„Ez izgalmasan hangzik. ;) Mit álmodtál?”
„Az is volt, izgalmas…”
„Ohóóó… Csak nem hangolódsz? :P”
„Nos, úgy tűnik… izgatja a fantáziámat a dolog. :D”
„Na, de mi volt az álmodban?”
„Nem tudnám már pontosan felidézni, de nagyon erotikus volt. ;)”
„Hmmm. El is élveztél?”

Majdnem kiejtem a kezemből a telefont, annyira hirtelen ért ez a kérdés. Komolyan ilyenekről társalgunk? Jó, én kezdtem… de annyira ciki, hogy én még sosem mentem el…

„Nem.” – írom vissza röviden.
„Aha… de amúgy szoktál magadhoz nyúlni?”
„Shimon, ez a beszélgetés kezd számomra kínos lenni…”
„Miért? Úgyis szexelni fogunk, nem kell, hogy tabuként kezeljük a témát.”
„Tudom, de ez így akkor is fura… élőben nagyobb a szám. :P”
„Akkor találkoznunk kéne.”
„Most?”
„Akár most is.”
„Tényleg?”
„Aha!”

Eltűnődöm. Végül is… Miért ne?

„Oké. Találkozzunk ott, ahol a múltkor elváltunk.”
„Húsz perc, és ott vagyok!”

Atyaég. Ki kell lógnom innen! Ha a többieknek ment, én egyedül is meg tudom csinálni!
Kipattanok az ágyból, felkapcsolom a kislámpát az éjjeliszekrényen, és gyorsan öltözködni kezdek. Kár, hogy nem hoztam magammal szebb ruhákat, de hát csak osztálykirándulásra készültem. Fene sem gondolta volna, hogy így alakulnak a dolgok…
Érzem, milyen izgatottan dobog a szívem, szinte beleszédülök. Az adrenalinszintem is az egekben van. Olyan izgalmas ez az egész!
Lassan idő van… A lehető leghalkabban kinyitom a szoba ablakát, majd veszek egy nagy levegőt, és kimászom. Tilosban járok, izgi… Körbenézek, szerencsére nem látok senkit kint, valószínűleg már a tanárok is alszanak. Behajtom magam után az ablakot, halkan megkerülöm az épületet, és kiosonok a hátsó kapun.
Hevesen dobogó szívvel távolabb lépkedek. Hol Shimont keresem a tekintetemmel, hol az épületet pásztázom aggódva. Nagyon remélem, hogy senki nem vesz észre…

- Pszt!
Riadtan kapom a fejemet a hang irányába, aztán elmosolyodom. Shimon az, néhány méterre tőlem, egy fa mögül hajol ki, és maga felé int. Még egyszer körülnézek, aztán futva teszem meg az utat hozzá. Szédülten dobog a szívem, olyan, mintha sodródnék egy vonzó kalanddal, elönt a szabadság érzése. Mint aki lerázta a béklyóit, és cél nélkül, sebesen repül.
Shimon pajkos mosollyal fogad, és elkapja a kezemet.
- Menjünk messzebb! – suttogja. Halkan kuncogok.
Gyors léptekkel, egymás kezébe kapaszkodva megyünk bele az éjszakába. Imádom ezt az érzést. Szabad vagyok, távol a nyomorult osztályomtól, egy jóképű férfi oldalán.
Beérünk egy közeli parkba. Shimon ekkor megtorpan, magához húz, és az ajka az enyémhez ér. Boldogan felsóhajtok. Mennyit gondoltam a csókjára az elmúlt két napban! Nem filózom olyanokon, béna vagyok-e, csak Shimonba kapaszkodom, és viszonzom.
- Szia – súgja, ahogy ajkaink elválnak egymástól.
- Szia. Micsoda forró köszöntés!
Shimon csibészesen elvigyorodik.
- Hát, nem mondom, hogy nem volt rám hatással az üzeneted… - feleli.
- Tényleg?
- Nem vagyok fából, na… illetve ilyenkor egy bizonyos testrészem van annyira kemény…
- Shimon! – vágok közbe elpirulva.
- Mi van? – vigyorog. – Nem azt írtad, hogy élőben nagyobb a szád?
- De igen, csak néha még mindig felkészületlenül érnek az efféle megjegyzések.
- Nem is tudom, ki volt az, aki minden szívbaj nélkül közölte velem, hogy el akarja veszíteni a szüzességét…
Nyelvet öltök rá, ő pedig kuncog. Letelepedünk egy padra, és ahogy egymás felé fordulunk, hevesen megdobban a szívem. Még mindig annyira furcsa és szokatlan ez az egész! Kellemes, simogató nyári éjjel, park, Shimon Moore mellettem, aki úgy néz rám, mintha tényleg szép lennék… olyan ez, mint valami gyönyörű álom.
- Na, és mi újság? – kérdezi Shimon. – Volt azóta bármi összezörrenés az osztálytársaiddal?
- Nem, azóta semmi. Illetve, szoktam látni, hogy döbbenten méregetnek, de nem álltak belém. Mintha sokkot kaptak volna.
- Helyes! Ha baszakodnának, szólj, szívesen előadok még pár nagyjelenetet – kacsint Shimon.
- Inkább kettesben jelenetezzünk már…
- Hű, de türelmetlen valaki! Bezzeg a kérdésemre azóta sem válaszoltál, kis nyuszi.
- Melyikre? – kérdem megszeppenten, mert persze tudom, mire céloz.
Shimon kicsit közelebb hajol.
- Hogy szoktál-e magadhoz nyúlni – feleli halkan, de kihívóan.
- Nem, nem szoktam – adom meg magam.
- Hogyhogy nem?
- Hát… nem igazán tudom, hogy kell – vallom be esetlenül. – Mármint technikailag nyilván van róla fogalmam, de sosem éreztem még olyasmit, hogy… hogy kívánom a dolgot, vagy mi. Néztem már pornót, de nem tetszett.
- Nem csodálom.
- Tudom, szerencsétlen vagyok. – Lehajtanám a fejemet, de Shimon megállít a mozdulatban azzal, hogy finoman elkapja az államat.
- Nem így értettem. Az a tapasztalatom, hogy a pornókra a lányok kevésbé indulnak be, és jogos is. Rengeteg bennük a túlzás, lelketlen és épp ezért sokszor gusztustalan is némelyik. Nem adják vissza az érzést magát, hogy valójában milyen a szex. Legalábbis a tapasztalatlan embereknek nem, a lányokat elriasztja, a fiúk pedig egy csomó mindent tévesen tanulnak meg belőlük.
Lenyűgözve hallgatom az okfejtést. Ebbe eddig nem is gondoltam bele.
- Akkor nem gáz, hogy ennyire tapasztalatlan vagyok? – kérdezem óvatosan.
- Miért lenne gáz?
- Hát, hogy semennyire sem ismerem a saját testemet.
- Majd együtt megismerjük – mosolyog Shimon pajkosan. Lángba borul az arcom a gondolatra.
- És öhm… mikor? – kérdezem esetlenül.
- Tényleg türelmetlen vagy – állapítja meg Shimon vigyorogva.
- Igen, az vagyok – vallom be. Már kezdem megtanulni, hogy Shimon mellett lehetek őszinte és szókimondó.
- Mikor lesz vége az osztálykirándulásodnak?
- Még két nyomorult nap – forgatom meg a szemem.
- Aha… És merre laksz?
- Los Angelesben. Santa Monica.
- Hmmm. Ott még nem jártam, de kocsival szerintem sima ügy. Mi néhány hónapja költöztünk Los Angelesbe. Még szokom, de nem rossz.
- Honnan költöztetek?
- Ausztráliából.
- Komolyan? – döbbenek meg.
- Aha.
- Nem fura az időeltolódás?
- De, még kicsit fura. Ezért is vagyok fent ilyen késő este – nevet rám Shimon. – Viszont komoly terveink vannak a zenekarral, és úgy gondoltuk, Los Angelesben több lehetőségünk lehet.
- Hát, drukkolok. De elkanyarodtunk a témától.
- Szörnyű vagy – kuncog Shimon.
- Csak türelmetlen – vigyorgok rá.
- Oké, szóval ha letudtad a sulitábort, egyeztetünk, és kocsival érted mehetek, ha gondolod. Elmegyünk hozzám, aztán meglátjuk, mire jutunk.
- És addig semmi?
- Hogy érted? Az már nem sok idő.
- Igen, csak…
- Csak? Mondd nyugodtan.
- Hát, csak… - Mély levegőt veszek. – Olyan furán érzem magam az álmom óta, és annyira jó lenne érezni valamit… Akármit.
- Akármit? – mosolyog rám Shimon pajkosan.
- Jó, bocsi, nem tudom rendesen kifejezni magam, de olyan furán vagyok, és…
Shimon előrehajol, és mutatóujját a számra teszi.
- Fordulj meg – suttogja.
- Tessék?
- Ülj nekem háttal!
- De miért?
- Csak csináld!
Vállat vonok.
- Oké…
Engedelmesen megfordulok, és Shimonnak háttal felhúzom magam törökülésbe.
Hallom, ahogy közelebb húzódik… Egészen közel. Elhúzza a vállamról a hajamat, és végigsimítja a bőrömet a forró lehelete, amitől picit megborzongok. Egyszer csak megérzem az ajkait, ahogy a fülem alatti részre nagyon lágy csókot lehel. Döbbenten felnyögök. Shimon lassan, puhatolózva halad tovább a nyakamon, nagyon gyengéd csókokat hagyva a bőrömön, ami reszketésre késztet. Úristen… Most elér a nyakam hajlatához, és ahogy belecsókol, kiszakad belőlem egy sóhaj. Basszus, itt nagyon érzékeny… Shimon valószínűleg tudja, mert puhán csókolgatja tovább a hajlatot. Önkéntelenül hátrahajtom a fejem, nekidőlve a vállának. A csókok elindulnak visszafelé, egészen a fülemig, és nagyon gyengéden bekapja, megnyalintja a fülcimpámat. Olyan, mintha áramütés szaladna végig a testemen, egészen a lábam közé… Te jó ég…
Shimon áthajol a másik oldalra, és ott is végigcsinálja ugyanezt. Közben az ujjait alig érezhetően végighúzza a karomon, megbirizgálva a könyökhajlatokat. Basszus, basszus… az ölem… valami feszítő lüktetést érzek ott…
- Shimon… - nyögöm.
- Ez megfelelt egy kis akárminek? – súgja a fülembe.
Teljesen elgyengülve visszafordulok felé. Shimon kedvesen mosolyog rám, majd tenyerét az arcomra simítja, hozzám hajol, és megcsókol. Vágyakozva kapaszkodom bele a karjaiba, és amennyire tudok, közel húzódom hozzá.
- Tetszett? – kérdezi halkan, amikor az ajkaink elválnak egymástól.
- Nagyon. De most még furábban érzem magam…
- Na, így segítsen az ember – poénkodik Shimon, ám valószínűleg elég kétségbeesetten nézhetek, mert elkomolyodik. – Baj van, Amy?
- Én… nagyon erős sajgást érzek… odalent.
- Vagyis felizgultál. – Shimon megcirógatja az arcomat. – Akkor jó úton haladunk.
- De hogy múlik el? Rohadt őrjítő egy érzés. – Önkéntelenül szorítom össze a combjaimat, ami Shimon figyelmét sem kerüli el.
- Hoppá, ennyire? Pedig még alig értem hozzád. Akkor nagyon érzékeny tested van. Élmény lesz felderíteni…
- Shimon… - Tehetetlenül dőlök a vállának. Átölel.
- Hát, ilyenkor vagy te segítesz magadon, vagy a partnered.
- Akkor segíts!
Elhúzódik, és komolyan néz rám.
- Amy, most nem lehet. Mégiscsak nyilvános helyen vagyunk…
- Nem is jár erre senki ilyenkor!
- Nem ez zavar. Nem akarok bármit is csinálni veled méltatlan körülmények között.
- Engem nem érdekel, mi hol történik, csak történjen! – jelentem ki hevesen.
Shimon a két kezébe fogja az arcomat.
- Hidd el, hogy ez rossz ötlet. Próbálj meg magadhoz nyúlni, ha visszaértél a táborba!
- Mondtam, hogy nem megy!
- Menni fog, ráérzel majd.
- De… - Elfogytak a szavaim. Mégis hogyan adjam a tudtára, hogy… hogy rá vágyom? Nem a saját esetlenkedésemre, hanem tapasztalt érintésre, ami enyhülést hozhat. Talán mégsem akar tőlem semmit… Érzem, hogy kibuggyannak a könnyeim.
- Hé, hé… - Shimon magához von, és a hajamat simogatja. – Ne sírj, kislány, nincs miért!
- Meggondoltad magad, és mégsem akarod? – hüppögöm.
- Nagyon is akarom. Nézd! – Shimon megfogja az egyik kezemet, és odahelyezi a… Bassza meg, ez a szerszáma, és nadrágon keresztül is érzem, mennyire duzzad…
- Jézusom! – kapom el a kezemet döbbenten. Shimon elvigyorodik.
- Ennyire akarom. Hatással vagy rám, Amy. Csak tényleg nem egy parkban akarlak kielégíteni.
Kielégíteni… Beleremegek a szóba.
- És az nem számít, én mit akarok? – szegezem neki a kérdést. – Most vagyok felizgulva, Shimon! És nem akarok saját magammal bénázni ma éjjel. Én… befejezésre vágyom, hogy ez a kurva lüktetés elmúljon, és tőled akarom, mert benned bízom, te tudod, mit csinálsz… Kérlek!
Érzem, ahogy folynak a könnyeim. Olyan, mintha elvennének tőlem valamit, amit épp csak megkóstolhattam.
- Amy… - Shimon finoman letörli a könnyeimet. – Nagyon is számít, mit akarsz. De nem akarok olyat tenni, amit megbánnál később. Sajnos mi most egy egyszobás szállón vagyunk, oda nem tudlak vinni.
- Már rég túl vagyok azon, hogy rózsaszín álmokat kergessek romantikus együttlétekről. Én csak… érezni és tapasztalni szeretnék.
Shimon hozzám hajol, és megcsókol. Elkeseredetten viszonzom, de olyan, mintha már a csókja is tüzelné azt a fura érzést odalent.
- Ne, ettől még rosszabb – húzódom el. Shimon megsimítja az arcomat, majd leplezetlenül lebámul az ölemre. Elpirulok.
- Tényleg ennyire szeretnéd? – kérdezi halkan.
- Igen. Nem tudom pontosan, mit is, de szeretném.
Shimon elgondolkodik.
- A parkot továbbra sem támogatom… De esetleg a kocsimban?
- Menjünk!
Shimon elvigyorodik a mohó választ hallva. Felkel a padról, és kézen fogva engem is felsegít. Szükségem is van a szorítására, mert olyan, mintha gumiból lennének a lábaim. Elindulunk befelé, engedelmesen követem, képtelen vagyok tisztán gondolkodni. Reménykedem, hogy Shimon nem parkolt le túl messze, de szerencsére hamar odaérünk. Feloldja a zárat, majd kinyitja az egyik hátsó ajtót. Beszállok, ő pedig könnyedén mellém csusszan. Miután becsukja az ajtót, magához húz, és forrón megcsókol. Átkarolom a nyakát, éhesen viszonzom, és most nagyon jólesik, hogy ez így tüzeli a vágyaimat. Mert már tudom, hogy nem maradok „így”, és Shimon mellett biztonságban lehetek. Ahogy ölelkezünk, a keze végigsimítja a felsőtestemet, és belemarkol a mellembe, mire nyögve megszakítom a csókot.
- Bocsi, nem bírtam megállni – suttogja Shimon.
- Semmi baj, azt teszel velem, amit akarsz.
- Te még egy szentet is próbára tennél, esküszöm – nevet halkan.
- Sajnálom…
- Ne tedd! Imádom ezt benned.
- Akkor segítesz? – kérdezem, miközben hozzásimulok.
Shimon lejjebb csúsztatja a kezét, egészen az ölemig, és a ruhákon keresztül megsimítja. Kiszakad egy újabb nyögés belőlem. Basszus, még sosem érintett itt senki…
- Nézzük, mit tehetek érted – súgja Shimon, és hallom, hogy a hangjába leplezetlen vágy sűrűsödik. Hátradönt az ülésen, majd kigombolja a nadrágomat, és lassan becsúsztatja a kezét. Érzem, ahogy a tenyere bugyin keresztül rásimul a puncimra.
- Úristen… - lehelem.
Shimon fel-le mozgatja a kezét.
- Érzed még a lüktetést?
- Igen, nagyon…
- Itt?
És az ujja megcirógat egy pontot… Te jó ég.
- Basszus… igen, ott…
- Ez a csiklód – suttogja Shimon, miközben az ujjával leheletfinoman birizgálja tovább a sajgó részt, még mindig bugyin keresztül. – A tested legérzékenyebb pontja.
- Shimon… - kérlelem elfúló hangon. Megérti.
- Tárd szét a lábadat, amennyire tudod!
Engedelmeskedem, ő pedig benyúl a bugyimba. Az ujja ismét rátalál a lüktető pontra, és lassan, finoman kezdi el cirógatni. Uramatyám… mintha minden egyes inger, vágy ott gyülemlett volna fel… Nagyon sajog, és ez a lágy birizgálás csak még jobban fokozza. Kapkodva veszem a levegőt, képtelen vagyok visszafogni a nyögéseimet. Basszus, ez… ez leírhatatlan… mi történik velem? Shimon közben hozzám hajol.
- Ne gondolkodj, csak engedd el magad – leheli a fülembe, majd bekapja a cimpát, és az ajkaival játszadozik vele, miközben odalent az ujja sem áll le. Önkéntelenül hátrahajtom a fejem. Ő felváltva puszilgatja a nyakamat és a fülcimpámat, közben egyre érzékenyebb vagyok… Egyre jobban visz magával ez az ismeretlen érzés… Képtelen vagyok betelni azzal, amit az ujjával kivált belőlem. Shimon ekkor lejjebb csúsztatja a kezét, és érzem, ahogy bedugja az ujját a hüvelyembe. Halkan felkiáltok.
- Rohadt nedves vagy – állapítja meg Shimon fojtott hangon. Az ujja ezúttal ismét a csiklómat ingerli, és így, hogy nedves, még jobban kikészít az érzés. Már meg sem próbálom elnyomni a nyögéseimet, baszki, hogy lehet egyre erősebb ez a sajgás? Shimon gyorsít a tempón, de ugyanolyan gyengéd az érintése, nagyon-nagyon jó, és mintha emelkednék… Remegek, még akarok ebből, még… És… mintha robbanna odalent valami… Artikulátlan hangok jönnek ki belőlem, a testem kontrollálhatatlanul vonaglik, fel sem fogom a külvilágot, csak szárnyalok… Még valami távoli ingerként érzem, hogy Shimon már nem az ujjával ingerel, hanem az egész kezét rásimította a puncimra, és úgy masszíroz.
Lassan, pihegve térek magamhoz. Shimon fél kézzel ölel, másik keze még mindig a bugyimban, de már nem mozgatja. A sajgás megszűnt, a helyét pedig valami hihetetlen jóllakottság, megkönnyebbülés veszi át.
- Basszus – zihálom. – Ez… ez mi volt?
- Orgazmus – feleli Shimon. – Elélveztél.
Úristen. Ez tehát az orgazmus? Atyaég, ez leírhatatlanul csodálatos volt. Megcsap valami fura szeretetéhség, kibuggyannak a könnyeim is. Shimon kihúzza a nadrágomból a kezét, magához von, és szorosan ölel. Lágy csókot lehel az arcomra, és a hajamat simogatja. Igen, ez most nagyon kell, ez a törődés, ez a gondoskodás.
Néhány percig csendben bújunk egymáshoz.
- Hogy érzed magad? – kérdezi végül Shimon.
- Ez iszonyatosan jó volt. És végre nincs a testemben az a fura érzés.
- Hát, ez volt a cél. – Shimon kicsit eltart magától, és kedvesen mosolyog rám. Bűntudatosan felpislogok rá.
- Nem gondolsz most rosszat rólam?
- Miért gondolnék?
- Hát, hogy így kierőszakoltam ezt a dolgot.
- Az biztos, hogy mindig meglepsz valamivel – kuncog Shimon. – De ez kifejezetten tetszik.
- Jó, de mégis, nem néztem ki hülyén, vagy nem gondolsz engem egy olcsó…
Shimon a számra teszi az ujját.
- Ezt be se fejezd! – szólal meg komolyan. – Gyönyörű voltál, és élmény volt végignézni, ahogy nekem adod életed első orgazmusát. Egyáltalán nem gondolok rólad rosszat. Nagyon izgalmas lánynak tartalak.

- Tényleg? – Érzem, hogy elpirulok.
- Tényleg. Szerintem baromi jó leszel az ágyban is.
- Na jó, ne túlozz! – tiltakozom.
- Komolyan mondom! Még alig csináltam veled valamit, és a tested máris ilyen érzékenyen reagált… Tele lehetsz eddig elfojtott, ismeretlen vágyakkal. Ha még ennél is többet fogok veled csinálni… Már a gondolattól bizsergek.
- Mert… még miket fogsz velem csinálni? – kérdezem félősen. – Mármint a tényleges szexen kívül.
- Ó, még sok mindent – mosolyodik el pimaszul Shimon. – Megtudod majd. De annyit mondok, hogy nagyon szeretném felfedezni a tested összes érzékeny pontját, és addig izgatni, amíg úgy begerjedsz, hogy csak nézel…
- Shimon! – nyögök fel. Ezek a szavak végigfutnak rajtam, és nem tagadom, forróvá válok tőlük odalent, pedig még csak nemrég élveztem el.
- Jó, befejeztem! – nevet Shimon. – Még a végén újra felizgulsz, aztán itt éjszakázunk.
- Nem volna ellenemre…
- Nekem sem, hidd el. De nem szeretném, hogy bajba kerülj, szóval okosabb lenne, ha most már visszamennénk.
- Rendben – egyezem bele. Tényleg nem szeretnék zűrt a táborban.

Lassan bandukolunk visszafelé. Shimon a kezemet fogja, ez nagyon jó érzés.
Még mindig kicsit gyengének érzem a lábaimat, és egyre csak arra gondolok, amit a kocsiban átéltem. Ez minden gondolatomat felülmúlta, el sem tudtam képzelni, hogy az orgazmus ilyen csodálatos valami. Jó, nyilván gondoltam, hogy jó, de ennyire? Alig hiszem el, hogy ezt végre én is megtapasztalhattam, még mindig olyan, mint egy álom…
A tábortól nem messze megállunk.
- Annyira köszönöm neked! – suttogom, miközben Shimon szemébe nézek. – Azt hittem, én ilyet sosem fogok átélni.
- Nem kell köszönnöd. Ha rajtam múlik, még sok ilyenben lesz részed.
- Tényleg?
- Igen. – Shimon tekintetéből süt az őszinteség. – Azt akarom, hogy minél jobb legyen neked, minél többször.
- Hű… De várj, veled mi lesz? Te most ööö… úgy maradtál?
- Majd gondoskodom magamról – vigyorog Shimon. – De ha majd lesz kedved, később te is kipróbálhatsz rajtam dolgokat…
A kurva élet, már a gondolattól is lángba borul az arcom.
- Oké, ejtsük mára a témát – mondja Shimon kuncogva.
- Igen, talán jobb is – mosolyodom el.
- Akkor innen folytatjuk, Amy.
- Rendben. Alig várom!
- Én is. – Ezt Shimon már az ajkaimnak súgja, majd forrón és édesen megcsókol. Elragadtatottan viszonzom. Elköszönünk egymástól, aztán óvatosan visszasurranok a táborba. Szerencsére senki nem szólít meg, nem kaptak rajta a tanárok, a szobám is ugyanúgy vár, ahogy hagytam.
Kapkodva ledobálom magamról a ruháimat, de a hálóingemhez most nincs kedvem. Csak fáradtan elnyúlok az ágyon. A gondolataim még mindig a történtek körül forognak, de érzem, ahogy az álmosság ólomsúllyal rám telepszik. Lehunyom a szemem, és elalszom.