|
Anna néni |
|
2015.12.16. 16:31 |
A pszichiátriai osztály egyik fehér szobájának fehér ágyán ülök. Az ablakok rácsosak, de mögöttük vigasztalóan figyelnek a gyönyörű zöldellő fák. Az ágyamat egy színes kispárnával és három plüssállatkával próbálom otthonossá tenni. Beléjük kapaszkodom, ha félek, és édes illatukkal, puhaságukkal néhány percre hazarepítenek.
Mellettem egy nyolcvankilenc éves néni jajveszékel. Rácsos ágy kellett neki, mert folyton leesett. Pedig egyébként szinte magatehetetlen. Járni nem tud, felülni, forgolódni is csak nagy erőkkel. Néha emelgeti a karját, lábát. A szája mindig nyitva van, a szeme pedig csukva. Pelenkázni kell, és fecskendővel itatni.
|
| |