országos cimborája volt Flóriánnak. Nem nehéz összerakni a képet. Valószínűleg Flórián felbujtására hívogatott.

A mindig nagyképű, nagy pofájú Gyuri most csodálkozva és zavartan áll előttem. Semmit nem változott, ugyanaz a kócos szőke haj, kis szakáll, ugyanaz a lezser öltözködés.
Én viszont változtam, nem is kicsit, és ezt ő is döbbenten nyugtázza. Látom, amint végigszalad rajtam a pillantása, meg-megakadva a dekoltázsomon, formás lábaimon, látom, ahogy kitágul a szeme.
– Orsi? – szólal meg bizonytalanul.
– Talált, süllyedt – felelem hidegen. Mindig gyűlöltem őt, ugyanúgy, mint a többieket. Élén járt a pletykaterjesztésnek és a gúnyolódásoknak. Nagyban hozzátett ahhoz, hogy undorító, csúnya lánynak érezzem magam. Megkísért a gondolat, hogy a retikülömben lapuló paprikaspray teljes tartalmát ráfújjam.
– Szóval te hívogattál, ugye? – teszem fel a kérdést minden bevezető nélkül.
– Öhm… igen, de figyelj…
Nem várom meg a mondat végét. Az általa érzett gyűlölet és a tüzelésem elemi intenzitással csapódik egymásnak a szervezetemben. Hirtelen taszítok egyet rajta – nem nagyot, csak akkorát, hogy hátrálnia kelljen, és így beléphetek a lakásba. Becsapom magam mögött az ajtót. Most félhomályban állunk, csak a konyha felől érkezik némi fény.
Gyuri tekintetében tétova rémületet vélek felfedezni.
- Figyelj, Orsi, ne haragudj azokért a hívásokért, hülye voltam – kezd bele a szabadkozásba.
- Nem lep meg. Mindig hülye voltál, csak úgy tűnik, nem nőtted ki a gimis színvonalat.
- Igazad van, gyerekes húzás volt, én csak…
Megragadom az ingénél fogva, és nekilököm a falnak.
- Pofa be – suttogom, azzal a szájára tapasztom az enyémet, és vadul, szinte erőszakosan csókolom. Gyuri először valósággal leblokkol, aztán visszacsókol, mint aki maga sem tudja, mit tesz – nem is hagyok neki választást. Tépem, harapom az ajkát, nyelvemmel kergetem az övét. Keze a vállamra siklik, olyan mozdulatot tesz, mintha el akarna tolni magamtól, de ez félúton megakad. Gyuri bizonytalan és döbbent, ez pedig kapóra jön, most megmutatom neki, kivel baszakodott annak idején, és elveszem, ami kell nekem!

Megszakítom a csókot, hátralépek egyet. Gyuri mély levegőt vesz, és megpróbál szóhoz jutni.
- Orsi, ez… ez nem jó ötlet, én… Sajnálom, oké?
Nem válaszolok. Csak ledobom magamról a topot, majd kibújok a szoknyámból, hagyva, hogy a padlóra essen. Melltartóban és bugyiban állok Gyuri előtt, akinek elakad a lélegzete a látványtól.
- Orsi… - hebegi.
- Befognád végre a pofádat? – csattanok fel, majd megragadom őt, beljebb rángatom, és közben csak annyira nézek körbe, hogy felmérjem, hol tudnánk dugni. Egy kanapé esik a legközelebb, úgyhogy oda lököm le. Mielőtt még feleszmélne, az ölébe ülök. Két kezem közé fogom az arcát, és újra csókolni kezdem, közben az altestemmel mocorogni kezdek, előre-hátra, szexmozdulatokat imitálva. Érzem, hogy ennek hatására keményedni kezd a farka. Mire elhajolok tőle, már ködös a tekintete, tudom, hogy nincs több értelmes gondolat a fejében, mert felpiszkáltam benne az ösztönt, a vágyat. Keze mozdul, a hátamra simul, és kikapcsolja a melltartómat. Eldobom a ruhadarabot, majd leráncigálom róla az inget. Felkelek róla, hogy alul is levetkőztethessem. Kigombolom a farmerét, és összefogva az alsónadrágjával lehúzom a bokájáig. Egy gyors mozdulattal kibújok a bugyimból, majd megragadom a farkát, és fel-le húzogatom a bőrt, hogy ébren tartsam a vágyát.
- Van gumid? – szegezem neki a kérdést, de a kezem nem áll le. Gyuri kábán, nyögve bámul rám, a kanapé melletti fiókhoz nyúl, és kirángat onnan egy kondomot. Átveszem tőle, de még mielőtt ráhelyezném, letérdelek elé, és a számba veszem a farkát. Hallom a kusza nyögdécseléseit. Csak addig szopom, amíg már olyan keménnyé válik, hogy érzem, majd’ szétrobban. Akkor elhajolok, kibontom az óvszertasakot, és felhelyezem rá a gumit. Visszamászom a kanapéra, hátradöntve őt, és már bele is ülök. Megkönnyebbülten nyögök fel, ahogy érzem, hogy a farka kitölti a hüvelyemben tátongó űrt. Erre vágyom órák óta, faszra a puncimban. Elveszítem az utolsó gondolataimat is, és átadom magam az ösztöneimnek. Nem kímélem Gyurit, gyorsan és erőteljesen mozgok, melleim neki-nekiütődnek. Hajszolom az élvezetet, egyre több és több kell. Még gyorsabbá, még hangosabbá válok, végül robban a hüvelyemben az orgazmus. Hátravetem a fejem, vonaglok, valósággal bekebelezve, csapdába ejtve Gyuri péniszét. Még néhány mozdulatot teszek, és érzem, hallom, ahogy ő is elélvez. Ráborulok. Csak néhány másodpercre, hogy az utolsó rezgések elcsituljanak bennem.
Aztán a hajába markolok, és a füléhez hajolva suttogom:
- Megmondhatod mindenkinek, hogy egy fehérmájú, mocskos ribanc vagyok. Egy szexőrült kurva. Pofázhatsz rólam bárkinek, leszarom.
Ezzel lekászálódom róla, és kihasználva, amíg zavartan piheg a kanapén, gyors mozdulatokkal felöltözöm. Miután elkészülök, és magamhoz veszem a táskámat is, még egy utolsó pillantást vetek rá. Látom, hogy ő is engem néz, teljes döbbenetben, mint aki még mindig nem érti, mi történt az elmúlt néhány percben. Szája elnyílik, mintha mondani akarna valamit, de nem várom meg. Elfordulok, és kisétálok a lakásból.  


Flórián

Már vagy negyed órája várom Gyurit. Nem szokott késni, fogalmam sincs, mi van vele. Ha még öt percet késik, rácsörgök, merre van. Remélem, nem felejtette el, hogy ma felugrik!
Amíg várom őt, megint Orsi képe villan be az agyamba. Dühös vagyok. De nem is tudom megfogalmazni, hogy rá, amiért szórakozik velem, vagy magamra, amiért ráküldtem Gyurit, hogy hívogassa. Valahol mélyen rossz érzésem van, tudom, mennyire gyerekes húzás volt ez a részemről.

Éppen a második kávémat kortyolgatom, amikor végre felharsan a csengő. Ajtót nyitok, és felvonom a szemöldökömet. Gyuri valahogy furcsán fest. Gyűrötten, kialvatlan tekintettel toporog a küszöbön, és van még valami különös a pillantásában, amit nem tudok hova tenni.
- Gyere be! – Félreállok, hogy beengedjem. – Kávét?
- Nem, kösz – motyogja Gyuri, miközben besétál.
- Pedig ahogy elnézem, rád férne.
- Flóri, beszélnünk kell.
- Ejha, ez komolyan hangzik. Mi van?

Közben hellyel kínálom, Gyuri pedig lehuppan a konyhaasztalhoz. Én vele szemben foglalok helyet.

- Én… elkezdtem hívogatni Orsit, ahogy kérted – kezd bele.
- És? Bajba kerültél? Ugye magántelefonszámként hívtad? És nem mondtál neki semmit, igaz? – bombázom a kérdéseimmel. Nem tudom, miért érzek valami fura szorítást a szívemen, ahogy Gyuri rám néz. Mert a tekintetéből mintha bűntudat csöpögne.
- Mondd már! – sürgetem, és kezdek ideges lenni.
- Nem mondtam semmit a telefonba, csak lihegtem meg nyögdécseltem, ahogy megbeszéltük. Az első két-három alkalommal rám csapta a telefont. De… este, az utolsó alkalommal… - Gyuri nyel egyet.
- Igen? Mi volt?
- Orsi is elkezdett nyögdécselni a telefonba.
- Jézusom! – Felkacagok. Ezt nem néztem volna ki a csajsziból! Úgy tűnik, tényleg nem az, akinek régebben gondoltam. Várom, hogy Gyuri is velem mulasson a dolgon, de ahogy rápillantok, elvörösödve, furcsán néz maga elé. Elakad bennem a nevetés.
- Mi van, haver?
- Én totál leblokkoltam, mert nem számítottam erre. Ő meg egyre hangosabban nyögdécselt… mintha épp… szóval… mint akinek végül orgazmusa lett. Képtelen voltam letenni a telefont, de nem is mondtam semmit neki, csak… hát, ledöbbentem. Aztán… aztán meg azt mondta, ha igazán tökös lennék, nem telefonban nyögdösnék neki, hanem megdugnám. Azzal letette.

Csodálkozva felvonom a szemöldökömet. Te jó ég, Orsi tényleg ilyet mondott volna Gyurinak? Bár nem tudhatta, kivel beszél. Mondjuk, ahogy engem is szembesített a múltkor azzal, hogy nem volt belém szerelmes, csak dugni akart…

- Nagyon megváltozott ez a csaj – kommentálom a hallottakat.
- Az nem kifejezés – bukott ki Gyuriból. – Viszont… hibáztam egy kurva nagyot.
- Miről beszélsz?
- Én… később elküldtem neki üzenetben a címemet.
- Hogy mit csináltál?! – csattanok fel. – Teljesen hülye vagy? Le akarod buktatni magad?
- Flóri, oltári nagy faszság volt ez a telefonos zaklatás! – förmed rám Gyuri. – Felnőtt emberek vagyunk, nem faszverő tinik! Én voltam a hülye, hogy belementem az ötletedbe!
Ezt rossz hallani. Most már én is pontosan tudom, hogy baromság volt.
- Hát, mindenesetre… - kezdek bele, de Gyuri megakasztja a mondatot.
- Itt még nincs vége a sztorinak. Mert Orsi még tegnap éjjel fel is keresett.
- Fasza – bosszankodom. – És mit mondott?
Gyuri ismét nyel egy nagyot, és lehajtja a fejét.
- Hm? Gyuri?
- Lefeküdtünk – nyögi ki végül.

Mi van?!
Úgy érzem magam, mint akit nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel.
- Te megdugtad Orsit?! – ripakodtam rá Gyurira. Erre ő hirtelen felkapta a fejét, és már egyáltalán nem bűntudatosan, inkább harciasan és dühösen villogó tekintettel nézett rám.
- A faszomat már, inkább majdhogynem ő dugott meg engem! – csattant fel. – Letepert, érted? Kurvára nem túlzok. Én csak bocsánatot akartam tőle kérni a telefonbetyárkodás miatt, de… baszki, totál megváltozott a csaj, nem olyan, mint gimiben, ki volt rakva a melle, totál rövid szoknya… meg sem hallgatott, berángatott a lakásba, és rám mászott. Lesmárolt, levegőt alig kaptam, a ruháit seperc alatt ledobálta, beleült az ölembe, és úgy mozgott rajtam… nem vagyok fából, baszd meg! Te mit tennél, ha egy jó nő így letámadna? Mert igen, geci jó nő lett belőle!

Zsong a fejem a hallottaktól. Orsi rámászott Gyurira, pedig azt hittem, gyűlöli őt. Akárcsak engem. Azt hittem, a múltkor csak a szája volt nagy, amikor dugásról meg vágyakról beszélt. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez ugyanaz az Orsi, akit kiröhögtünk a gimiben…

Gyuri, mintha a gondolataimban olvasna, megszólal:
- Haver, nem tudom, mi történt ezzel a csajjal, de egy igazi szörnyeteg lett belőle. Amikor vége lett a szexnek, közölte, hogy ő egy fehérmájú ribanc, terjesszem, akinek csak akarom, leszarja.
- Baszki, ezt mondta? – pislogok döbbenten.
- Ezt. És a mellékelt ábra valóban alátámasztja az állításait. Úgy tepert le és úgy használt, mint egy tárgyat, mint egy darab húst. Én nőben ilyet még nem is láttam, azt hittem, ez csak pasikra jellemző. Szerintem hagyd őt a francba, mert valami nem kóser fele, az fix. – Gyuri mélyet sóhajt. – Én tényleg nem akartam, hogy ez így elfajuljon, de képtelen voltam leállítani, úgy elsodort, mint egy tank.

Felkelek, és idegesen mászkálok fel-alá a lakásban. Ezzel a faszomverte telefonálgatósdival öngólt lőttem magamnak. Azt hittem, Orsi kicsit megijed, mi meg nevetünk rajta egy jót, mint egy elbaszott viccen. Ehelyett…

Mi lett ebből a lányból? Vagy mindig is ez volt az igazi énje?